Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-13 / 24. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ számtanácsos, a Rákosstmihályi Ntgykaszinó t. elnöke és Balázsovich Zoltán a Rákos Vidéke szerkesztője megragadták ezt az alkalmat és a rákosszentmihályi érdekeltség nevében tömören megokolt kérelemmel fordultak a vasutigazgatósághoz. Személyesen is eljártak és megvilágították a helyzetet, aminek eredménye az lett, hogy Rákosszentmihály vasúti forgalma is megnyúlt, egyelőre egy órával. Uj körforgalmi járataink menetrendje a kövatkező: Az R. 46-os számú vonat 8 óra 5 perczkor indul ezentúl Rákos- szentmihályról a fővárosba, 8 óra 30-kor érkezik a Kerepesi-uti végállomásra. Innen az R. 48. sz. vonat 8 óra 5 perczkor indul kifelé, az R. 49-es 8 óra 25 perczkor és az R. 50-es 8 óra 45 perczkor; tehát egy órával később az eddigi utolsó vonatnál. Rákosszentmihály ról befelé igyekvő lekésett utasaink pedig még 8 óra 47 perczkor a Nagyitcze állomáson elérhetik a Budapestre haladó utolsó gödöllői vonatot. Újabb eljárásuk, melyben Böhsl Ferencz is résztvett viszont azt eredményezte, hogy a H. (Búr) vonat menetrendje is meghosszabbodik amennyiben 8 ó 32 és 9 óra 5 perczkor indulnak még Budapestről Rákospalotára esti vonatok. A kedvező eredmény kivívását hathatósan elősegítette Róna Márton állomásfőnök támogatása, aki maga készítette az uj menetrend tervezetét s annak életbeléptetését maga is javasolta, a közönség érdekében teljesített derék szolgálatait ez újabb ténykedésével gyarapítván. Tudjuk, hogy jogos és méltányos igényeinket mindez távolról sem elégítheti ki, de haladás ez is s a mostoha sors megtanított reá, hogy örömmel fogadjunk minden morzsát, amely nyomorúságunkat enyhíti s igy bármily szerény legyen az ajándék, bizonyára örömmel fogadja azt is, mint a semminél többet, sokat próbált és keserített közönségünk. Rákosszentmihály — Kiskecskemét. Irta: Kecskeméthy Viaczc. XVI. Az őszi palántálásokról beszélgessünk. Itt az idejük az őszi palántázásoknak. A következő növényeket vesszük sorrendben: Őszi kárfiol, őszi kalarábé, őszi kelkáposzta, őszi káposzta. Uborka vetése is következik most, babokat lehet még vetni őszieknek ; téli retek és tarlórépa egészíti ki a sort. Ha szép téli kárfiolt akarunk nevelni, akkor annak a következőképen készítjük el talaját: Jó érett trágyával megtrágyázzuk, jó mélyen felássuk, felásás után kiágyazzuk; az ágyakat teknő alakban készítjük el. Olyan széles ágyakat, a melyekbe három sor kárfiolt ültethetünk. A sorok 40 cméterre jönnek, úgy a tőkék is egymástól. Ültetés -előtt jól agyonöntözzük. Mikor az öntözés megtörtént, akkor elpalántáljuk. Az elpalántálás után ismét jól megöntözzük; nyolcz napra rá megkapáljuk, megöntözzük és jó érett trágyával az egész ágyat beterítjük. így a trágya alatt a föld nedvessége soká megmarad. Ez azért szükséges, mert a kárfiol olyan növény, a mely folyton nedvességben kell, hogy álljon, mert különben megfásul s úgy a virágját, vagyis a rózsáit nem fejlesztené ki kellőképen s ha kifejlődnének is, azok élvezhetetlenek, keserűk maradnának. Ha már a rózsák fejlődésbe indulnak, azok felett a felső leveleket összekötjük, hogy a napfénytől óvjuk. Ha igy kezeljük a karfiolt, akkor biztosítjuk a konyhánkat egész télire jó, ízletes karfiolról. Ha jó téli kalarábét óhajtunk termelni, majdnem hasonló az eljárás, csak ez a növény nem kívánja azt a bő öntözést. A kalarábé alatt is, ha rendelkezünk trágyával, vékonyan megtrágyázhatjuk a földet, mert hiszen minden torzsás növény a friss trágyázást nagyon is megkívánja, hogy ha nem sajnáljuk