Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-05-27 / 22. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE) 22. szám Kulturmunka és mükedvelés. Surányi Miklósnak, a színes, nemes fantáziájú regényírónak, húszéves írói jubileumát ünnepelték tavaly. Az ereje és dicsősége teljében ünnepelt iró e meglepő vallomást tette a jubileumon: nem tudom szeretni írásaimat, mert nem adnak semmi igazat a mai életből. Amikor e vallomást a Nemzeti Újságban olvastuk, elképzeltük, hogy mennyire gondolkodóba ejti ez a fiatal egyetemi polgárt, a fiatal okleveles* helyettes tanítót, aki a kultúra, az élet, a művészet értékeit és megnyilatkozásait époly lelkesülten fogadja, mint ahogy mi figyeltük mindazt húszéves korunkban. A fiatalok bizonyára megdöbbentek, mert olvastak ugyan egyet- mást az irodalom válságáról, de arra valóban nem gondoltak, hogy a sikerek hőse, legtöbbet alkotó íróink egyike, Surányi Miklós is vallomást tegyen erről. Minket ennek az esetnek most nem a pszichológiai vagy irodalmi vonatkozásai érdekelnek, — csupán azt óhajtottuk igazolni e példával, hogy a túlságosan gyakran és buzgón rendezett ünneplések mélyen elhibá- zottak. Az ünneplésben mértéket tartani nehéz: a küzdőket és kezdőket rendszerint úgy ünnepük, mintha beérkeztek, diadalmaskodtak volna. Szellemi életünknek egyik elharapódzott, járványos betegsége ez. Derék, törekvő ifjakat úgy ünnepelnek, mintha már történelmet csináltak volna. Aki »fehér“, az már kiváló szellem, nagy hazafi. Ahol két műkedvelő előadást tartottak, ott nagyon büszkék a művészi kultúrára, ha könyvet, folyóiratot nem is olvasnak soha. S végül: ahol van közönsége a népművelő előadásnak, ott az iskolánkivüli népművelés legmagasabbrendü célját már elérték, ha valójában nem is találtak, ismertek fel egyetlen problémát vagy probléma megoldást. Az eredményes munkának egyik feltétele, hogy a benne részesek igyekezzenek megérteni egymást, igyekezzenek egymásban a jót, használhatót meglátni s azt érvényesülésre segíteni. De nem szabad az eredményeket túlbecsülni, nem szabad megállni, nem szabad túlsókat ünnepelni 1 Igazolni szeretném, hogy mi a törekvéseinket, munkánkat óvni akarjuk az ilyen felszínességtől. A rákosszentmihályi Mansz s a Szabad Lyceum május 19-iki előadásáról beszámolóm azért lesz a szokottnál terjedelmesebb, hogy ezt az igazolást elvégezhessem. * Krenedits Sándorné elnöki megnyitója ennek az igazolásnak egyik legbeszédesebb, legemlékezetesebb érve. Ez a rendkívül produktiv, irányitó, alkotó szellemű, nagy magyar asszony előbb a kultúráról, a kultúra értékéről beszélt, majd üdvözölte megjelent hivatalos vendégeinket: dr. Szűcs István államtitkárt, Kohányi Gyula kir. tanfelügyelőt, Vedres Béla apátplébánost s a vármegyei népművelő bizottság részéről megjelent Zimányi Matild titkárnőt. Megemlítette, hogy mások is ígérték megjelenésüket, de nem jöhettek el hozzánk. Még fontosabb dolguk akadt: az alföldi tanyák népét keresik [fel s buzdítják tanulásra, művelődésre. A mi szerény, de meg nem alkuvó, el nem csüggedő kultur- munkánk bizonyságaképen ajánlotta ezt az előadást, amelyet tanulságosnak is, gyönyörködtetőnek is szántunk s amelynek szórakoztató, művészi részében az iparos Dalkör Pornói János vezetésével három erőteljesen és tökéletesen előadott énekszáma s egy müvész- lelkü, kedves, tehetséges leánynak, György Katónak szavalata ért el őszinte sikert. Báró Podmaniczky Edit tanítványainak tánca elmaradt. Helyette Weinzierl Gitta mélyen átérzett, művészi erőt, kivételes szépséget reve- láló szavalata gyönyörködtette a