Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-19 / 8. szám
XXft évfolyam. RilosizettmlkAty M vasárnap, február 19, 8. Kéa RÁKOS VIDÉKE T4R94D%LMI, KÖZIGAZOATÄ1I £% KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS rAkosszentmihályi és rAkosvidéki egyesület és testület hivatalos lapia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 160.— K, Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— ,, Egyes szAm Ara 4 korona, Hirdetéseket telvesz a kladéklvatai. H lakásínség enyhítésének problémája. Társadalmi és közgazdasági életünkben a legfontosabb kulturális, gazdasági és szocziális kérdés a iakáskérdés, sőt továbbmenve a lakáskérdés nemcsak egyik ága a szocziális kérdésnek, hanem maga a szocziális kérdés. Egy túlzsúfolt lakásban el sem képzelhető boldog, békés családi élet, mankakedv, életerő, lelkinyugalom és tiszta erkölcs. A lakasnyomor súlyos következményei a nagy gyermekhalandóság, a tuberkolózis elterjedése és a tömeglakások lakóinak teljes erkölcsi lezüllése. A lakáskérdés rendezése elsőrangú kulturális, erkölcsi, közegészségügyi, gazdasági és szocziális kérdés. A lakáskérdés problémája nálunk már a háború előtt is foglalkoztatta az embereket. Még a háború alatt német példára felállítják a lakáshivatalokat és ekkor jelenik meg az első lakásrendelet, mely már kommu- nisztikus államhatalmi megnyilvánulás. Ez a rendelet megszüntette a tulajdonos szabad rendelkezési jogát háza felett. A forradalmak alatt érvényüket vesztették a szerződési jogok és a polgárok szabad költözését is teljesen megbénították. A lakbéreket maximálták és ez volt az oka a lakástermelés megszűntének. A nagy lakásínséget legtöbben a lakosság szaporodásával, az 5 éves világháooru okozta kivételes helyzettel, az építkezés pangásával, az építkezési anyagok drágaságával, a felemelt munkabérekkel, töke és hitel hiánnyal magyarázzák. Azok azonban, kik ily magyará- 1 zatát adják a lakásínségnek, azok a statisztikai adatok i teljes hiányában vannak, mint majd azt később látni j fogjuk. > j A lakásínség egyik fő oka a lakáskereslet nőve- ; Kedése, a másik oka gazdasági. ! A lakásigénylésnél egységet nem az egyén, hanem \ a család alkot. Normális körülmények között a családok számával aranyosan növekedett a lakástermelés is, sőt ez utóbbi az előbbit időrendben az építkezés rentabilitása folytán meg is előzte. A helyzet ma teljesen fordított. A családok száma növekedett, de e növekedés nem áll arányban a népesség szaporodásával. A családok szaporodása Budapesten 19*2“/,, a népesség szaporodása csak 5*2% 19 tO óta. Más oldalról viszont azt látjuk, hogy a családtagok száma az egyes családi kereteken belül lényegesen megcsappant, ami végeredményben a háború óta a lakosság létszámát csökkentette. E szomorú tünetnek két fö oka van. Az egyik a gyermekhalandó- J ság, a másik a háború pusztítása a férfi lakosságban. ! Mindkét tényező csökkentette az egyes családi kereteken j belül a létszámot, anélkül, hogy az egyes családok lét- j számát csökkentette volna. t Egy másik megdöbbentő következménye a háború- * nak, hogy a férfi lakosság arányszáma a nőéhez képest Lapnnk mai a jelentékeny eltolódást szenvedett. Mig 1910-ben 1000 férfire 1030 nő jutott, addig ma 1163 jut. A rossz élelmezés folytán elhalálozott gyermekek és a háború pusztítása a férfi lakosságöan nem csőnken- tette a családok számát, mert hisz a családi keretek azért megmaradtak, az csak a népesség számát csökkentette. A lakáskereslet másik fő okát a terjeszkedési vágyban a néprétegek politikai és társadalmi eltolódásában, a vagyonra szert tettek és a munkásosztály lakásigényének nagyobbodásában találjuk. A jelenlegi alacsony házbérek mellett az emberekben nagy a terjeszkedési vágy, úgy hogy ma azok is. kik azelőtt önálló lakással nem bírtak vagy kisebb lakásuk volt, ma nagy lakásokat foglalnak el, ahelyett, hogy igényeiket, — amint ezt az életszükségletek más terén megtették — változott gazdasági viszonyaiknak megfelelően a lakás tekintetében is leszállítanák. A legutóbbi népszámlálás adataiból láthatjuk, hogy Rákosszentmihályon i910 óta nemcsak a házak, de a szobák száma is nagyobb mértékben növekedett, mint a népesség. A házak száma ugyanis 1033 ról 1575-re emelkedett. A növekedés 52'/«. A lakosság ellenben 8972-* öl 11.373-ra, vagyis csak 26*6% növekedett. Egy házra Rákosszentmihályon 1910-ben 8*6 lakos esett, 1921-ben ellenben csak 72. A helyzet javulását még jobban mutatja, hogy 1910 ben egy szobára körülbelül 2*9 lélek esett, addig 1921-ben ez az arányszám már csak 24. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy Rákosszertí- mihályon látszólag lakásszükség ninc^ mert a lak- sürüség kisebb, mint a háború előtt, azonban azt is tudjuk az előbb elmondottak alapján, hogy lakásigénylésnél egységet nem az egyén, hanem a család alkot. Tehát megdől azok állítása, kik a fenti statisztika alapján azt mondják, mint hasonló statisztika alapján azt egyesek Budapesten teszik, hogy tulajdonképen lakásbőség van. Nem, csak egyes néprétegek jobban és kényelmesebben laknak, mint azelőtt és így keletkezik ez az eltolódás. A lakosság lakásszükségletét nem anyagi ereje és társadalmi állása, hanem hatósági megállapítás alapján elégíti ki, nagyon olcsón. Az eset ugyanaz, mint volt a kommunizmus alatt az ipari készletek kiosztásánál. Aki utalványt kapott, vásárolt, mert az árut előállítási áron kapta. így a készletek hamar elfogytak ané'kül, hogy mindenkit kielégithettek volna. Ez egy másik főoka a lakásínségnek, mely gazdasági természetű. A háború okozta rendkívüli helyzet és kivételes államhatalom első sorban a lakbéreket maximálta s mig régebben a lakás költsége az egyes háztartásokban az összes életszükségleti költségeknek 20—25%-át tette, ez most a legtöbb esetben alig tesz ki 2-3%-ot, a megkötött jövedelműeknél Is csak 5—10%. Az általános áremelkedéssel és az emberek jövedelmének emelkedézáiua 8 oldal*
