Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
RÁKOS VIDÉKE 8. szám. 2. oldal. Tábori levél.' (Az olasz harcztérről) Kedves Szerkesztő Ur! Elgondolom, ha most itt lenne, csak egy órára, de sokat látna! Ma véletlenül pihenünk. Ne tessék haragudni, hogy csúnyán irok, de reszket a kezem, mert idegzetem még nem pihente ki egészen az eget rázó ágyutüz izgalmait. A múlt hetekben azt hittem, már csak pár perez választ el a jó Istentől és a szent találkozástól. Nemcsak közelebb voltam azáltal, hogy óriási havasok tetején kúsztam, de amikor a rajvonalhoz mentem a segélyhelyről, lelkesíteni és a sebesülteket összeszedni, golyózápor vett körül, a sziklákról úgy pattogott vissza. És én meglapulva kúsztam föl a hóban. Vöröskeresztes karszallag volt rajtam, oldaltáskámban egy kereszt és a szent kenet, nyakamban, a gummi- köpenyem alatt a stóla; egyik kezemben egy szeges hegymászó bot, a másikkal kapaszkodtam. Mikor felértem a csúcsra, körülnéztem. Alattam feketéllett a rajvonal, én egyik rész előtt álltam már, s egyszerre észreveszem, hogy a szemközti oromról egy puskacső fordul felém. Mire hangját meghallottam volna, már elsüvitett homlokom előtt a golyó, de lám, a jó Isten elfordította egy-két milliméterrel az irányát, s én épségben jöttem vissza. A szanitészek már lenn aggódva vártak. Össze is toboroztam egy pár sebesültet, Sajnos, kettőnek már nem fájt semmi. Egy gránát térdben leszakította lábukat, s mindjárt meghaltak; ezeket már hordágyon vitettem le. Érdekes volt az egyik sebesültem. Egy tréfás fehér- i megyei magyar ember volt, kivel többször eltréfálgattam még ütközet előtt. Jól emlékszem, a rajvonalba indulás előtt általános feloldozást adtam, s mikor elvonult előttem a csapat, a tisztek is sírtak. Egyik-másik hangosan odakiáltptt, igy az én jóképű magyarom is: „Isten áldja meg, tisztelendő ur 1“ Még utána kiáltottam : „Isten vele, öreg, aztán baj ne legyen!“ Másnap már az említett magaslaton csúszik az öreg négykézláb a hóban, odamegyek hozzá, snapszot adok neki, aztán belém kapaszkodva fölkel: „Dicsérjük a Jézust, meghittek, tisztelendő ur!“ „Na, mondom, hát csak nem vigyázott magára!“ Megnézem, két golyó egyszerre, egyik az oldalába, másik a karjába. Szerencsére nem halálos. Később felmentem egy ellenséges ágyúálláshoz, de olyan rettenetes sziklák között, hogy egyszerre két szikla közé estem, egy harmadik rám omlott, s az alsó lábszárcsontomat megrepesztette. De ettől bírok még szaladni is. Lelki dolgaim rendben vannak, utoljára Gattaróban miséztem. a Legközelebbi barátaim: egy prágai főorvos, egy bécsi segédorvos és egy magyar gyógyszerész kadét. Nyugodtabb időben a brigádtisztekhez megyek vissza. Itt nagyon jó barátom egy ulánus főhadnagy. A briga- déros jó katholikus ember, mutatta, hogy a nyakában vékony aranylánezon állandóan két Mária-érmecskét hord. Egy alkalommal az asztalnál a vallásról beszélgettünk mélyebben és legnagyobb meglepetésemre egymásután felnyíltak a blúzok, s mondhatom, kivétel nélkül minden tisztnek kis érem volt a nyakában. V an ám tehát bennük is vallásos érzés ! Az egyik már hat éve nem gyónt, s legnagyobb örömömre s karácsonyi ajándékomra sikerült őt a jó Istenhez visszavezetni. Egyébként jól érzem magam, jól megedződtem; alszom hidegben, hóban, földön, hordágyon; járok esőben, misézem bórában, s nincs hála Istennek semmi bajom, csak a bőröm durvult el, de ez is szolgálhat előnyömre. Lelkipásztorkodásomnak nagy