Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-22 / 17. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, április 22. 17. száni. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZAMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utea 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A várositás akadályai. Irta: Krenedits Sándor. A Rákos-Vidéke cimü hivatalos lapunk f. évi 2-ik számában már kifejezést adtam annak a határozott meggyőződésemnek, hogy Mátyásföld, Sashalom és Rákosszentmihály egyesitése és várositása ma még korai és azért nem volt szándékom ezzel a kérdéssel mostanában hírlap utján foglalkozni. Azonban a környékbeli, sőt a fővárosi sajtó is már többször olyan formában tájékoztatta olvasó közönségét, mintha a várositás gondolata egyhangú megállapodással közel volna a megvalósításhoz. Ezért kötelességemnek tartom lakosságunkat a Rákos Vidéke utján újból tájékoztatni. A várossá alakításnak ma még sok akadálya van. Legfőbb akadálya pedig az, hogy az egyesítendő területeknek nincs a kocsi- és gyalogközlekedésre alkalmas útja. Pedig mielőtt az egyesítést és várositást kimon- danók, a főútvonalaknak már megépítve készen kell lenni, mert ez elősegítené az építkezést. Ma még száz és száz üres telek vár beépítésre, amit csakis az utak megépítésével segíthetünk elő. Az üres telkek beépítésével az utak és gyalogjárók kövező és csatornázó költségeit a házak tulajdonosai már jobban elbírnák, mint az üres telkek tulajdonosai. Az ilyen közmüvek és közmunkák költségeit lehetetlenség az üres telkek tulajdonosaira kivetni még akkor is, ha azok létesítése két-háromszoros értékemelkedést jelentene az ingatlan tulajdonos javára, mert az egyenlő volna a telek értékével. Azért az utak megépítése az első lépés a várositás megvalósításához, tehát szerény véleményem szerint a várossá alakulás még nincs közel. Azonban ha mégis foglalkozunk vele, annak az az oka, hogy az érdekeltség körében sokan vannak, akik ezt a gondolatot állandóan napirenden tartják, azért reánk nézve sem lehet érdektelen, hogy mi történik a szomszédságban. Gyakorlati közigazgatási szempontból bírálva azonban csak akkor érkezett el az adótöbbség gyűjtésének az ideje és a várossá alakulás kimondása, ha a várositás összes előfeltételei bekövetkeznek. Ezek pedig, amint már jeleztem, az utak, gyalogjárók és levezetőcsatornák létesítése és az egyesítendő terület világításának megoldása. Ezek nélkül nincs város. A városháza elhelyezése és egyéb közintézmények létesítése, — ha a az előfeltételek megvannak — már könnyebb feladat. Járhatatlan utakon és sötét utcákban nehéz eljutni a központi városháza alapkőletéte éhez. Tehát elsősorban ezeknek a megvalósítására tömörüljünk. Cinkota község vezetőségét fájdalmasan érintette, hogy mi állást foglaltunk Cinkota bekapcsolásával szemben. Őszinte meggyőződésem azonban, hogy ez az állásfoglalás nem Cinkota jó szomszédságának, nem a kipróbált vezetőségének és nem az általunk is nagy- rabecsült kedves lakosságának szólt, hanem földrajzi fekvésének. Bennünket elhatározásunkban nem a lokálpatriotizmus vezetett, hanem az őszinte meggyőződés. Ugyanis Cinko<a nagy határának bekapcsolásával az egyesítésre kijelölt terület középpontja alig 1000 lelket számláló Ómátyásföld lenne és megtörténhetne az a ránk nézve igazán nem kívánatos alakulás, hogy Sashalom és Rákosszentmihály 25 000 lakosát Mátyásföldről igazgatnák és kénytelenek volnánk a legkisebb ügyes-bajos dologért is Mátyásföldre utazni. Ez pedig a közérdekkel ellenkezik és ezt még a jó szomszédságért sem lehet megtenni, mert a jövő fejlődése nem kifelé, hanem a főváros felé van. Ezzel nem akarom a mátyásföldi érdekeket érinteni és annak szépségéből egy parányit is levonni, de fekvésénél fogva nem tartom alkalmasnak arra, kogy az alakítandó uj város középpontja legyen. Azt a felfogást nem osztom, hogy a jövő város az országút mentén fog fejlődni. Igaz ugyan, hogy a jó ut a fejlődés első feltétele, de nem az országút, amelynek rendeltetése a messze fekvő vidéket a fővároshoz közelebb hozni és sokszor nagy forgalmánál fogva a mellette fekvő községek közbiztonságát és fejlődését veszélyezteti. Budapest környékének gyors fejlődését a főváros közelsége biztosítja és ennek köszönhető, hogy Rákosszentmihály 25 év alatt ötszörösre emelkedett. Ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy a rákosszentmihályi Máv. pályaudvaron rövid időn belül nemcsak a teher, de a személy- vonat >k is megállnak, amelyek a körvasút környékét még közelebb hozzák a fővároshoz, továbbá, ha figyelembe vesszük azt, hogy a zuglói 19-es közúti villamosnak a rákosszentmihályi Máv. pályaudvarhoz való meghosszabbítása és ugyanannak az útvonalnak kikövezése csak rövid idő kérdése, a körvasúttól községünkön áthúzódó Csömöri-utat már kövezik, akkor elfogulatlanul megállapíthatjuk, hogy az alakítandó város hatalmas fejlődése a körvasúinál kezdődik és Mátyásföldnél csak végződik. Tehát őszintén megvallom, hogy ez a jövőbelátás, ez az érzés váltotta ki belőlem azt a gondolatot, hogy Cinkota község távol esik ettől a várostól. De nem érett meg a várositásra ez a terület nem csak azért, hogy nincsenek utak és sok a beépitetlen terület, hanem mert kevés az adóalap és a várositás- sal járó személyi és dologi kiadá-ok az eddigi kiadásokkal szemben négyszeresre emelkednek, holott a bevételeket nem lehet ebben az arányban fokozni, tehát maguk az adózók ma még nem bírnák el a városi- tással járó nagy terheket. Azonban a várositás előmunkálataira kiküldött bizottság és különösen annak vezetősége már eddig is hálára kötelezett bennünket, mert értékes felterjesztéseik az illetékes tényezők figyelmét reánk terelték és ha annak csak egy tizedrészét is megvalósítják, már akkor is megvan a nagy eredmény. De milyen szép
