Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)

1919-09-06 / 14. szám

Cenzúrát postul Budapesta. » Antii *1919. Luna sept. Ziua 5.

“V

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA.

XIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, szeptember 6. 14. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 48.— K.

Fél évre: . . 24.— „ Negyed évre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona.

Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Adjon Isten!

(bz) Adjon Isten, kedves, jó olvasó ! A Te hűséges barátod, aki csaknem teljes két évtized óta pontosan beköszöntött Hozzád, hogy elhozza Neked friss híreit, őszinte lelkesedését és olthatatlan szeretetét -minden iránt, ami magyar, ami szép és nemes és ami ennek az ősi Rákosmezőnek érdekeire tartozik, jó őt hónapi kényszerű ‘hallgatásiján kopogtat újra ajtódon, hogy, ha Isten is úgy akarja, többé sohase maradjon el mellőled.

Borzalmas öt hónap volt ... a pusztulás, az összeomlás, a rémek és szenvedések keserves korszaka. Igen-igen sok lehetett a bűnünk, hogy ennek a vitéz, hősi tettekben tündöklő, nagyratörő és nagyra hivatott nemzetnek igy kellett megvezekelnie érettük. Szinte úgy rémlik ma, mintha lidércznyomásos álom lett volna, ha annyi szomorú gyász és keserves pusztulás nem mutatná kitörülhetetlen nyomait. . . Romok között ődöngünk és nem száradtak még fel könnyeink. Rette netes valóság volt; tomboló vihar, fergeteges özönvíz, mely végig rohant rajtunk s még ma is bódultán tapogatjuk tagjaink: mi vagyunk-e, ébren vagyunk, élünk valóban ? .. . ,

Még teljes a bizonytalanság körülöttünk. Még nem látjuk a kivezető utat, még messze az első napsugár, mely — a történelem tanúsága szerint — áldásttermő talajjá varázsolja az iszapot, mit a szennyes áradat hordott földünkre. Még sok-sok megpróbáltatás vár reánk, sok szenvedés és küzdelem, de talán a legrémesebb fejezeten túl jutottunk, a legkeservesebb szakaszon keresztül vergődtünk. íme, lehelhetünk megint, élünk .és lassankint megjön a szavunk. Még halk és óvatos, még bizonytalan a beszédünk, de újra felzendülhet a szó, újra elmondhatjuk, hogy magyarok vagyunk, a meglépett, megalázott, megszabdalt, ezer sebből vérező magyar haza minden bánatban és vér- tanuságban is hűséges, igaz fiai és újra Istennel köszönthetünk téged, szenvedésben és gyötrelmekben osztályos társunk, mi magyar testvérünk, mi jó közönségünk!

Lehet-e más az első szó a tetszhalálból feltámadás után, mint Istenünk dicsérete és édes, magyar hazánk

köszöntése? Szabad-e profán dolgokkal kisebbíteni e pillanat magasztosságát, ezt a nagyszerű perczet, midőn ismét egybeforrhat gondolatunk, közös hálaimává nemesül a szó ajkainkon?

Milyen kicsinyes, hitvány, utszéli ebben az órában minden egyéb gondunk, egyéb gondolatunk! Az embereknek már is kiütköző önzése, falánk kapzsisága, irigy pártoskodása, gyarló tévelygése, mohó tülekedése, mely körülvesz mindenünnen, holott alig múlt el még a leg- czudarabb csapás fejünk fein. Nem tud felháborítani, még csak érdekelni is alig. Emberi jellem és — fájdalom magyar vonás. Ezért bünhödte már e nép a múltat s jövendőt.. .

De nem tudlak gyűlölni, csak szeretni. Szenvedni, verejtékezni, vérezni és meghalni tudok, ha kell, de boldog és büszke vagyok, hogy magyarnak születtem és szivembe zárhatlak én bűnös, szenvedő, szegény magyarom! Belénk fojtották rabló martalóczok ezt a szót s most táguló kebellel kiálthatom világgá újra és utolsó lehelletemig: magyar vagyok!

Újjá épitjük ezt az országot. Újra kezdjük a munkát, mit a Gondviselés keze nekünk osztott. A kipróbált régi erkölcs fegyvereivel fogunk küzdeni. Nincs szükségünk uj programra, uj fogadkozásra. A mi elveinken nincs mit változtatnunk. Isten és haza, ez volt és ez lesz a jelszavunk. Tisztesség az erkölcsünk, becsület a törvényünk, jóakarat az iránymutatónk. Párt és politika törtető emberek játéka, nem a mi kenyerünk. Nem akarunk 'semmit, csak újra boldog és békés magyar hazát és abban virágzó és minden széppel, jóval ékes, derűs otthont itt, a csobogó Rákos patak vidékén, a mi lelkes szeretettel alapított és féltő gonddal ápolgatott kedves helységeinkben, amelyeknek javát szolgálja minden munkánk és törekvésünk. Isten áldása legyen rajta és Rajtad, kedves olvasó, kinek szeretete, érdeklődése és pártfogása a mi egyetlen földi jutalmunk és bőséges fizetségünk.

Lapunk mai száma & oldal.