akadálya, hogy már nemcsak egy, hanem öt zászlóaljnak, vagyis egy egész brigádnak lélkésze lettem, amelyben vannak csehek, osztrákok és magyarok. Egy alkalommal egyszerre prédikáltam magyarul és németül, utána egy főhadnagy felolvasta csehül. Karácsonykor a brigadéros kért, hogy szenteljem meg a karácsonyfákat, s ő azután parancsban kiadta, hogy valláskülönbség nélkül vigyen mindenki magával egyet a megszentelt gallyból; vittek is, s szegény, első elesett főhadnagyom sapkáján ott volt az én megszentelt fenyőgallyam; visszahozta szegény ; de hiszen a jó Isten felvette lelkét, s családját sem hagyja el. Szóval igy élem én háborús életemet, sok veszély között; ha még egyszer ilyenbe kerülök, nem tudom, meglátom-e szép hazámat ? Épen azért imájukat kéri sok szives üdvözlettel Nagy Géza, (331. tábori posta.) tábori lelkész. hírek Közgyűlések. Mint a mai számunkban közzétett meghívók is mutatják, a, Rákosszentmihályi Takarékpénztár Részvénytársaság márczius 5-én d. u. fél 4 órakor tartja ötödik rendes közgyűlését a saját helyiségében. Utána aznap d. u. 5 órakor a Rákosszentmihály és Vidéke Első Takarék és Hitelszövetkezete tartja tizenkettedik rendes közgyűlését. Mint értesülünk, a két intézet múlt évi mérlege a háborús idő ellenére igen kedvező eredménynyel zárult. Adatait a jövő számunkban fogjuk részletesen ismertetni. A Vörös Kereszt rákosszentmihályi előadása. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy egész terjedelmében ismertethetjük a Vörös Kereszt rákosszentmihályi estélyének műsorát. A Vörös Kiereszt egyesület, mint már jelentettük, rákosszentmihályi lábbadozó otthona javára rendezi jövő vasárnap, február 27-én, ezt az előadást a Nagykaszinó helyiségében. Bizonyára felesleges minden jóindulatú reklám ebben az esetben, mert hiszen a hazafias és emberbaráti jótékony czél ezúttal akkor is megmozdítaná közönségünk egész tömegét, ha csak arról lenne szó, hogy néhány fillér áldozatával támogassa azt. Hát még mekkora tömeg fogja megostromolni a Nagykaszinót igy, hogy a műsor példátlanul dús szórakozást kínál. Csupa művész közreműködő, valamennyi a javából és csupa egészen friss, újszerű kabaré szám, amelyek közül egy is elég lenne arra, hogy a közönséget tömeges megjelenésre ösztönözze. Felesleges minden további szó : jusson eszébe mindenkinek, hogy a harezterek fáradalmait pihenő véreink érdekéről van szó és olvassa el a következő műsort, azután igyekezzék jegyről gondoskodni, amig kaphat: Műsor: I. rész. 1. Nyitány, előadja a műkedvelők szalonzenekara, karnagy: p. Polner Ernő. 2. Prolog, Szirmai Rózsika. 3. Ének, Dévényi Géza. 4. Táncz, Eleki‘ Margit. 5. Kupiék, Cseh , Iván. 6. a) Strauss Oszkár: „A banda jön“, b) Knoblauch: „Őnagysága ruhája.“ (Hollandi dal.) c) Hetényi Heidelberg: „Hol vagy Jóska.* Eisenbach Rózsika. 7. Haditudósító. Kovács István. 8. a) Weber: „Felhívás a tánezra.“ b) Chopin: „Walzer.“ Palásti Irénke.; 9. Kedélyes tárgyalás. Bohózat 1 felvonásban. Irta Dévényi Géza. Személyek: Molnár János biró — Kovács István, Chaim Mózes Katz vádlott — Vértes Elemér, Zsámbokréti Dénes tanú — Dévényi Géza. ki: II. rész. 10. Versek. Szirmai Rózsika. 11. a) Bródy—Martos: „Dal a kis herczegnőről.“ b) Czeglédy: „Túli piros jó kedvem van “ c) Zerkowitz: „Pesti korzón.“ 12. Ének. Simái István. 13. A 4 éves vörös ördög. Csendőr Etuska. 14. Kupiék. Rótt Sándor. 15. a) Mérei: „ A nazarénus katona Görczben." b) Hetényi—Heidelberg: „Szállítson nekem