tőlük, akkor bőségesen megjutalmazzák a fáradságunkat és a kiadásunkat, mert ezzel megakadályozzuk azt, hogy a kala- rábénk megfásuljon, vagy megpudvásodjék, a mi hasznavehetetlenné tenné, de ha a szükségeket mind megadjuk neki, akkor egész télen át a konyhánknak jó és finom izü főzeléket ad. Ugyancsak ezt az eljárást követjük a kelkáposztával. Ettől se sajnáljuk ha csak lehet a trágyát, de ne sajnáljuk tőle a locsolást sem. Kelkáposzta ugyan nem fásul meg, sem nem pudvásodik meg, de azért mégis kívánatos, hogy annak is többször adjunk egy kis vizet, különösen akkor, amikor ilyen szárazságok vannak. Kel- } káposztánk ugyan, különösen az őszi kelkáposztánk rendszerint csak szeptember októberben kezdenek fejlődni és igy azt a szárazságot amely miatt most fejlődésükben elmaradnak, az őszi hónapokban pótolják téli kelkáposztáinkat soha se szedjük fel előbb a szabadból I mint október végén november elején. Ekkorra teljesen beérnek és kifejlődnek ét akkor télire elrakhatjuk akár j pincébe, akár. ha pinczével nem rendelkezünk, akkor S egyszerűen a kertünkben huzunk árkot és abba az J árokba fejjel lefelé rakjuk, és földdel betakarjuk. Ott ' fognak telelni. Úgy járunk el a karalábéval is, hogy a földje nagyon át ne fagyjon s könnyebben hozzájuthas- \ sunk, amikor szükségünk van rá, hogy vagy szalmával, vagy szalmás trágyával, vagy falevéllel jó vastagon be- ] takarjuk. így könnyen hozzájuthat a gazdasszony, amikor szüksége van rá. < A téli kápo. ztából, ha csak lehetséges, a csurgói I vagy balinkai fajt szerezzék be maguknak lakosaink. Ez a faj a mi szorult, kis kertjeinkben is bevált, de természetes dolog, hogy ebből is csak úgy lesz balinkai, vagy csurgői káposzta, ha a szükséges anyagokat nem sajnáljuk tőle. Itt is a talajt jól megtrágyázzuk, jó mélyen I felássuk, az ágyakat éppen úgy készitjük el, mint a karfiolnál. Az elpalántálás után 8—10 napra itt is jól megkapáljuk és felülről a kapálás után jól agyon öntözve az ágyat jól beterítjük szalmás, vagy érett trágyával, hogy a nedvesség itt is minél tovább megmaradjon. A j téli káposztát, amely fejeket nem használunk besavanyi- í tásra, vagy hordós káposztának, ugyanúgy kezeljük, ; mint a kelkáposztát. Eltevése ugyan olyan módon történik. Az uborka vetéséneK is itt az ideje. Ha uborkákat ] arra a czélra vetünk,- hogy télire elrakjuk, azoknál az 1 uborkaágyat a kertünk legjobb, legvilágosabb, legnapo- j sabb helyére tegyük. Azt a helyet jól megtrágyázzuk, i jó mélyen .felássuk. Amikor ezzel készen vagyunk, akkor eirakjuk a magvakat, még pedig rakjuk a mag- I vakat egymástól fészekbe 40 cméterre. Minden fészekbe teszünk öt-hat magot. Kikelése után minden fészekben marad három palánta bizonyos távolságra egymástól, j Megritkitás után megkapáljuk, fészkeket készítünk, vagyis tányérokat huzunk és eső után a fészkeket vagy száraz füvei, vagy szalmával behúzzuk, hogy a nedves- i ség ott is minél tovább megmaradjon. Itt a téli retek elvetésének is az ideje. Ezzel nem j kell semmi mást tenni, mint a kert legsoványabb részébe kell vetni. Ritkán vetjük, ha esetleg sűrűn kél, megrit- ■ kitjuk, megkapáljuk és ezzel a retek kezelése készen is van. Ugyanezt az eljárást követjük a tarlórépánál is, csak az az eltérés, hogy a tarlórépát inkább odavessük, amely részét kertünknek a múlt évben megtrágyáztuk volt. Itt fogunk szép, puha, használható tarlórépát nyerni. A tarlórépa is ama növények közé tartozik, amelyek igen jó főzeléket szolgáltatnak, sőt még káposzta gyanánt is lehet használni. Savanyítjuk, úgy, mint a káposztát hordókban. Ha azonban nem savanyítjuk nagyobb-
