Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, szeptember 16. 87. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ér Egész évre . . . 12.— kor. Fél évre .... 6.- . . Negyed évre . . . 3.— , EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Ostoba és gonosz .. . Pestvármegye főispánjához levél érkezett augusztus huszonkettedikén. A főispán elküldte a levelet az alispánnak, igazítsa el ő. Ezt hivatalos nyelven úgy mondjuk, hogy „saját hatáskörében leendő megvizsgálás és a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtétele végett kiadom,* Az alispán megindította a vizsgálatot. így jutott a levél a Rákosszentmihályi Nagykaszinóig, hol a vizsgálat folyamán a legnagyobb felháborodást váltotta volna ki, ha első tekintetre nem látszott volna, hogy amiről szó van, éppen olyan ostoba, mint amilyen gonosz, rosszindulatú együgyüség. Azaz, talán nem is az, hanem valami rosszmájú fondorkodónak ravasz kísérlete, mellyel másoknak kellemetlenséget, bosszúságot akart szerezni, de mondani sem kell, hogy sikertelenül. Az eféle próbálkozásokból már bőséges példánnyal rendelkezünk a mi közismert és hírhedt névtelen-levél gyűjteményünkben, amely az emberi gyatraságnak ritka érdekes dokumentumtára. Ezúttal ismét ilyen névtelen levélről szól az ének. „Egy hadban vonultnak küzködő családja“ szerepel az aláírás helyén. A tartalma pedig arról panaszkodik, hogy a Nagykaszinóban eleven élet folyik. „Mindenki abban a hiszemben él, hogy az egész világon még a legkisebb kunyhóban is érzi a rettenetes háború szenvedéseit. Pedig nem úgy van méltóságos uram, mert létezik nem messze Budapesttől egy falu, amelyben háborús dolgokkal nem vesződnek! Ott csak azon törik a fejüket, hogyan lehet a háborút átmulatni és azért még vigalmi bizottságot is alakítanak“, —- mondja — majd pedig az adó és drágaság ellen panaszkodik és végül csatolja a »Rákos Vidéke* egyik számának részletét, melyben a „Kaszinói élet“ czimü hir jelent meg s hivatkozik a belügyminiszternek a tivornyázás elleni körlevelére. „Méltóztassék összeegyeztetni e két dolgot,“ végzi a dicső Írásművet a kis hamis levélíró. Ami az összeegyeztetést illeti, az felettébb könnyű dolog, amennyiben a kaszinói élet mindentől távolabb áll, mint a tivornyázástól s ezzel az »akta* már el is intéződnék, de hát ha már úgy tetszett, beszéljünk egy kissé behatóbban erről a dologról, nehogy ártatlan naivnak képzelhesse valaki a kaján cselvetőt. A névtelen levélhez csatolt hir lapunk 27. számában jelent meg. A különös élénkséggel hullámzó kaszinói életet rajzolja. Elmondja, hogy napról-napra tömegesen látogatták a Nagykaszinót, melynek falai között számos közérdekű esemény zajlott le. Például naponta próbák folytak a Vörös Kereszt rákosszentmihályi fiókegyesület gyermekelőadásából, amely tudvalevőleg százakat eredményezett a jelen idők legfontosabb hazafias jótékonyczéljára. Továbbá több gyűlést tartottak azon a héten a kaszinói tagok gabonaellátása ügyében, ami szintén nem az „urak“ magánérdeke, hanem fontos közérdek, mert ha sikerül, úgy a hatósági ellátás dolgában nagy tehertől mentesiti a községet éppen azoknak a szegény embereknek javára, akiknek nem áll módjukban, hogy egész évi szükségletük fedezéséről egyszerre gondoskodjanak. Ha a beszerzés sikerül, a község az egész évben csakis az ellátatlan, szegény lakosságról fog gondoskodni. Tehát ez a mozgalom is fontos közérdeket szolgált. Szó esik a hírben a vadásztársaság gyűléséről, amely társaság a vadászóvad alatt egy sereg családot lát el huseledellel. Szó esik a szalonzenekar úri bandájáról, mely a zene kultuszát űzi, a legnemesebb szórakozást, mi csak elképzelhető s közönsége, a Nagykaszinó népe gyönyörködve élvezi annál is inkább, mert — sajnos — ma czigányra nem telnék pénze az irigyelt „uraknak* sem, még ha lenne is elfogadható czigánybanda. Az „urak“ dicsekednek vele, szegények, hogy a háború alatt a Nagykaszinó falai közé menekülhetnek, ahonnan minden közérdekű társadalmi mozgalom megindul, ahol teret találnak a jó cselekedetekre s ahol olcsó pénzen még tudnak valami szórakozáshoz is jutni, mert arra, hogy azt egyebütt is keressék, fájdalom, a legjobban vérező középosztálynak nincsen tehetsége. A Nagykaszinó évente rendezett minden estélye és előadása csakis jótékony czélra szolgál. Egész sereg ember áldozza fel szabadidejét, vállal súlyos fáradságot és visel sok költséget, kiadást, hogy hazafias czélokőrt és szegény polgártársaink családjaiért eredményes gyűjtést végezhessenek. Ennek terhét, ez áldozatok mértékét csak az tudja méltányolni, aki próbálta valaha. A Nagy kaszinóban talál helyiséget és közönséget minden más jótékony és közczélu társadalmi egyesület közérdekű munkássága is. _________________ La punk mai száma 12 oldal.
