Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-30 / 22. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 22. szánt üdvös dolog, hogy ha magunk is hozzálátunk ahhoz, hogy a szükséges magvakat magunk termeljük meg s ; azt megkedveljük, akkor milliók és milliókat mentünk j meg, amiket ezelőtt külföldre küldöttünk. í Most a kobakos növényekről szóljunk. Ha jó tökmagot akarunk nevelni, a következő- j képen kell eljárnunk, még pedig: Kiválasztjuk a tökbokraink közül a legegészsége- j sebbet és arról minden meddő virágot leszedünk, úgy- } szintén minden hitványabb tökíermést leszedünk, tisztán ' egy bokron csak egy vagy két kifejlődött tököt hagyunk és ezt is, tekintve a száraz időjárást, legalább hetenként • egyszer meglocsoljuk, a tökbokor körül árkot huzunk olyan ■ terjedelemben, amilyen terjedelemben terül el a bokor, és azt jó, langyos vízzel agyonöntözzük s az árkot ismét behúzzuk. Így kapunk tökéletes csiraképes és faj- ; tiszta magot, mert csak így érjük el azt, hogy évről- évre biztosítva lehessünk, hogy jó magvakkal rendelkezünk, mert különben, ha azt így nem kezeljük, tekintve ; azt, hogy a mi kís helyeinken sok olyan növénynyei ; foglalkozunk, amelyek rokonságban vannak egymással s igy az eikorcsosuiás, vagyis elfajulás nagyon is gyakori eset. Az ugorkánál a következő dolgokat ajánlom : Azokat a gyümölcsöket, amelyekből magot akarunk fogni, figyeljünk arra, hogy mindig a legelőször kifejlődött gyümölcsökből válogassuk ki a legszebb példányokat és azokat hagyjuk énntetienül. A gyümölcsök felett levő hajtásokat a negyedik levélnél visszacsipjük, hogy azokon az indákon, amelyeken a magtermésre vaió gyümölcsünk van, több gyümölcs ne fejlődhessék, hogy így minden tápláló anyag abba a gyümölcsbe összpontosuljon, amelyik tisztán arra van hivatva, hogy magot termeljen. A paprikatöveknél is lényeges dolog, hogy a leg- > szebb, legegészségesebb töveket kiválaszszuk. Minden egyes bokron, amelyből magtermelést akarunk magunknak nevelni, hagyunk nyolez-tiz hüvelyt, a többi termést, ami fejlődik azon a ookron, mind eltávolítjuk, hogy tisztán csak a nyolcz-íiz hüvely használja fel azt a tápláló anyagot, amit a földből felszed, hogy azok a magvak, amelyek jövőre hivatva lesznek arra, hogy nekünk uj növényeket adjanak, tisztán kifejlődött, csiraképesek legyenek. Ilyen kezeléssel megkapjuk mindig a fajunk tisztaságát és egészséges palántákat kapunk. A paradicsomtöveknél is kitűzünk magunknak annyi bokrot, a mennyiből magot akarunk nevelni s azokon legfeljebb tiz-tizenkét gyümölcsöt hagyunk s mindig azokat hagyjuk meg, amelyek legelőször kezdenek kifejlődésnek indulni, mert csak igy érjük el azt, hogy korai paradicsomot kapjunk. A többi következő gyümölcsöt mindig leszedjük ereden korában, hogy azok azoktól a gyümölcsöktől a tápláló anyagot ne szedjék el, amely gyümölcsök tisztán arra vannak hívatva, hogy szép, tiszta, kifejlődött, csiraképes magot neveljenek és . ezeket a gyümölcsöket a bokorban meghagyjuk mind- • addig, mig a gyümölcs kellőképen be nem érik. A beérését azzal ismerteti meg, hogy a gyümölcs már a í szarán ránezosodni, vagyis fonnyadni kezd. Ekkor leszedjük és háromszor-négyszer tiszta vízben kimossuk, kiterítjük, akár deszkalapra, akár papírra és ott hagyjuk ; megszáradni. Megszáradás után ritka szövetű zacskóba : teszszük, szellős helyre felakasztjuk. Ugyanezt az eljárást ! követjük a többi magvakkal is. FlIlftSF KÁVÉHÁZ BUDAPEST, IV., MUZEUM-KÖfiUT 13. I HU «fl L. Kitűnő kávéházi italok és ételek. Ízletes, j meleg konyha, tiszta tájborok. Csemege különlegességek. j Ujcrmaii átalakítva,.. Számos látogaiást kér: MEIXNER GUSZTÁV A. a „Belvárosi vendéglő“ volt tulajdonosa. Szekéren ment, gyalog jött ... Irta: Országh Bertalan. 