Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-22 / 17. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 17. szám és eredményes munkát végeztek már azzal is, hogy az összetartozandó lakosság között a szomszédi és baráti jóviszonyt megteremtették, amit tovább ápolni és fejleszteni mindannyiunk hő óhaja. Dolgozzunk és munkálkodjunk tehát tovább, fejlődő és életképes községeink fejlesztésén addig, mig megérik és^ érett gyümölcsként hull ölünkbe a várositás szépjgondolata és amikor az nagyobb megterhelés nélkül valóra válik. fi Prohászka-emlékfinnep alkalmára. Rákosszentmihály közönsége ismét hódolni készül a nagy püspök szellemének. Két napot szentel arra, hogy ünnepelje és csodálja benne a katholikus életeszmény megtestesítőjét, s ragyogjon bele a lelkekbe csodás életszépségekkel teli élete és tanítása. Első szavunk a hálaadásé! Hálát adunk a jó Istennek, hogy e nehéz időkben, amikor a költőt idézve, a szenvedés szűrőjén szűrtük át vérünket, nekünk, magyaroknak is adott a Gondviselés egy lelket, akiben jól esik megpihenni, mert őt szemlélve, érezzük, amint átvonul lelkűnkön a Krisztus békessége. Lehetetlen észre nem venni, hogy korunkban, ziláltsága közepette is, a maximum felé halad a hitélet, itt is, ott is felbukkan az egyháznak egy-egy hérosza. Ottokár püspök szavait variálva: hegyek törnek elő a hétköznapi sivárságból, »montes Dei«, melyek belenyúlnak az örökkévalóságba. S a mi fölfelé vágyódó lelkünk öntudatlanul is tiszteli az Isten eme hegyeit, mert a teremtés minden szépségét bámuljuk rajtuk. Ilyen »Isten hegye« volt Prohászka Ottokár is. Annyi mocsár, ingovány és sivatag közül hatalmasan kiemelkedő eszmei fensik - volt az ő élete, csodálatunk tárgya, erőskaru, bátor biztatónk a fölfelé törekvésben. Egyike azoknak, akik ragyogó arccal jönnek a hegyekből és friss életerőt hoznak a völgyek lakóinak. Prohászka gondviselésszeriien jelent meg a mi életünkben. Ma mindenütt tele vannak a lelkek vággyal az örök élet után. Európa megunta az uj próféták népbolonditó Ígéreteit, az ember az ábrándokért vivott véres tusában elvesztette lelkét, lelke békességét és nyugodalmát. Válságos, nehéz időkben jött Ottokár püspök, lelke lángolásában megláttuk Istent, láttuk fölcsillanni a glóriás Egyházat, s ebben a szent fényben hallotta meg kínosan vergődő, üdvöt kereső lelkünk az ő nagy szózatát: »Ki az, aki nektek jobbat adhat Krisztusnál? Hol találtok igazabb anyát az Anyaszentegyháznál ?« Valaki azt irta róla a napokban, hogy ő tulajdonképpen nem mondott mást, mint más pap. Igaz, de ereje szavainak őszinte, mély meggyőződésében volt. Ilyen hatalmas szózatok csak a nagy magaslatokról hangozhatnak el! Élete nemcsak körülrajongott volt, hanem termékeny is. Élő vizek forrását fakasztotta a lelkekben, mint Mózes a sziklafalból. A mai nemzeti élet és irodalom tanúsítja, hogy ma már van Magyar- országon keresztény kultúra, keresztény irodalom, keresztény gondolkodás. Prohászka az intelligenciára fordította egész életmunkáját, s hogy annak útja ma az egyház felé irányul, ez egyedül Prohászka érdeme. Hisszük, hogy mai Íróink témái nem idegenutánzásból szólnak keresztény életeszményekről, hanem őszinte lelki szükségből, s hogy a magasabb életfelfogás éppen az őszinteség erejénél fogva egy komolyabb s nemesebben gondolkodó generációt fog nevelni. Ottokár püspök áldozatos élete tehát nem volt hiábavaló. A hálaadás és hódolat szavát hadd kövesse a fogadalomtételé. Nem volnánk méltók arra az isteni kegyelemre, melyben az ő küldetésével részesültünk, ha engednők, hogy az idők moha belepje az ő nagy nevét s nem emlékeznénk meg újra, meg újra az