Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-23 / 21. szám
21. szám XX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, május 23. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— E. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Pünkösd ünnepén. Amily magasan áll az ég a föld felett, oly magasan múlja felül Isten jósága a népek sorsát intéző emberek ítéletét és akaratát. Isten áldása nélkül elszáradnak réteink, könnyel telvék szemeink. Mindeneknek szemei Benned bíznak Úristen! A végső szükségben, az utolsó ínségben, midőn gyermekeink fonnyadt kezeiket nyújtják ki kenyérért s az aggódó szülő azon gondolkozik, hogy vájjon holnap lesz-e mit adni gyermekének, Isten jósága ragyog felénk a biztetó reménnyel, hogy nemsokára megenyhiti a nyomort. A fáknak dúsan megrakott ágain a korai gyümölcs kezd érni. Mezőinken nemsokára sárgulni kezd a kalász, mint kelet virányain és megpendül a kasza, felhangzik az aratók dala. Hiszen a szív, ha örül, ha fáj — dalban önti ki érzelmeit. „Sírva vigad a magyar“, mondja a régi közmondás s most, ha nem is vigad, dalol az ifjúság, hiszen övé volna az öröm, az élei... Dalolnak a magyar határokon, vagy tán már legtöbb helyen nem is dalolnak ... Verejtékükkel könnyeik hullanak a magyar földre, amelynek szabadságáért annyi, de annyi vért hullattak, életet áldoztak, ahol minden talpalatnyi földet a forró honszeretet szentelt fel, ahol az ősök porából nőtt kalász közt susog az esti szél és beszél... Beszél a nemzet hajdani nagyságáról és addig beszél, mig a szemeket ellepi a szívnek harmata, míg a pünkösdi rózsára az ég is lesirja könnyeit. De mégis! Mindeneknek szemei Tebenned bíznak Úristen. Óh, vajha a Szentlélek Úristen, ki pünkösd ünnepén, a zsidók aratási ünnepén betöltötte az apostolok szívét, lelkét, betöltené a mi leír künket is. Hogy ha már a nemzetek között testvér nélkül áll a nemzet, megértené egymást a magyar, ne lenne testvérek közt testvértelen a magyar. Az irigység, a kevélység távozna el a szivekből, amikor már nincs mit irigyelni, hacsak a nyomorúságot nem, amikor nincs miben kevélykedni, hacsak az emberi gyengeségben nem. Hol az ember, aki megfogja a sors szekerének kerekét, hol vannak a népek milliói, kik megfordítsák ez emberiség sorsát? Egy uj világ mesgyéjén állott a tizenkét apostol, egy régi világ határdombjánál. Hatalmukban volt az eszme, az ige, Krisztus tanítása, ezzel fordították meg a világot. A pogány császárok kifáradhattak az üldözés- , ben, a kardok eltompulhattak, de az ige, e kétélű kard, behatolt a csontok és velők oszlásáig. Végre | a pogány világ recsegve-ropogva összedőlt s a 1 Capitoliumon ott ragyogott a kereszt, a gyalázat fája ... a hitnek örök szimbóluma ... a keresztény szeretet iskolája. Hitetlen emberek, krisztustagadók, hitetlen korszakok akartak ennek tanításán keresztül gázolni, az emberi értelem pislogó mécsesével akarták elhomályosítani a ragyogó napfényt, de végre is be kellett látniok, hogy a kereszténység szellemében van az erő az újra ébredésre, a feltámadásra. Saulokból lettek már Pálok. Miért a Saulokkal tartani? A hazugság körben forgó szelleme még mindig kifáradt útjában, hogy helyet adjon az igazságnak, helyet a keresztény testvéri szeretet munkájának. A keresztény vallás szellemének kell helyet foglalnia az egyének és nemzetek életében. A kereszténység szelleme Krisztus szelleme, Krisztus lelke, az alázatosság, a szeretet lelke, lehajol az elhagyott nyomorhoz, ott van az ártatlan gyermekek között. Krisztus lelke a törvény lelke, mi gátat vett a zsarnokságnak, az igazságtalanságnak. Krisztus lelke a türelem lelke. Ez a lélek a szabadság lelke. Ez a lélek az áldozat lelke és nem az j önzés lelke. Ennek kell megjavítania a megrongált társa* dalmat, felfogásbeli elkallódást. Szét kell űznie a \ nemzet drága kincse, a gyermekek és ifjúság fölött • függő fellegzet utolsó foszlányát, hogy az életképes j uj nemzedék biztosítsa a nemzet jövőjét. Török, tatár pusztította a nemzetet, de pusztulása csak belső romlása lehetett volna. A nemzet ép szive, egészséges ütere elviszi azt a friss uj érőt a nemzeti test megvagdalt részeibe, hogy összeforrassza, egyesítse, amit ezer év nem volt képes elválasztani. Csak hadd fájjon ez a seb, mert jobb az élő fájdalom, mint a holt nyugalom, így még van remény és lesz gyógyulás. Kinyílik még a magyarnak a pünkösdi rózsa. Jöjj el Szentlélek Úristen, Sz, L. Lámánk utal raknia U oldal.
