Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-30 / 22. szám

22. szám.

RÁKOS YiIDE£E

3. oldal.

— ügy is megvárom, fuvolázza vissza, szeme leggyuitóbb szikráit röpítvén felém.

A kapitány, egy nagy darab, öles termetű oláh, tö mpe rezes orral, kezében az elmaradhatlan szijj- korbácscsal, éppen egy pohár szeszt töltött magának egy literes üvegből. A káplár jelent neki valamit, ő válaszol, a káplár elmegy, s pár másodperc múlva jön a bocskoros, aki értem jött a szállodába, s megáll hantákban. A kapitány odajön hozzám, valamit morog, végignéz rajtam fölülről lefelé, aztán alulról felfelé, visszamegy az asztalához, megint felhörpint egy kupicza itókát, s azzal megkezdi a kihallgatást. A bocskoros volt a tolmács.

Kikérdezett honnan jöttem, mért jöttem, mikor jöttem ? Elmondtam rendre. Budapestről jöttem, tegnap délután érkeztem, rovancsolni jöttem a színházhoz. Hogy az nem igaz ? mondok hivassa fel a színigazgatót, majd az igazol. Hogy motozzanak meg. A katona kiszed a zsebeimből mindent, még a zsebkendőmet is. Hogy mért van nálam kés ? Hát hiszen minden kulturembernek van zsebkése. Hogy az ölő szerszám, amit békésszándéku polgárnak nem szabad magánál hordani, amiért is 8 napra bezárat, s csak annak letelte után folytatja a kihallgatást.

De már erre elővettem a legtekintélyesebb basszusomat. Tiltakozom! Én szabad magyar állampolgár vagyok, engem nincs joga bezáratni és én már holnap vissza akarok utazni, stb.

A katona tolmácsolja.

— Nohát akkor adjatok neki huszonötöt, s csak azután zárjátok be.

A due zecse si csinosét már megértettem, s torokszakadva, ordítozva tiltakoztam. A katona nyakon fog és tol kifelé, én ellentállok, a kapitány nyugodtan iszik az üvegből. A legválságosabb pillanatban nyílik az ajtó, s belép az én gyönyörű, - parázsszemü stb. utitársnőm, mosolyogva odalejt a kapitányhoz s oláh nyelven magyaráz neki valamit. Megkövülve meredtem rá. Mi ez ? Az én gyönyörű, parázsszemü stb., akibe már belehabarodtam, oláh? Az lehetetlen! S milyen utálatos folyékonyan beszéli az oláh nyelvet! Ni, még meg is simogatja annak a pálinkás butykosnak az alfát! Az meg úgy vigyorog hozzá, hogy valamennyi sárga lapos foga kilátszik! A fogaim csikorgattam dühömben.

(Folyt, köv.)

^Rákosszentmihály) SÄT e"

a Nagykaszinó t. tagjait és vendegeit, hogy ezentúl állandóan ízletes magyar konyha, elsőrendű sör es kitűnő fajborok állanak mindenkor rendelkezésükre.

Szombaton este ünnepélyes megnyitás. — Ünnepnapokon változatos reggeli, friss csapolás. Udvari sör a részvénysörfőzdéből. . Tisztelettel: Halasz Mihály.

Ebed és vacsora előfizetőket elfogadok.

Egy jó házból való 12—13 éves fiút tanonczul felveszek.

HÍREK,

REICH HENRIK

BLOUS, PONGYOLA ÉS JOUPON KÜLÖNLEGESSÉGEK ÁRUHÁZA.

SAJÁT MŰHELY! TELEFON : 142—06. BUDAPEST. IV., EGYETEM-UTCA 9.

BOROK:

szavatolt tisztán kezelt saját és eredeti töltésű fajborok:

Asztali fehér 26.— Siller 28.— Móri fehér 30.— Egri ó fehér 30.— Egri ó vörös 30.— korona literenként Rizling, Leányka, Furmint, Bikavér, Szomorodni, Tokaji asszu, Pezsgők, Likőrök, Gessler-féle málnaszörp, ásványvizek.

Rákosa zentmihály Rákéczl-irt 45. sx.

Kerner Emil czégnel

Szárnyraboesátás.

Irta: Móricz Pál.

Májusi virágok, virágos ákáczok, szüzfehér jázmintok, ártatlan bodzák mézes illatától édes a falu levegője. Májusban még elevenzöld a lombok, füvek pompája is, ezernyi madártorok csicsergi, locsogja, búgja, fütyüli, süvöltözi, cserregi a szelíd májusi dalt.

— Tillió, filió! — lágy melódiákat flótázgat a sárgarigó, mégis leginkább a verebeknek áll a világ. A fecskék még a fészkek tatarozásánál, épitgetésénéJ tartanak, a kofálkodó verebek pedig fiókáikat is szárnyrabocsátjáK. A viruló május biztonságos fészkéből kicsalogatja a sárgacsörü madárcsemetét, a duzzadozó életerőknek, pirkadozó gyümölcsöknek illataitól elcsábul az ifjú madár had. Az árnyékból, a kerti asztal mellől elné^egetem a sárgacsörü verébporontyok félszeg, esetlenül kusza szárnypróbálgatásait. Vén eperfán ülik a lármás családi-tanácsot.

— Csirr! Csirr! — szüntelenül hallatszik a szülék buzdítása.

— Cih 1 Cirr! — riadozva cinognak a fiatalok, a fehér pillangók példáján nekibátorodnak végül sárgacsőrüék, szárnyra kapnak, a vén eperfától a szomszéd virágos ákácig röppen az első ütjük.

— Cih, ci! — micsoda diadalmasan sivalkodik fel, amelyiknek sikerült a repülés, ám nem mindenik próbálkozót bírja még szarnyacskája ... Az ilyen földrepottyan s tehetetlenül, halálra rémülten lapul meg lábaim előtt. Felemelem piczinykét, szivecskéje majdhogy kiszakad s midőn az ól-ereszetnél az ismert fészektorokhoz dugom, fürgén csusszan be az elhagyott enyhhelyre és az aggályos verébszülők hálásan ujjongják felém:

— Csirim! Csirimp!

Ha körülnézek az emberek életében, látom, hogy a mi sárgacsörü ficzkóinknak, lánykáinknak szárnyra- bocsájtgatásánál is soknak ketté töri gyenge szárnyait az élet. Talán a kezdeményező bátorsága, vagy inkább kitartása hiányzik sok sárgacsőrünek és a merészen lendült szárnybontásnak akárhányszor por- bazühanás a bus vége.

— Tilió, filió I — májusi zöld ligetben lágyan flótázgatja hajnali muzsikus barátom a sárgarigó, sárgacsörü fiókáim hát ti azért csak repüljetek! Tilió, filió! Repüljetek! Repdessetek, ameddig nektek virul a szép tavasz.

Űrnapja. Pünkösd után 10.-ik napon, Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön van Űrnapja, a katholikus egyház egyik legszebb és legnagyobb ünnepe, az Oltári Szentség rendelésének emléknapja. Tulajdonképen nagycsütörtökön volna ez az ünnep, de a nagyheti gyász miatt akkor nem fejthet ki az egyház fényt és pompát, azért pünkösd utánra rendelte az ünnepet. Az urnapi szertartás d. e. V2 10 órakor énekes misével kezdődik, mely alatt a vegyes kar énekel. Szent mise végén megindul a körmenet a község négy pontján felállított zöld sátrakhoz és a menet dél tájban ér vissza a templomba. A szép ünnepre már folynak az előkészületek. Fol- berth Gusztáv hegedűszólót játszik a szentmisén. Itten említjük meg, hogy pünkösd mindkét ünnepnapján