ő tüneményes életéről. Igenis, ünnepeljük őt, mert a nagyok ünneplése a lelki nagyságban való elmerülés, uj, szebb életre való ébredés, mely nem az ünnepeltet emeli fel, hanem az ünneplőt. Neve a történelemé! A történelmi név: ünnep és programm. S az ő neve kell, hogy az legyen: a nemzeti életünket irányitó, az életútjainkat egyengető vezéré: ünnep és programm! Amint világitó fáklya volt nekünk, a mai nemzedéknek, hadd legyen a lelkek mélyébe világitó örökmécs a késői unokáknak is. Ez legyen a mi fogadalmunk a mai napon, Isten áldása legyen az ünneplőkön! (—) HIRER. Prohászka ünnepély. Most szombaton lesz a Prohászka emlékünnepély, azonban nem a Világ-, hanem a Korzó mozgóban. Az ünnepély este 7 órakor kezdődik. Ezt megelőzően délután 4 órakor is lesz előadás, de csak kizáróan gyermekeknek. Az előadásra 1 pengő a belépődíj, a gyermekek előadására 20 fillér. Mindkét előadás keretében Prohászka Oitokár életéből filmfelvételeket mutatnak be. Padányi tanfelügyelő jubileuma. Padányi Andor Pestvármegye kir. tanfelügyelője a legválságosabb időben vette át ennek a nagy megyének tanügyi vezetését. Mély tudással és éleslátással kellett bírnia, hogy a vármegye tanügyének menetét, melynek a forradalmak hatása alatt szomorú kilengései voltak, atyai jóindulattal ismét a helyes irányba terelje. Mindig arra törekedett, hogy hivatalos működésébe belevigye egész egyéniségét, tudását, szeretetét. Most április 16-án töltötte be hivatali működésének 25-ik évét. Tiltakozott minden nagyobb ünneplés ellen, de a szeretet kifejezését nem lehet elfojtani. Az üdvözlők egész serege kereste fel, úgy hivataltársai, valamint az iskolák és gondnokságok részéről, szóval, Írásban és táviratban. Az üdvözlők sorában ott voltak Rákosszentmihály és Sashalom tantestületei és gondnokságai is. Padányi Andor működését, mint a nagyszebeni állami főgimnázium h. tanára kezdte, majd 1903 febr. 28-án Gömör Kishontvárm. kir. segédtanfelügyelőjévé nevezték ki. Innen Budapestre került. A háború kitörése előtt 3 évvel vidéken lett vezető tanfelügyelő. A világháborúban a 17. honvédgyalogezredben szolgált, honnan századosi ranggal jött vissza s Esztergom vármegye élére került, mint vezető kir. tanfelügyelő. 1921-ben érte az a ritka, de nagy felelősséggel járó kitüntetés, hogy Pestvármegye vezető tanfelügyelője lett s ez alatt a hét év alatt újjászervezte a vármegye tanügyi kormányzatát. Istenben bizó erős lélekkel hisz abban, hogy a magyar tanítóság lesz az az erős vár, mely meg fogja menteni a magyar hazát. Ez a tábor fogja fentartani a nemzeti érzést és szellemet; ez a tanítói kar fog nevelni gyermekeket, kik visszavivják az egységes hazát s ismét naggyá teszik a magyar nemzetet. (Z—a.) Tamássy képviselő lemond mandátumáról. Újból igen komoly formában merült fel a hir, hogy Tamássy József dr., országyülési képviselőnk lemond mandátumáról és már legközelebb ismét a Faksz. ügyvezető elnöki székét foglalja el, ahova tízéves szerződéssel nyerték meg. A távozó képviselő helyét Szűcs István dr., a kultuszminisztérium h. államtitkára foglalja el, akit az egész kerület nagy lelkesedéssel és szeretettel fogad. Utóda az állami elemi iskolák ügyosztálya élén Fábján Jenő dr. miniszteri tanácsos, régi, érdemes munkatársa és eddigi helyettese lesz. A „Szabad Lyceum“ előadásai. Szombaton, e hó 28-án este 6 órakor kezdődik a kaszinó nagytermében a „Szabad Lyceum* április havi előadása, amely egyik felében hangverseny-jellegü lesz, másik részében irodalmi. Az irodalmi részben György Lajos ad érdekes, finom jellemzést Nyáry AndorióJ, a kitűnő novellistáról és színműíróról, aki vendégünk lesz ezen
