Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-06 / 14. szám
2. oldal. RÁK.OS VIDÉKE 14. szám Trikolor a „háromszimi maszlag“. Irta: Krenedits Sándor főjegyző. Végre hosszú, kinos Szenvedés után a házak ormain és dobogó magyar kebleken újból látható a „háromszinü maszlag“. Azt hiszem emlékezetében van még sok rákosszentmihályi polgártársamnak, amikor ez év tavaszán a kaszinó nagytermében megtartott nép- gyülésen egy emberi bőrbe bujtatott szörnyeteg fertőzött szájából száz és száz magyarember előtt elhangzott az a nemzeti érzésünket földig sértő és gyalázó kijelentés, hogy a nemzeti színnek nevezett „háromszinü maszlag“-gal butítják az embereket és iskolás gyermekeket. Könnyes szemekkel és ökölbe szorított kezekkel kellett a gyilkos terror alatt ném-zetünk gyalázását tűrni. Kifosztottak vagyonúnkból, megfosztottak személyes szabadságunktól, elvették gyermekeink ártatlanságát és legjobbjaink ezreit végezték ki csak azért, mert hazánkat szerettük és egy őrült eszme szolgálatába nem álltunk. Pusztulás és szenvedés volt mindenütt és egy sötét temető volt az egész ország. Már-már minden bizalmunkat elvesztettük, mikor sok gyötrelem és megalázás után végre jött egy kis reménysugár, a junius 24-iki nagy nap, amikor a hazaszeretet tüze lángra gyújtotta a már-már halottnak hitt nemzetet, s napok múltával a „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar* szent ima hangjai mellett milliók adtak hálát a magyarok Istenének, hogy édes hazánkat megmentette és a sok vérrel áztatott trikolort-magasan és dicsőségesen lengette a lágy déli szellő. A feldúlt, szenvedő arcokra egy kis nyugalom szállt, sőt ma már mosolyt is látunk az emberek arcán, tehát a munkakedv vissza jött. Kedves > polgártársaim! Munkára fel! Egy cél lebegjen minden hazafias érzelmű magyar ember szemei előtt: hogy dűljenek le a politikai válaszfalak, félre az egyéni érdekekkel, félre a személyes gyűlölködéssel, a „haza mindenek felett“. Küszöbön vannak a nemzetgyűlési választások, amikor azoknak a megválasztásáról van szó, akikre az uj Magyarország felépítése vár. Résen legyen minden hazafi, hogy téves eszmékkel és hangzatos szavakkal el ne ámítsák és csak arra az egész férfiúra adja szavazatát, aki a nemzeti érzést képviseli és egy szebb és boldogabb keresztény Magyarország felépítésén munkálkodik: mert az ő munkájuk egy ujjabb ezeréves Magyarország alapkövét képezi. A sok szenvedés megtanított bennünket arra, hogy szeressük egymást: tehát a személyes gyűlölet nem vezetheti azt a magyar embert, aki szereti hazáját. Aki pedig nem szereti és egyéni érdekét mindenek fölé helyezi, az megérdemli sorsát. Azzal úgy kell bánni, mint az élősdiekkel, a parazitákkal. Szerencsétlen hazánk nagy munkát vár mindnyájunktól, azért ne ismerjen senki fáradtságot, hanem ragadjon minden becsületes magyarernber egyik kezébe munkásszerszámot, a másik kezébe fegyvert és esküdjünk meg, hogy édes hazánkat az elmúlt rettenetes megpróbáltatásoknak nem engedjük többé kitenni, ha kell életünkkel és mindenünkkel megvédjük, akkor talán beteljesedik Bellágh dr.-nénak is az a jóslata, hogy Magyarország soh’ sem volt olyan nagy, mint lesz. Képviselőtestületi közgyűlés. . Múlt esztendő novemberének elején tartott utoljára közgyűlést Rákosszentmihály képviselőtestülete, melyet akkor megfosztott törvényes hatáskörétől a forradalom áradata. Október harminczegyedikén indult meg az ország azon a lejtőn, amely a proletárdiktatúráig vezetett. Azóta különböző forradalmi alakulatok bitorolták a hatalmat és végezték erkölcsi és anyagi javaink elpusztításának szomorú munkáját. A direktóriumok elűzése után a kormánynak •egyik legelső intézkedése volt, hogy a törvényes köz- igazgatási szervek hatáskörét helyreállította, hogy igy a jogfolytonosság elvét és a törvények erejét újból érvényre juttassa. Mély megindulással helyezkedett el Rákosszentmihály régi képviselőtestülete a községháza termében, hogy ä gonosz álom után első közgyűlését megtartsa 'és őszinte megilletődéssel hallgatta a székébe visszaültetett Hauser Gyula bíró lelkes üdvözlő szavait, melyekkel kipróbált munkatársait köszöntötte. Ott volt csaknem az egész képviselőtestület és zajos éljenzéssel fogadta a b:ró rövid megnyitóját, mely után Krenedits Sándor főjegyző emelkedett szólásra és izzóan hazafias, magával ragadó lendületű beszédet mondott. A fájdalmas tiz hónap után, okulva a tanulságokon, munkára hívta fel az igaz magyar hazafiakat hogy a a hazaárulók gaztettei után építsük fel a hazafiságában szeplőtelen, újra viruló Magyarországot, melyet a keresztény erkölcs alapozott meg és fog fentartani. A hazát megtagadó árulókat pedig tiporjuk el és tisztítsuk meg tőlük közéletünket. A lelkes és őszinte beszéd frenetikus hatást keltett. Napirend előtt szólt még B ö h s 1 Ferencz állampolgársága ügyében, mely kérdést közmegnyu^vásra tisztázott. Szavaiból megdöbbentő képet nyert a közgyűlés a diktatúra fojtogató zaklatásainak válogatott eszközeiről és az akkori szereplők eljárásáról. Végül Balázsovich Zoltáft fejezte be a napirend előtti felszólalások sorát. — Enyém volt — úgymond — az utolsó szó annak idején ezen a helyen, legyen szabad tehát ezt a pillanatot rövid visszatekintésre felhasználnom. A mi utolsó közgyűlésünkön hiába hivatkoztunk törvényre és hiába kértünk konkrét adatokat az ellenünk támadóktól, ádáz gyűlölet vett körül bennünket. Az azóta elmúlt szomorú korszak elégtételt szolgáltatott, bárha nagyon súlyos árat kellett is érette fizetnünk. Ha minden rossznak van jó oldala — a közmondás szerint — a szenvedet: rossznak meg van az a csekélyke jó oldala, hogy meggyőzhetett mindenkit, hogy az a sok gonosz pletyka és vádaskodás, a mit éveken át a községi vezetőség ellen elszórtak, — tökéletesen alaptalan. Mi azon az utolsó gyűlésen azt mondottuk, hogy a lelkiismeretűnk tiszta és az elöljáróságot is önzetlenül és becsületes meggyőződéssel támogatjuk, mert arra érdemesnek tartjuk. Ám, ha valaki tud valamit, tárja fel, mert czinkosok lenni nem akarunk. Senki sem tudott semmit. Sem akkor, sem azóta. Nagy elégtétel, hogy ez a pusztító vihar, amely ártatlanok légióját is ■HHfl
