Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
2. oldal RÁKOS VilDÉKB 13. szám. tehát foglalkozásában, nyelvében, érzelmeiben, felfogásában és cselekedeteiben egységes nem lesz soha! Innét és ebből magyarázható meg főleg az utóbbi időben mind sűrűbben jelentkező és tapasztalható ellentét az anyaközség és a nagyranőtt telepe között. Sőt odáig jutottunk legutóbb, hogy saját községünkben idegeneknek tekintenek bennünket és bár földi életünkben jók vagyunk adózó polgároknak az állam és a község számára, haló porunkban saját községünk területén megtagadják tőlünk a sírhelyet is! Ez igy tovább nem mehet. Itt szervezkedésre, sürgős intézkedésre van szükség. De ne mondjuk rá rögtön, hogy »majd a háború után?* Lám, Oroszország sem várta meg a háború végét. Tett, cselekedett. Nagyot, merészet, amit jövő fejlődése érdekében jónak, üdvösnek, célravezetőnek, hasznosnak, szükségesnek és sürgősnek látott. Éppen igy vagyunk kicsiben a már nagyranőtt, népes telepünkkel is. Tisztában vagyunk vele, hogy ha közbe nem jő ez az áldatlan világháború, — sok jó ügynek megakasztója és kerékkötője — előbbre volnánk már Ehmann-teleppel is. És ha ez a háborús állapot csak néhány hónapig'tartott volna, akkor a felkapott és sok jó és megvalósítható ügy halogatására használt jelszónak: „majd a háború után*, még lehetne létjogosultsága. Most azonban, a háború 3 ik esztendejében már csak ez lehet a jelszó: Megfontolva cselekedni! Alkalmazzuk ezt Éhmann-telepre. Mindenki előtt világos, érthető és indokolt, ha a több ezer lelket számláló telep lakossága politikai, községi önállóságra is törekszik. Ehhez feltétlen joga és ereje is van. Meggyőződésem, hogy békés időkben Ehmann-telep már különálló községgé alakult volna ezóta. Azonban ezt a szándékot és törekvést is megbénította, majdnem letörte a háború szele. Már most — évek múltával — felmerül a kérdés és pedig jogosan, hogy amit pár év előtt * helyesnek, jónak, az alakítandó uj község fejlődésére kedvezőnek Ítéltünk, vájjon annak mondható-e ma is? Nem volna érdemes és a telep jövőjének biztosítása, jövendő fejlődésének előmozdítása érdekében egyenesen kívánatos cselekedet, hogy akik Ehmann telep sorsának intézésére hivatottak, azok megfelelő átmeneti állapot létesítésének gondolatával behatóan foglalkoznának és ha megegyezésre, egymás megértésére jutnak, azt meg is valósítanák? Még pedig a közeljövőben és nem „majd a háború után“, amikor a restauráció nagy munkájában amúgy is lesz elég tennivalónk. Avagy talán feledésbe ment már a „Nagy Buda pest" gondolata, Bárczy István polgármesternek nagy- koncepciójú tervezete? Azt hiszem, hogy ennek is a háború lett a megakasztója. Mert az eszméje szép, szándéka nemes és helyes. Egy nagy, fejlődő világváros szárnyai alatt egyesíteni mindazokat akiket hivatásuk, foglalkozásuk, gondolatviláguk a fővároshoz köt! És akik a főváros légkörében élnek kultúráját, haladását látják és élvezik, azokra az üdvös intézmények előnyeit és áldásait kiterjeszteni, mindez olyan törekvés, amely csak elismerést és hódolatot követel. Erős a meggyőződésem, hogy ez az életrevaló nagy terv nem aludt el, csak a kedvezőtlen körülmények nyomasztc hatása alatt pihen és szunnyad. De amiként a nagy mindenség számára is évente meghozza a tavasz a várva-várt ébredést és feltámadást, úgy az életrevaló eszmék, gondolatok és nagy tervek is felébrednek szunnyadásukból, kitörnek, életet