Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-13 / 7. szám

XXL évfolyam.

Rákosszentmihály, 1921. vasárnap, február 13.

7. szám

TÍKS\»AÜII, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGÉ HETILAP. RÍKOSSIENTHiailY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RAíOWIDÉXI ECIYESÜLET ÉS TESTÖLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 80.— K.

Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona.

Hirdetésekéi felvesz a kiadóhivatal.

nyilatkozat.

Az 1914. évi XIV. t.-c. 20. §-ára való hivatkozással, kérem kővetkező nyilatkozatom közlését az R. V. legközelebbi számában:

A Rákos Vidékének 1920. julius 11-iki, 28-ik számának homlokán megjelent, Krenedits Sándor aláírásával ellátott, „A vörös erkölcsbiró* czimü czik- kelyre vonatkozólag kijelentem, hogy:

1. Soha életemben, egy perczig sem voltam „vörös“, vagy szocziáldemokrata, amit bizonyít az, hogy:

a) 1919 januárban a szocziáldemokraták kezdeményezésére a Biró-féle vendéglőben községi képviseleti ügyben tartott megbeszélésen a szocziáldemokrata párt egybegyült választmánya előtt kijelentettem, hogy semmiféle „forradalmi“ párttal sincs közösségem, én az Országos Lovászy-pártnak vagyok a tagja Budapesten és elnöke Szentmihályon — és ebből kifolyólag tárgyalásunk azonnal véget is ért, mert velem, mint „ellenforradalmárral“ és pártunk küldötteivel tovább nem tárgyaltak;

b) 1919 márcziusának második felében a vörös zászló alatt a kaszinóban tartott népgyülésen a nemzeti zászló védelmében felszólaltam és beszédemet akkor, mikor a vörösek diktáltak, azzal kezdtem, hogy „nem vagyok szocziáldemokrata“, amiért hatalmas inzultusokban volt részem;

c) sem a szocziáldemokrata, sem a kommunista pártba azontúl sem léptem be soha;

d) nem is szavaztam a munkástanácsi választáskor, amiért éppen elég kellemetlenségem voK a hivatalomban; és ezért az alaptalanul használt „elvtárs“ czimet hazafias felháborodással visszautasítom.

2. Hogy a lelkem sem vörös, azt igazolja a szocziáldemokraták ellen folytatott évtizedes küzdelmem és az a körülmény, hogy még Asztrahánban, a hadifogságban is három nagy előadást tartottam fogoly tiszttársaimnak a vörös veszedelemről, amit hazatért tiszttársaimmal, élükön Tarányi Ferencz dr. nemzetgyűlési képviselővel bármikor igazolni tudok.

3. Máig sem tudok róla, csak a czikkely írója állítja, hogy a szentmihályi polgári iskolát valaha is ki akarták volna bővíteni, valamint arról sem, hogy annak kibővítését rám akarták volna bízni. Azért pedig, hogy idegen ember mit, hova irt, engem igazán nem vonhat senki felelősségre.

4. A kerepesi sánczépitéshez éppen abból ere- dőleg kerültem, mert műszaki állásomból, ahova keserves 39 hónapos hadifogságomból visszatérvén, Szterényi József minisztersége alatt kerültem, a népjóléti népbiztos, mint politikailag a vörösok számára megbízhatatlant kidobott, amiről szintén okmányom van. Ez volt az én ajánlólevelem az erődítési igazgatósághoz és ez irányította ott a működésemet: tehát valótlan és alaptalan az az állítás, mintha „az elsők között lettem volna, akik a proletárdiktatúra fentartására és megérősitésére a kerepesi sánczokat építették“. Ellenben világos, hogy a Vörösök bizalmatlanok voltak velem szemben, akiről tudták, hogy politikai ellenfelük vagyok.

5. Sohasem deputáczióztam másért, mint Meyer Ferenczért, aki a magyar hazáért éveken át harczolt, vérét ontotta és akit a vörösök ellenforradalmi összeesküvésben való részvételéért hat hétig a nemzet legjobbjaival együtt becsukva tartottak, s akit — hamis informáczióval — a kommün bukása után lelki- ismeretlen emberek lecsukattak jóhiszemű katonákkal.

6. Aki ilyen körülmények között az én vörös múltamat meri emlegetni, az csakugyan vakmerőén áliit valótlant.

7. A 146 négyzetöles telket néhai atyám sohasem ajándékozta Rákosszentmihály községének. Tény, hogy ez volt a szándéka, de a ma is uralmon levő községi vezetőségnek vele szemben tanúsított méltatlan bánásmódja folytán az ajándékozástól ő, aki Szentmihályért annyit áldozott, elállóit.

8. A tüzifecskendő költségeit néhai jó atyám, — hogy az egyáltalán megszerezhető legyen — előlegezte s annak árát a megindított gyűjtéssel máig sem födözték teljesen s az 582 korona követelése jogos volt; éppen úgy, mint a községházi kövek 537 koronás fuvarköltségéé. Mindezt hiteles üzteti könyveiben mint tartozást nyilvántartotta, s igy nem voltam kénytelen halála után fiókját ezért sietve átvizsgálni, amire különben jogom lett volna. Az 1119 korona követelésétől azután — mert nem kívántam néhai atyám szellemét a községi elöljárósággal szemben fölidézni, — fiúi kegyeletből elállottam s igy bátyámmal együtt igenis jelentékeny áldozatot hoztam a községnek.

9. A sajtópört a czikkelyben foglalt rágalmak megtorlása érdekében megindítottam.

Rákosszentmihályon, 1920. julius 14-én.

* Farkas Elek.

Lapunk mai száma 8 oldal« i—rí —rann——