Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-20 / 25. szám
25. szám. RÁKOS iVüIDfigB 3. oldal. pedig Balázsovich Zoltán a rákosszentmihályi közön- , ség nevében üdvözölte az ünnepeltet. Müller Károly ■ a jegyzői árvaház pénztárnoka, majd pedig Koncz János dr. a pestvármegyei jegyzői egyesület elnöke . mondott igen szép és komoly beszédet. Kedves és meleg volt a Szilágyi Gábor dr. tb. főszolgabíró tósztja. Csillag Szilárd dr. jóizü beszédében a hü vadásztársak üdvözletét fejezte ki. Kratochwill es- > peres mindig szellemes pohárköszöntője lelkes tetszésre talált. Skrivanek János képviselő testületi tag a földmives lakosság jókivánatait fejezte ki egyszerű, őszinte szavakkal. Bitskey Gyula kétszer is felelt, mindig élvezetet és örömet szerezvén hallgatóinak. Ki tudná elsorolni, ki és mit beszélt még! Elég annyi is, hogy felejthetetlen nap volt, a legszebb érzések: a szeretet, a hála, az elismerés és megbecsülés diadala. Az ünnepelt ernyedetlenül bírta a nem kis mértékben fárasztó és hosszú ünnep terheit. A társaság egy része, nem törődvén a vonattal, ott mulatozott a késő éjjeli órákig. Rákosszentmihály — Kiskecskemét, Irta ; Kecskeméthy Vincze. XVII. Ma a zöidmetszésről fogunk beszélgetni. A gyümölcsfákat nem csak tavaszkor metszük fás- metszéssel, hanem nyáron is, úgynevezett zöídmetszéssel. Ez azért szükséges, mert minden növény sokkal több hajtást hoz, mint amennyire szüksége van és ezt a gyakorlott gyümölcsészek nyári ritkiiással szokták szabályozni. Ezért van szükség erre, hogy azok a hajtások, melyeknek a gyümölcstermelés a hivatásuk, jobban beérhes- í senek, jobban kifejlődhessenek, mert a zöldmetszés kő- • vetkeztében a fa koronája megritkul és igy a levegő és j napfény a korona minden hajtásához jobban hozzájuthat ; és a termőnyársak teljesen beérnek, megtermékenyülnek. ’ Amikor a felesleges hajtásokat kiszedtük — feles- j leges hajtásoknak azokat nevezzük, amelyek egy-egy rügyből csoportosan fejlődnek ki, — e csoporthajtásokból kiválasztjuk a legerősebbet és a gyengébbeket tőből levágjuk. Az erősebb hajtásokat hat levél fölött visszatörjük, vagyis életlen késsel leszedjük. Életlen eszközök azért szükségesek ilyenkor a fametszéshez, mert a sejtek ezzel meglazulnak, nem iparkodnak hajtásra, hanem j megállnak s azok a rügyek, amelyek vágás alatt ma- } radtak — megtermékenyülnek. ^ Ez különösen olyan fákra vonatkozik, amelyek ; nehezen termékenyülnek, mert a terméketlenség rendesen \ abból származik, hogy némely fa nagyon buján növekszik jj s igy azok a rügyek is fává fejlődnek, amelyeknek tér- í mést kellene hozniok. Ezért szükséges a zöldmetszés. \ Zöldmetszés azokon a fákon is nagyon szükséges, ; amelyek már megtermékenyültek, mert igy azok a hajtások, melyek ott meddők és semmi szolgálatot nem tesznek, csak elszedik a gyümölcs tápláló anyagát — eltávolítódnak. Ezek miatt sem a gyümölcsünk nem fejlődnék, sem a fánk nem fejlődnék. A zöldmetszésnél arra kell leginkább ügyelnünk, hogy mindig csak az oldalhajtásokat vágjuk vissza, mert a koronában minden egyes galynak megvan a maga vezérhajtása, a vezérh jtást pedig megcsonkítani nem i szabad, mert ha azt megcsonkítjuk, akkor ezzel azt érjük ei, hogy a fánk koronája még sűrűbbé fejlődik, vagyis előmozdiíjuk újból azoknak a csenevész hajtásoknak a kifejlődését amelyekre a fának szüksége egyáltalában nincs. A zöld metszést ne hajtsuk végre egy-egy fán azonnal, amint hozzáfogunk, hanem négy-öt napon ke- I resztül végezzük, mert