111. Óh azok a rémséges hosszú téli éjszakák! Hogy sohasem akar megvirradni! Meggyujtok egy szál gyufát ... nézem az órát... íéltizenkettö ... KágyujtoK ... Az se esett jól, mert a sötétbe nem látom a füstöt... Hosszú, hosszú idők után, mikor már azt hittem, hogy legalább is egy óra éjfél után megett megnezem az órát. .. Háromnegyedtizenkettő . .. Úristen, rmkoi lesz már reggel ? ! Az éjszaka borzalmassaga pedig meg csak akkor Kezdődött, mikor a gyufám meg a czigarettam elfogyott! Mar azt sem nézhettem meg, nogy hány óra I S hogy a boldogság teljes legyen, kezdtem tázni. Azon rneg úgy segítettem, hogy levetettem a teli kabatom, meg a kis kabátomat is. Persze még joboan fáztam. Egy darabig állottam a hideget, akkor felvettem a kis kabátot. Olyan jó melegem lett utána. Egy óra múlva aztán így is nagyon fáztam. Akkor felvettem a téli kabátot. Az már aztan mennyei elvezet volt! Hát még mikor utóbbat felgyürtem a kabátok gallérját! 1 Közben a patkányocskák látván, hogy ártatlan, veszedelem nélküli emberrel kerültek össze, mind többen előmerészkedtek lakosztályaikból es barátságos érintkezést kíséreltek meg a cipőimmel. Pedig abból nem esztek cimborák! Magam alá szedtem a lábaimat a lócára, s ekként nyugalomba helyezkedvén, elkezdtem a jelen állapot fölött elmélkedni. Minő változás huszonnégy óra alatt! Egy nappal előbo rózsaszín volt az egesz világ. A bársonyülésü kényelmes vasúti kocsi mellettem bizalmas közelségben a gyönyörű, barna, parázsszemü (mint az elején) angyal, micsoda gyönyör- teljes órákat varázsolt elém a képzelet erre a mostani időre ?! De hát merre is iehet most az angyal ? Bizonyosan alszik valami barátságos meleg szobában, s talán felőlem álmodik!. .. Ha tudná, hogy milyen helyzetben vzgyok, talán a szive is megszakadna értem bánatában ... Vagy talán őt is kizavarták az oláhok a iakasából ? . .. Azt már nem! Annyi esze még tan az oláhnak is van, hogy ilyen gyönyörű, parazsszeinü stö. asszonykát nem kerget el magatol, hanem inkább magát kergeti hozzá! Erre a gondolatra aztán borzasztó dühbe gurultam! Az idő azonban dacára felindultságomnak, még sem haladt gyorsabban. Végre mégis megérkezett, nem a reggel, hanem. A háziszolga jött, tüzet tenni a portásfülkébe. Hat óra reggel volt. Összeszedtem magamat s mentem a gőzfürdőbe, azután sikerült egy szooára is szert tennem. Egyelőre hát nyugodt kebellel ültem le reggelizni, melynek végeztével lefeküdtem, hogy az utazas és az elmúlt éj fáradalmait kipihenjem. Alig helyeztem vizszintes helyzetbe magamat, alig hunytam le szép szemeimet, csak beállít hozzám megint egy bocskoros, hogy mennek azonnal a térparancsnoksághoz. De már ez több volt, mint amit egy érző kebel szó nélkül eltűrhet. Kiabáltam, káromkodtam, ordítottam. — Ne kiabálj domnule, mond jóakaratulag magyarul a rumuny, hanem gyere szép szerivel, mert a aom- nüle capitán Firculescu nem sokat tréfál, hanem patrult küld érted, akkor pedig a Dumnye Zeu se ment meg a due zecse si csinostól. Beláttam, hogy igaza van, felöltözködtem s mentem vele. A térparancsnokságon várakoznom kellett, mert valaki volt benn a föméltósagu domnule capitán Fircu- lescunál. Hát vártam, sokáig vártam. Végre nyílik a kapitány ajtaja s kilép az ... én gyönyörű, parázsszemü stb. utitársnőm. Minden bosszúságomat elfeledve ugrottam fel a székről, melyen ültem s siettem feléje. De még tán meg is ölelem, ha egy káplár el nem fogja a galléromat és nem tol a kapitány ajtaja felé. — Várjon meg angyal, lehelem feléje, mindjárt kijövök.
