Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
XVII. évfolyam. Rákossz ntmihály, 1917. vasárnap, április 1 1 31 szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . la.— krr. Fél évre .... O.— . Negyed évre . . . 3.— EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nagy Budapest - Nagy Rákosszentmihály. Levelet kaptunk a héten. Érdekeset, komolyat, írója csak a szerkesztőségnek szánta és küldötte. Mi pedig azt hisszük és bizonyára a levél Írója is be fogja ezt látni, hogy a jó ügynek éppen azzal teszünk szolgálatot, ha közérdekű levelét egész terjedelmében, változtatás nélkül közöljük: Kedves Szerkesztő Ur I Mint b. lápjának fennállása óta állandó és kitartó olvasója nagy figyelemmel és élénk érdeklődéssel kisérem minden czikkét és minden czikkének minden sorát, mert nemes, önzetlen jó szándék és meggyőződéses hit diktálja azokat. A magyar földnek, a magyar népnek, a magyar nép tiszta, hamisítatlan, zengzetes nyelvének hódolatos, mély tisztelete és szeretete csendül meg n inden sorában. Mindig nagy élvezettel olvasom a' Rákos vidéke népének, lakóinak haladását, községeinek rohamos fejlődését, a főváros környékének fellendülését, élénk társadalmi életét. Mostani levelemmel, jelen szerény Írásommal és soraimmal is csak az a célom és szándékom, hogy ehhez a nemes kulturmunkához némileg én is hozzájáruljak. Ha talál bennük a k. Szerkesztő Ur egy-két jó gondolatot, eszmét vagy tervet, használja fel azokat és ékes tollával készítsen belőlük ügyes, talpraesett vezető cikket a közérdek javára. Bár a foglalkozásom, hivatásom a fővároshoz köt? mégis már évek óta állandó lakosa vagyok Rákos- szentmihálynak, vagy talán jobban és helyesebben mondva a Czinkota községhez tartozó Ehmann-telep- nek. Igazán sokszor mi magunk se tudjuk, hogy hol lakunk és hová tartozunk? Ha azt mondjuk, vagy írjuk, hogy Czinkotán, akkor a helyzettel és viszonyokkal nem ismerősek csakugyan Czinkotán, az anyaközségben képzelnek és keresnek bennünket. Az Ehmann-telep avagy Sashalom elnevezést szintén nem használhatjuk, mivel ezek a nevek hivatalosan nem szerepelnek Azt sem mondhatjuk, hogy a Czinkotai nagymezében, vagy körülötte lakunk. Igaz ugyan, hogy a Helyiérdekű Vasúttársaság legutóbb .Rákosszentmihály* helyett a .Czinkotai Nagyiteze* nevet adta a villamos megállóhelynek és állomásnak. Azonban ez sern volt helyes és a gyakorlatban sok- sok baj, félreértés és kellemetlenség, sőt nem egyszer anyagi kár is származik belőle. Egy nagy, népes és egyre fejlődő telepet pedig korcsmáról elnevezni, még ha czinkotai nagyitezének hívják is azt, egyenesen abszurdum és súlyos közigazgatási elcsuszamlás volna! De hogy az ilyen fonák helyzet és a visszás, lehetetlen állapotok megszüntetésére itt tenni kell : valamit, az mindnyájunk előtt világos. Aminthogy j nyugodt lélekkel megállapíthatjuk azt is, hogy a képtelen helyzetnek ilyetén való kialakulásában senki sem hibás, senki sem bűnös. A főváros környékének szöSttían, rendkívüli és különös fejlődése hozta ezt magával. így volt ez Pusztaszentmihály telepeivel is, míg azok Csömör községhez tartoztak és a folytonos fejlődés követelményeinek megfelelően Rákosszentmihály néven önálló községgé nem alakultak. Hasonló, mondhatnám majdnem azonos az eset Czinkota község telepeivel is. Amiként egykor Csömör község határa a körvasúiig terjedt, úgy Czinkota is a fővárossal közvetlenül határos részein kezdett benépesülni. Mikor ugyanis egy-két évtizeddel ezelőtt föllépett a fővárosi lakás uzsora, amely elől — főleg a szegényebb nép03ztály — valósággal futva menekült, Czinkota községnek a fővároshoz közelebb eső és vele közvetlenül érintkező területén egyre-másra és gomba módjára emelkedtek ki a házak és viskók a nemrégen még korcsolyapályának, libalegelőnek vagy nádastónak használt földeken Minthogy pedig ezeknek nagy részét Ehmann Viktor parcellázta, megszületett a parcellázó nevéről elkeresztelt „Ehmann-telep“. Közben a környéken mások is parczelláztak házhelyeket. Ezeket külön-külön Huszka, Melna, Nagyitcze stb. telepeknek hívják, inig együttvéve az .Ehmann-telep“ gyűjtő név fogalma alá tartoznak. Évek múltával ez a telep annyira benépesült, hogy ma már körülbelül ötezer lélek lakja, 10 taneros állami elemi iskolája, óvodája, gyógyszertára, egyház- szervezete, postája, telefonja, villamos vasútja stb van. Néhány gyára; sőt külön piacza is volt már, de a pusztító háború ezeket most szünetelteti. Ez a nagy fejlődésnek induló telep politikailag vagyis közigazgatásilag Czinkota községhez tartozik. Maga az anyaközség meglehetősen távol esik a teleptől, melynek lakosai hivatalos ügyekben Mátyásíöldön keresztül Czinkotára járnak. Nem mondhatjuk azt, hogy Ehmann- telep mostoha gyermeke volna Czinkotának. A község elöl járósága például tőle telh- tőleg azon igyekszik, hogy a telep lakosságának egyre szaporodó ügyeit elintézze és érdekeit védelmezze. A meglehetősen nagy távolság azonban sokszor nagy akadálya főleg a gyorsan szükséges intézkedésnek. És ha ehhez hozzávesszük, hogy egészen más publikuma van Ehmann-telepnek, mint Czinkotának, ahol a törzslakosságot a gazdálkodó, a töld- mivelő nép alkotja, inig Ehmann-teiepen a laleiner osztályhoz tartozó tisztviselők, iparosok és ipari munkások vannak többségben. E többféle foglalkozású lakosságnak nem lehetnek egyformák az igényei, gondolatvilága, cselekvései. Ami jó és megfelelő a konzervatív felfogású czinkotai kisgazdának, az esetleg már nem elégíti ki a modernebb gondolkozásu és nevelésű Éhmann-telepi polgárt, aki inkább a fővárosban és a fővárosból él. Az anyaközség és telepeinek lakossága Lapunk mai száma 12 oldal.