közönséget. Rendkívül érdekes, értékes, — nagy gondolatok útját, rendjét feltáró, ezek jelentőségét, igazságát megmutató tanulmány volt Kohajda Margit tanárnő felolvasása. Világosan, meggyőzően ismertette a nemzeti életünkben annyira fontos revízió szükségét. Rámutatott a trianoni béke tarthatatlanságára, bebizonyította, hogy Magyarországnak megerősítése elsőrendű európai érdek ma is. Sorra vette kulturális intézményeinket s egységes, nagy koncepcióját adta annak, ahogy ezek együttesen küzdhetnek a revízió érdekében. Célunkhoz első lépés a revízió, aztán az integritás. Sokat várunk Rómától, Amerikától, elszakított testvéreink tömörülésétől s attól a nagy egységtől, amely egyre hatalmasabban tör célja, az integer Magyarország felé. Tudományos és lelki értékekben egyaránt gazdag előadása Rothermere lord akciójának méltatásával ért véget. Most Szűcs István dr. államtitkár szólott a kultusz- miniszter nevében. Keresetlenül, meggyőző, fölemelő erővel beszélt a hazánkat újjáépítő kulturmunkáról. Nagy elismeréssel szólt a szentmihályi népnevelő munkáról, melynek értékét ez az előadás és annak látogatottsága is fényesen bizonyítja.Szavai maradandó hatást keltettek ismét. Ezután a műsor igazán sajátos érdekessége következett: Rákosi Jenő „Leánykérés“ c. régi darabjának előadása. A mükedvelősködés, amennyiben a műkedvelők sikere a főcél, sokszor eltéveszti célját. Meg kell találni az utját-módját annak, hogy a mükedvelősködést általánosabb irodalmi és művészi érdeklődé részévé, elemévé tegyük. Ezt próbáltuk meg ezzel az előadással, amikor a magyar népszínmű történetéből mutattunk be érdekes dokumentumokat, Rákosi Jenőnek azt az egyfelvonáso- sát, amely a Népszínház megnyitóján szín rekerült. Balázsovich Zoltán kedves ötlete volt e kis darab e!őadása., A bevezető beszédet is ő tartotta hozzá. A tetszéssel fogadott tanulmánynak a legnemesebb, leghasznosabb élményt köszönhetjük. Ugyancsak igen kedves volt a darab előadása, amely igazolta, hogy műkedvelői sikert úgy is lehet elérni, ha nem keresik mindenáron a sikert. Ha tulajdonkép nem a műkedvelők sikere, hanem az irodalmi jelentőségű darab bemutatása a fontos. A darab betanítása Bauerné Gergely Baby lelkes, tehetséges munkája, emlékezetes sikere. A táncokat s az énekrészt dr. Ungárné tanította be ismert tudásával, művészi ízlésével és leleményességével s az előadásra kerülő dalokat a kitűnő Weinzierl Gitta válogatta össze. Az előadók sorában Hild Joli temperamentumos és bájos fiatalsága, meglepő biztonsága, játéktudása igen szép sikert aratott. Szlavkovszky Sándor jóízűen jellemzett és humoros alakítást produkált az apa szerepében, mellette a kikosarazott kérő szerepében Renglovich Tibor volt nagyon karakterisztikus, mulatságos és természetes, — a szerencsésebb kérő szerepében pedig Ősz Szabó István keltett illúziót érzelmes játékával, pompás megjelenésével. Gergely Piriké nagyon kedves, Géczy Juliska igen ügyes, Richter Sárika, Baranovits Bözsike is nagyon mulatságosak és eredetiek a kisebb szerepekben, úgyszintén Baka István és Schrecker Sándor is a népélet egy-egy jellegzetes alakjának felfogásban, kidolgozásban egyaránt igen tehetséges megrajzolásával. Külön meg kell dicsérnünk azt a szellemet, amely valamennyi magyar alak érzésének, karakterének megértéséből alakult ki s mozgalmassá, hangulatossá tette az összjátékot. A darab hatásos énekszámait ügyes kis műkedvelő zenekar kisérte. A mükedvelősködést beállítottuk az irodalmi nevelés szolgálatába. A szereplőknek sikerére, közönségünknek hasznára, örömére vált ez a kísérletünk. L /. *
