Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
XVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, február 20. 8. szárfi. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: R á ko s s z en t mill ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— kow Fél évre . . . 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 21 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A kenyérjegy. Mikor tizenkilencz hónappal ezelőtt kitört a háború és néhány hét múlva már kibontakozott valódi képe, az emberek megdöbbenve győződtek meg arról, hogy ezt a példátlan arányú rettenetes leszámolást nem lehet rövid hetek alatt elintézni. A inig meg nem tanultuk, hogy mi is az a modern háborur az volt a köztudat, hogy ilyen rengeteg apparátussal, ekkora tömegekkel nem lehet több hónapos küzdelmet kibírni, hanem az óriási sakkjáték rövid idő alatt elvezet a rettenetes döntő csatához, amikor a harcz sorsa eldől és drámai gyorsasággal pereg le a kifejlődés. Azonban mint annyi sok mindent, úgy azt is \övidesen meg kellett érteni, hogy ez a háború egészen más, mint a történelemben megismert elődei. Immár a második esztendő végét járjuk s még mindig i nem látható a vég. Az eredmények, melyekkel dicse- j kedhetünk, megszilárdítják reményeinket, megerősítik hitünket, megedzik bizalmunkat, de hogy hol, mikor és mi módon érjük el a várva-várt diadalmas eredményt véglegesen, azt még mindig a titok fátyla fedi. A hosszú háború sok tekintetben átalakítja polgári életünket, melynek a rendkívüli viszonyokhoz kell alkalmazkodni és a lehetővé kell tenni, hogy a hadi munkát idehaza a rend és a zavartalan életműködés támogassa. Olyan igazság ez, amelyet a modern háború kezdettől fogva szemünk elé tárt, s amelyet vezetőink kezdettől fogva teljes értékében felismertek és minden törekvésükkel megóvni törekedtek. A pesszimisták hadi sikereink folytonos lánczola- tának hatása alatt végleg elhallgattak és kigyógyultak, ma már csak az az egy gond bántja a lelkeket, hogy kibírjuk-e gazdaságilag a háború lázas állapotát? El kell ismerni, hogy ez az aggodalom nemcsak a kishitű lelkekben születik, hanem joggal kél az igaz hazafiak szivében is, sőt a hazafiui előrelátás és böl- cseség parancsa, hogy minden lehetőség, minden meglepetés ellen idejekorán biztosítsuk népünket. Hiszen ellenségeink számítása is azon sarkallik, hogy a gazdasági egyensúly felborul a középponti szövetségesek országaiban és valamelyik nép megsokallja az áldozatot, a tűrést, a nélkülözést. Tehát a háború polgári részét nekünk is meg kell vívnunk, nekünk, akik fegyverrel nem szolgálhatjuk a haza ügyét. Hazafiui és becsületbeli kötelessége a nemzet minden tagjának, hogy türelmes odaadással élje át ezeket az időket, segétkezzék lelkiismerettel és önzetlenül a rend fentartásában és a gazdasági egyensúly megóvásában és békén viselje el, ha esetleg nélkülözések is sulyosodnának reá. Eddig mi, magyarok, e tekintetben mit sem pana- szolhatunk. Mert ha csak annyi a háborús nélkülözés, hogy tavaly tengeri liszttel keverték a kenyerünket és hetenként kétszer megszorítják a huseledeleink számát, akkor ez nem verejtékes munka, hanem tréfás táncz- mulatság! Aki ezért is panaszkodni, elégedetlenkedni lenne képes, az nem méltó arra, hogy e nagyszerű időkben élhet és nem méltó arra, hogy igaz magyarnak nevezzék. A bölcs előrelátás azt parancsolta, hogy takarékoskodnunk kell a liszttel, nehogy pazarolván, szükséget kelljen szenvednünk. Ezért szabályozzák, egyenletessé teszik és korlátozzák a kenyérfogyasztást. A dolog technikai kivitelét a kenyérjegyreiidszer alakjában oldották meg s ezt a rendszert immár az egész országban életbe léptették. Hetenként és személyenként jut 140 dekagramm kenyér. A kenyérjegy pedig arra való, hogy mindenkinek egyenletesen jusson; akinek feleslege van, ne egye el a másét, akinek nincs elég, ne maradjon gondoskodás nélkül. Ez csak nem súlyos állapot, ez nem nagy áldozat olyan nagy czélokért, aminőket ez a most folyó küzdelem nemzetünkre nézve jelent?! A fővárosban egy hétig izgalmas szenzáczió volt a kenyérjegy, de Budapest, azért mint rendesen akkor is inkább a kedélyes oldaláról tekintette a dolgot. Most már életbelépett az egész országban, tehát Pestvár- megyében is és mi is átestünk a premier hetén. Nem mondjuk, hogy minden nehézség és izgalom nélkül, de ez igazán csak a szokatlanság, a kezdet nehézségei s a kivitel természetszerű tökéletlensége miatt történt, mert hiszen emberek alkotta szabályokat emberek hajtanak végre s az nyomban tökéletes nem lehet. Ámde nagy vonalaiban és lényeges részeiben igen szépen és jól oldották meg hatóságaink a nehéz feladatot, mely sok helyen, igy nálunk, Rákosszentmihályon is szinte emberfeletti munkatömeget rótt az elöljáróságra. Ha itt-ott merült is fel némi nehézség, kellett pótlás, helyreigazítás, javítás, ha egy-két napon át egy-egy család küzdött a helyesbítésért, viaskodott az üzletesek járatlanságával és helytelen eljárásával, ha a községháza szakadásig dolgozott is a felszólalásokkal és sérelmekkel, mégis bizonyos, hogy a második héten minden rendes kerékvágásba jut és a kilenczedik napon megszűnik — a csoda. Sőt hálásan ismerjük el, bizonyos az is, hogy elöljáróságunk, jegyzői irodánk és a lisztbiztosok önzetlen csapata egyaránt derekas munkát végzett és ezzel csak abban a megtiszteltetésben részesült, hogy e nagy idők nagyszerű munkájának újból részese lehetett. Mikor pedig a látszólag kicsinyes és gyakran bosszantó kenyérjegyet szabdaltatjuk le naponta, mi is gondoljuk meg, honfitársak, hogy e csekélységgel a nagy nemzeti munkának egy piczinyke részét végezzük^mink magunk is. _________ Lap unk mai száma 12 oldal.
