Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-23 / 21. szám
2. oldal. RÄKOS VIDÉKÉ 21. szám Rákosszentmihály — Kiskecskemét. Irta: Kecskeméthy Vincze. XIII. A konyhakerti növényekkel foglalkozunk most. Ama növényeknek további ápolását akarom megismertetni, amelyek már ki vannak ültetve. A növényektől a kapálást ne sajnáljuk, mert minél többet kapáljuk, annál több tápláló anyagot nyújtunk növényünknek. A kapálásnak nem csupán az a czélja, hogy a gyomot kikapáljuk a földből, hanem annak egy fontos tényezője az, hogy a kapálás által mindig több és több nedvesség marad a földben, mert a kapálás által az elpárologtató csővek összeköttetései megszakadnak s igy az a nedvesség, mely feladódik a növényzet gyökérzetéhez, ott marad a növény táplálására. Tehát ajánlatos, legalább is a leveles növényeket 8—10 naponként meg- kapálgatni. A káposztaféle növények között előfordulnak különféle betegségek. Ha ilyen beteg növényeket veszünk észre, amire minden laikus ember könnyen ráismerhet, a káposzta törzse, vagy a kelkáposzta törzse kezd hólyagosodé, vagyis holmi kidudorodásokat kap, ez már rendesen betegséget jelent, amely betegség az egészséges növényekre is ártalmassá válik, tehát ezeket a beteg növényeket azonnal ki kell szedni a többi közül s azonnal elégetni, vagyis megsemmisíteni. Azonfelül a káposztaféléket szemmel látható betegségek is meg szokták támadni, különösen megtámadja a lisztharmat, ami eilen szintén védekezni kell, még pedig mielőbb, ne is nagyon várjuk, hogy a betegség fellépjen, mert ez elkerülhetetlen, mert már a növény hozza magával ezt a bajt. Védekezés a következő: Szitáljunk tisztára fahamut és a reggeli órákban, amig a harmat fel nem szárad, minden egyes levélre, vékonyan hamut szórunk. Ha pedig már olyan növényünk van, amelyet már megtámadott a lisztharmat s mi nem vettük észre, azt azonnal vegyük ki és semmisítsük meg. Van azonban a káposztaféléknek egy még veszedelmesebb betegsége is, az úgynevezett káposztahernyó, amelyik ellen a következő a védekezés: Amikor jönnek a káposztalepkék, rajoznak, ezek lerakják a káposztalevelekre petéiket; majdnem míndenik levélen látunk sárga, kis pontokat. Ezeket ne várjuk, hogy kikeljenek, mert már akkor a védekezés lehetetlen, hanem naponként nézzük át a palántáinkat és a sárga pontokat morzsoljuk pz ujjaink között agyon. A zellerre térve, ha szép zeller gumókat akarunk elérni, akkor azokaf minden két hétben egyszer kibontjuk és minden oldalgyökértől megtisztítjuk es újból behúzzuk földdel. A behúzás után jól agyonöntözzük, másodnapra az öntözés után jól megkapáljuk. Ha igy kezeljük a zellerünket, akkor napunk óráis bütyköket, de ha ezt nem cselekedjük, akkor hiába minden fáradság, hiába öntözzük, mert abból csak tiszta gyökér lesz. A paradicsomkezelésről is ejtsünk szót. A paradicsom nagy része is ki van már ültetve, — a múltkor a módjáról már megemlékeztünk. — Ha a paradicsom megeredt és már szépen megindult növésnek, visszavágjuk 8—10 levél felett. Ott kapunk három hajtást a visszavágás következtében. E három hajtás hivatott arra, hogy hozza a termést. E három hajtáson minden oldalhajtást ki kell vágni, vagyis megsemmisiteni. Karóhoz kötjük, ha van karó és ezt a kötözést folytatjuk mindaddig, amig a karó magasságát el nem érjük, úgyszintén az oldalhajtásokat is folyton kicsipkedjük. Ha azonban karónk nincs, azt a három vezérhajtást, amely hivatva van arra, hogy termést hozzon, egyszerűen abroncsalakban összekötjük, feltöltjük a földjét köralakban, hogy ezzel szilárdan megállhasson. Minthogy a paradicsomnak is vannak különböző betegségei, itt