Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-08 / 2. szám

XXI! évfolyam. Rákosszentmihály. 1922. vasárnap, január 8. 2. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖ£fGAZGATÁ?l ÉS KÖZG/tZO/ISÁGl HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIOÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal Rákosszentmihály Szentkorona-ntca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész evre 160.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— w Egyes szám ára 4 korona. Olrdeténekol felvesz a kiadóhivatal. Jegyzetek egy kis hir nyomán. Szerényke kis hir jelent meg az utóbbi hetekben többszörösen megismételve a „Rákos Vidéke“ hasáhjain. Az derűi ki belőle, hogy a Rákosszentmihályi Nagy­kaszinó, ennek az intelligens községnek vezető társa­dalmi egyesülete nem tudja a könyvtárát rendeztetni, mert számos olyan tagja akad, aki az olvasásra kölcsön­vett könyveket hosszú hónapok óta nem szolgáltatja vissza, bárha a kaszinó vezetősége erre a hivatalos lapjuk utján és egyéb módon ismételten felszólította és bárha a késedelmeskedők mindannyian jól tudják, hogy a könyvet csak záros határidőig szabad maguknál tar- taniok, szabálytalan eljárásuk pedig egész sereg embert foszt meg attól, hogy a miattuk még mindig zárva tar­tott könyvtárt használhassák és lelkűk épülésére és szórakozásukra az abban felhalmozott szellemi kincse­ket élvezhessék. Jó alkalom ez az eset arra, hogy néhány őszinte szó essék a magyar társadalomnak egy idült lelkibeíeg- ségéről, jobban mondva erkölcsi nyavalyájáról, amely annyi embernek okoz sürü bosszúságot, kárt, kellemet­lenséget és keserűséget Mert nem az az érdekes, hogy a kaszinó egy csomó figyelmetlen és hanyag tagjával bajoskodik. Ezt az ügyet majd elvégzi a maga módján, hanem az az érdekes, hogy ez a néhány soros meg­ismétlődő hirecske, ameiy a hanyag könyvtári olvasók i közömbössége miatt sopánkodik, valóságos vetítő fény­csóva arra a csúf szokásra, imely nálunk évtizedek óta meghonosodott s amelyet semmiféle nevelés és lelki művelés eddig ki nem irthatott a tömegekből: a tulajdon szentsége nem vonatkozik a könyvekre és a gavallér tisztességtudás csődöt mond, mihelyt kölcsönvett köny­vekről van szó. Magyarországon kölcsönvett könyveket nem szoktak visszaadni s az a finom gavallér vagy feddhetetlen uri- hölgy, aki a világ minden kincséért hozzá nem nyúlna ahhoz, ami a másé, — a legnagyobb lelki nyugalommal tartja magánál hónapokig, sót évekig a kölcsönvett könyveket és ha nem nagyon zaklatják érte, az sem okoz neki lelkifurdalást, ha soha vissza nem adja jogos tulajdonosának. A könyv nem érték, nem vagyontárgy szabad préda vagy jelentéktelen semmiség. Rut szokás ez; olyan erkölcsi posvány, amelyet ki kell irtani tüzzel-vassal, minden erővel. Meg kell bé­lyegezni; iskolában tanítani, társadalmi utón hirdetni és megvilágítani hitványságát és le kell szoktatni róla az embereket. A könyv manapság különösen nagy érték, még pedig nemcsak a pénzbeli árát tekintve, hanem szellemi tartalma miatt. Hiszen ha valaha, úgy ma legfőbb nem­zeti érdek, hogy a magyar műveltségében gyarapodjék és fejlődjék. Van-e erre jobb eszköz, mint a jó könyv? Van-e kevesebb lehetőség arra, hogy az emberek jó könyveket szerezzenek, mint manapság, amikor az első­rendű szükségleti czikkeket se tudják megvásárolni a nagy drágaság miatt? Kinek van ma pénze drága könyvekre 1 Ha valaha, úgy most és ezentúl lesz igazi nemzet­nevelő hivatása minden nyilvános könyvtárnak, minden jó könyvnek. Ha valaha, úgy most és ezentúl lesz igazi szükség olyan jószivü felebarátokra és igaz honfiakra, akik az értéket, mellyel a szerencse ókét megajándékozta, a rendelkezésükre álló könyveket nem zárján el poros szekrények mélyére, hanem jóbarátaiknak, ismerőseiknek kölcsön adják, hogy az értéket, 'mely bennük rejlik, köz- kincscsé tegyék és minél szélesebb körben terjesszék. De lehet-e kívánni ezt, amíg az az erkölcsi felfogás ural­kodik, mely a könyv pontos és lelkiismeretes visszaadását nem tekinti a korrektség elengedhetetlen feltételének? Sokkal fontosabb és jelentősebb dolog ez, mintsem első tekintetre látszik. Érdemes ezzel végre komolyan foglalkozni. Az erkölcsi szeplőtlenségben nincs és nem lehet megalkuvás. A becsület és tisztesség apró és nagy dol­gokban egyenlő. Olyan nemzedékre van szüksége a magyarságnak, amelynek erkölcsi érzéke ép és meg nem alkuvó. Amely éppen olyan foltnak tekinti a becsületén, ha valaki könyvet tulajdonit el, mintha pénztárczát lop. Amely megérti és átlátja azt, hogy milyen nemzeti érdek, hogy a drága és hozzáférhetetlen könyvek közkézen fo- ' roghassanak és nem hanyagul akadályozza, hanem tehet- t sége szerint előmozdítja azt. Akkor majd nem kell \ nyoicz hónap múlva számonkérni a könyvtáraknak a ; vissza nem adott könyveket s akkor majd szívesen köl- j csönadják a magánfelek is egymásnak a birtokukban j levő müveket. A magyar nemzetre nagy feladatok várnak. Egyik ? legerősebb fegyvere lesz hozzá a müveit lélek és erkölcsi ; tisztaság. Ehhez szükséges, hogy az elburjánzott gyo­mokat szorgalmasan irtogassuk. | Rákosszentmihály — Kiskecskemét Irta: Kecskeméthy Vincze. A múltkor megemlékeztünk a föld munkálatairól, í de a föld nem csak az ásásból és forgatásból él, hanem ) annak táplálék is kell. Még pedig a tapasztalat azt ; mondja és azt bizonyítja, hogy úgy a mező*, valamint a \ kertgazdaságban a fő mester a trágya. Mert bármilyen ! tudományosan és szakszerűen ültetjük és veteményezzük a magvakat és palántákat, ha ama tápláló anyagokat Lapnak mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents