Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-30 / 22. szám
XX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, május 30. 22. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket (elvesz a kiadóhivatal. R jelvény. Emlékszem arra a napra, amikor megláttam. A naiv remény már oszolni kezdett és a magyar jó mélyen járt már a fertőben. Kinos bizonytalanság álmatlan éjszakákon gyötört és mint a vihar előtt* a nyomasztó szélcsend, úgy ülte meg az emberek lelkét a mindinkább terjedő erkölcsi rothadás és anyagi romlás fullasztó levegője. Ekkor tűnt fel a többi nagyhangú plakát között, mint sötét éjszakán a villám fénye. A három élesen süvítő jelszó felett az s öt darabra tördelt magyar föld rajza! Nemzetünk j szerencsétlenségében is szerencse, hogy akadt egy j szív, amely megérezte, akadt egy kéz, amelyik meg- I rajzolta a világ legnagyobb igazságtalansága ellen j azt’a frappáns tiltakozó képet, mely most már mindenféle nagyságban és alakban vágja oda a világnak, hogy: „Nem, nem, soha!“ Ezt a képet ezzel a három szóval, minden magyar a szivébe vésse, ez legyen az a jelrajz, mely házunk falán a felcseperedő gyermeket soha el nem múló intelemmel figyelmeztesse és amely a felnőttek ádáz haragját ébren tartja. Mily kevés eszközzel, milyen sokat mond ez a kép! Ott legyen mindenütt széles ez országban, hogy az . itt megforduló idegen lépten-nyomon rábukkanjon s I megható döbbenettel szemlélje a nemzet akaratát. Ott kell feltűnnie, ahol nem is gondolják, ahol j a „győztes“ rablók puha kereveten dőzsölnek és j- ahol sárba taposnak minden igazságot, minden j kultúrát. Mint egy disszonáns hang kell belesüvitsen j adáridó muzsikájába, hogy fölneszei jenek rá és a í tivornyában ugrándozó lábakf megroggyanva álljanak meg s a részeg fejek józanodjanak. Ott kell feltűnnie a prágai Hradsin falán és Bukarest romlott levegőjű szalonját ez tegye kényelmetlenné. Erdély, Felvidék és Bánát csöndes éjjelein az őrködő rabló keze remegjen a puskán, mert ezt fogják susogni a fűszálak és a falevelek s az éj láthatatlan rémei. Bútor, ha reccsen, pohár, ha törik; ezt dúdolják a meghalt magyar katonák lelkei, akik nyugtalanul bolyonganak a meggyalázott földeken. Ott viseljük a ruhánkon picziny jelvény alakjában és a nyilvános helyiségek falán se hiányozzék. Az elrablott területen pedig ezzel köszöntsék egymást az emberek: „Nem, nem, soha!“ Árasszuk el az egész földet ezzel a tragikusan egyszerű jelvénnyel, bogy ne legyen nép e sártekén, aki ne ismerje az annyi balsorsot átélt nemzet mély fájdalmát. Köny- veinket lássuk el vele, hogy mielőtt vigaszt meriteLapunk mai s: nénk a betűk tengeréből, lelkünket tépje meg az elvesztett haza képe. Kereskedő, ha számlát küld,, szerelmes, ha levelet ir, diák, ha rajzot készít: egyről se hiányozzék széttört életünk hü jelvénye. Mindenütt a világ bármely pontján is legyen egy magyar, ezt a jelvényt ezzel a szent három szóval külsőleg is hordozza, hogy ne csupán szalmaláng legyen újra a magyarságnak igazságáért vívott szent küzdelmében. Ellenségeink évtizedeken át gyermekeik játékfegyvereit Magyarország felé fordították, hogy ha majd férfiak lesznek, ne remegjen kezükben a fegyver, melyet rabló czélial sütnek el ellenünk. Miért voltunk és vagyunk most is jobbak mint ők? Mi is úgy fogjuk nevelni őket mindaddig, amig az öt darabra tördelt ország csak kép, jelvény lesz, a múlt idők keservének és harczainak hátramaradt fájó emléke. Most azonban szomorú valóság. Aláírjuk a békét, férfias haraggal, lázadó keserűséggel, egy azonban bizonyos: igy nem maradhat El kell jönnie annak az időnek, amikor újból győz a természet rendje és az emberiség történelmének igazsága! Addig is: minden gyermek gügyögje, minden agg motyogja, minden férfi harsogja: „Nem, nem, soha!“ ~fg-~ <vvv><vvvvv,vvvvvvvvvs^yvvvvv*vvvvs^ Rákosszentmihály — Kiskecskeméi Irta: Kecskeméthy Vincze. XIV. Ma rátérünk az egyéves magvak termelésére. Amely növényekből az idén magvat akarunk fogni, elsősorban is a hüvelyes növényeket veszszük sorra, azt a helyet, amelyből tisztán magvat akarunk fogni, pl. a borsóból, teljesen érintetlenül hagyjuk, ne forgassuk, mert a forgatás következtében megtörnek a szálak és amint a szálak megtörnek, már a magot nem fejlesztik ki olyan tökéletesen, mint a hogy a termőmagnak ki kell fejlődni. Továbbá tekintetbe kell venni a mostani mostoha időjárást s azokat a növényeket, amelyeket magnak szántunk, tanácsos hetenként egyszer, amig esőt nem kapunk, legalább egyszer, de jól megöntözni. Az öntözés sohase felülről történjék, hanem csak a bokrok alját kell jól megöntözni. így kaphatunk jól kifejlődött, csiraképes magvakat, amire most igen nagy szükségünk van, mert ezzel nem csak magunknak teszünk szolgálatot, hanem a nagyközönségnek is, mert, hogy külföldről még évek múlva sem kaphatunk magvakat és igy teljesen magunkra vagyunk utalva, ami az országunkra csak E&ma 8 oldal*