különben a nedvkeringést visszaszorítjuk és a fánkra ez káros hatással lenne. Zöldmetszés után 20—2í napra kitörnek újból a hajtások. Ezeket már nem távolitjuk el, hanem egyszerűen 5—6 levél felett visszatörjük, úgy, hogy a törés ne legyen teljes, hanem a tört ág bizonyos táplálóanyaghoz juthasson. Ez az alatta levő rügyeket azzal, hogy ő táplálkozik, megóvja attól, hogy kihajtsanak és igy minden hihajtatlan rügy meg fog termékenyülni. Ezt a műveletet különösen most végezzük az alma és körtefánál. A csontároknál azonban nem végezzük ezt a műveletet, hanem azoknál, amint a gyümölcs leérik — augusztus közepén — egyszerűen visszavágjuk úgy az oldalhajtásokat, valamint a vezérhajtást. Az idei hajtásokat visszavágjuk 8—10 szemre, a vezérhajtásokat azonban csak meghegyeljük. Azért ajánlom a csantárok- nak az augusztusi visszametszését, mert ezzel sok mindenféle betegségtől megóvjuk azokat a fáinkat, melyeknek különösen hajlamuk van a mézgásodásra, mert a csontároknál abban az időben a nedvkeringés már teljesen megszűnik s az uj sebeken, amelyeket most ejtettünk rajtuk, azok az anyagok, amelyek a mézgásö- dást előidézik, nagyrészben elpárolognak. Itt nem csak a zöldmetszéssel kell most foglalkoznunk, hanem egyszersmind a koronát meg is ritkíthatjuk, azokat a fáarészeket kiszedhetjük belőle, amelyek már valami betegség jelét is mutatják. így a fánkat bizonyos betegségektől megóvjuk és a fáink koronáját is idomíthatjuk tetszésünk szerint, mert a fa koronája ne csak a szemnek legyen szép, hanem szabályos is legyen. Minél szabályosabb a fa koronája, annál egyenletesebben osztja el a nedvkeringést és annál szabályosabb és szebb lesz a termés. Mindezeket tartsuk szem előtt, mert csak igy fogjuk elérni, hogy gyümölcsfáink jövedelmet hozzanak. Próbaházasság Valahogy úgy rámjött a borihatnám. Félreértések elkerülése végett meg kell mondanom, hogy az többé- keyésbbé mindig rajtam van, de a műit szerdán különös vehemenciával támadt rám. Lehetetlenség volt ellenállni. Már egész délelőtt a hivatalban, mig a körmömet piszkáltam, folyton azon tanakodtam, mi módon szabadulhatnék el este hazulról. Mert mostanában az nem kis- dolog. Világéletemben komótcipökormány alatt uralkodtam a házban, de mióta ez az istentaszitotta drágaság van, imádott nőm, a Manci még szorosabb kapiczá- nyon tart, olyannyira, hogy csak körmönfont ürüggyel tudok egyszer-egyszer elszökni hazulról. Nem jutott eszembe semmi! Nem csoda! Hat év óta már annyi lehetetlennél lehetetlenebb mesét találtam ki, hogy a kiruccanásomat indokolttá tegyem, hogy már igazán csütörtököt mondott a Studium generale. Mogorván mentem haza a hivatalból, dérmögve ebédeltem, délután pedig bementem magam a méhesbe s onnan nem hagytam magam kicsalogatni semmiféle muzsikaszóval, pedig imádott nőm, a Manci mindent megkísérelt, hogy szóra birjon. A vacsorához a gyomrom azonban mégis bekergetett, de addigra ki is találtam az elmenetel módját. Szó nélkül ültem az asztalhoz. Imádott nőm, a Manci ugyancsak szó nélkül behozza a vacsorát. Már messziről megütötte az orromat a finom disznópörkölt illata. Elkezdek dühösen enni, hogy rövid idő alatt sokat tömhessek magamba. Hanem a Laczi gyereknek folyton járt a szája. Rámordultam. — Laczi, rendesen viseld magad! Igen ám, de a Laczi az anyja kedvence. Persze, egyetlen fiú a négy leány között. Kutyába se vette a figyelmeztetésemet. — Laczi, most rögtön eltakarodsz, az asztaltól s ma a gyerekszobából ki nem mozdulsz. Értetted ? Mars!