is előre kell gondoskodnunk a védeke/■ , zésről. Erről is szóltunk már, de ma is aktuális: Megpermetezzük rézgáliczoldattal a peronoszpóra ellen. ! A rézgáliczot a következőkép oldjuk fel egyszázalékosra: ■ egy százalék rézgáliczhoz egy százalék meszet teszünk ! és ezzel permetezünk 8—10 napon keresztül körülbelül háromszor-négyszer. A permetezést már most meg lehet ' kezdeni, mert ha a gomba kifejlődik, akkor már semmi- | féle permetezés nem segít. j Gombák ellen sokkal nehezebb védekeznünk, mint I az élősdi állatok ellen, mert az élősdi állatokat minden | laikus szem megismeri, a gombát pedig nem ismeri meg,. csak akkor, amikor már a levelek elszáradtak, akkor pedig már minden munkánk felesleges. Szekéren ment, gyalog jött. •. Irta: Országh Bertalan. II. Szerencsés voltam. Alig három óra alatt csakugyan kaptam szobát, valami külvárosi kis szállodában. Az elsőrangú száliodákat mind oláh tisztek, meg a falvakról bejött pópák és dászkálok lakták. A szobát meg se néztem, csak átadtam a kézibőröndömet a szoba- aszonynak, hogy helyezze el a szobámban, magam pe- í dig mentem ebéd-vacsorát enni az „Édes lyuk“-ba. Az „Édes lyuk“ Marosvásárhelynek a legkitűnőbb jj vacsorázó helye, ott a legfinomabb a „flekken!“ Oh jámbor rákosszentmihályi szenvedő társaim, ti mégnem tudjátok, mi az a „flekken !?“ Az zsir nélkül, roston sült hússzelet, de olyan „ejnye be jó“, hogy a menybeli angyalok karácsony estéjén is azt esznek 1 Rengeteg sokat lehet belőle enni és rengeteg sokat kell rá inni. Mindegy, hogy vörös, vagy fehér bort-e, sőt az se tesz különbséget, hogy tisztán, vagy vízzel iszod-e, csak bor legyék. No hát én olyan éhes voltam, mint egy oláh püspök, mikor bekapálta a török búzaföldet, természetes, hogy kétszer íengeteg sokat ettem, és négyszer rengeteg sokat ittam. Még tán ma is ott ülnék az Édes lyukba’, de fél tízkor menni kellett, mert este tiz órakor záróra volt, ami ott azt jelenti, hogy tiz óra után egy léleknek sem szabad az utcákon mutatkozni, mert különben „doue zece si eine“ a legenyhébb büntetés, még pedig ólmos végű szijkorbácsal. Szomorú szívvel fizettem hát, de még egy literkét abból a jó fajta „Leányka“ italból magammal vittem a szállodába vigasztalóul. Fáradtan bandukoltam a szálloda felé. Becsengetek, a szolga égő gyertyával kisér a szobámba. A folyosóra érve megkövültén állok meg. Egy légiója a patkányoknak sétált a szép tisztára súrolt deszka padlón. A legtöbbje olyan jó macska nagyságú, de volt közöttük kimagaslóbb példány is. Aboan azonban mind megegyezett, hogy egyik sem sietett s valamennyien szemrehányóan néztek rám, amiért megzavartam az esti korzójukat. Itt-ott egy-egy pár szerelmeskedett és, egy cseppet sem zavarta őket az én megjelenésem. Vigyázva lépkedtem közöttük, hogy valamelyiket meg ne bántsam s mivel a szolga komolyan erősítette, hogy a szobákba nem szemtelenkednek be, nyugodt lélekkel surrantam be a számomra fenntartott 13-as számú lakosztályba. Hát patkányt — egyelőre — nem is láttam, de helyettük közismert nyolclábuak korzóztak a falakon. Akárki elhiheti, hogy nem a legjobban éreztem magamat! Csüggedten ültem áz asztalhoz s egy rozoga kis égő bus homálya mellett kezdtem élvezni a magammal hozott Leánykát. Közben elgondolkoztam. Visszaképzeltem magamat a gyönyörű Rákosszentmihályra s mert éppen szombat este volt, hipp-hopp, a Kaszinóban voltam. Mink ittunk, tréfálództunk, közbe meg Horváth Károly barátunk húzta a gyönyörűbbnél gyönyörűbb magyar nótákat. Éppen Krenedits Sándor mondott valami szellemes felköszöntőt. Az összes jelenvoltak odaadó figyelemmel hallgatták.