kérnek, mert élni akarnak. Erős a hitem, hogy néhány év múlva Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákossze tmihály, Ehmann- telep stb. Budapest székes'őváros egy uj kerülete lesz és ezzel megvalósul, s testet ölt a Nagy Budapest gondolata. Addig pedig, mig ez az óhajtott állapot bekövetkezik, a gyerekczipőböl már régen kinőtt Ehmann-telep vezető férfiai teremtsenek megfelelő átmeneti helyzetet, amely hogy mennyire szükséges, sürgős és fontos, az elmondottakból eléggé világos. A kedvező megoldás * szinte magától kínálkozik. Ehmann telep ugyanis oly szorosan összeépült a szomszédos Rákosszentmihály községgel, hogy a kettő együtt szerves egészet alkot és egymást kölcsönösen kiegészítik. Közös érdekek együvé hozzák a kettőt, ezeknek keresztülvitelére szövetkezniük kell. Rákosszentmihály község lakossága csak Ehmann telep testén keresztül közelítheti meg a fővárost. Még ha akarná, akkor se térhet ki előle, hogy úgy mondjam, állandóan útjában van. Viszont Ehmann- telep lakosai már régóta Rákosszentmihályhoz húznak, ide vannak utalva. A telep természetes fekvése okozza ezt, mert az anyaközségtől, Cz nkotától távol esik és éppen ezért az anya nem is veheti rossz néven, ha felnőtt gyermeke szárnyakat kér. Rákosszentmihályhoz kapcsolódni pedig nem szégyen. Ennek a községnek már hire és neve, sőt hírneve van, mi pedig azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, hol élünk és lakunk, Gzinkotán-e, avagy Rákosszent- mihályon? Mert bár jogtalanul, de inkább ezt az utóbbit valljuk már évek óta. Hiszen villamos vasút, piacz, posta, telefon, templom, polgári leányiskola, stb. úgyszólván minden ide köt bennünket. Rákosszentmihály község sem vészit, csak nyer az uj alakulással, nagyobbodik területre, népességre nézve. Uj lakosai adófizető polgárai lesznek, akiknek teljesíthetetlen igényeik, szándékaik nincsenek, csak a természetes fejlődés jogán és alapján kívánnak csatlakozni közös, vállvetett munkára. E jószándéku terv megvalósulása esetén Rákosszentmihály község határa kijut a Kerepesi országúira, a nagyitczei villamos állomás újra visszakaphatja és akkor már jogosan használhatja a »Rákosszentmihály hév.* elnevezést, amelynek megszüntetése annyi bajtv és kárt okozott. Rákosszentmihályon megépült a nagy községháza, amely könnyen és kényelmesen befogadhatja Ehmann- telepi jó szomszédait is, ha hivatalos ügyük akad. Tessék a község tisztviselőinek az Ehmann- telep közigazgatásának átvállalásáért az újonnan jelentkező községi pótadóból az eddiginél nagyobb, külön fizetést megállapítani, néhány uj állást szervezni és ezzel az égetően sürgős kérdést a közös érdekek javára közmegelégedésre megoldani! A tavaszi szellő szárnyán mindig uj eszmék, uj gondolatok, uj tervek indulnak útra. Az itt megír; tiszta szándékú dolgok azonban nem újak, csak a közjó előmozdítása érdekében uj formába és köntösbe öltöztetve szárnyukra veszik a jelszót: Mig megvalósulhat a Nagy Budapest, legyen addig Nagy Rákosszentmihály ! Nagyitczei lakos. Fíízővarrónő és tanulóleány felvétetik. Netting H. Budapest, Párisi-utcza 2. VILÁG MOZGÓ Előadások vasár- és ünnepnapokon. Csak IMordisk filmek kerülnek bemutatásra. Április 1-én, vasárnap. dráma három felvonásban. A főszerepben: Manzfni. Félre az etikettel Főszereplő Grete Weíxier és a fényes kísérő műsor. Előzetes jelentés ! Husvét hétfőn és kedden gyönyörű műsor.
