Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

XVI évfolyam.

Rákosszentmihály. »916. vasárnap, szeptember 3.

36. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ént mihály, Szentkorona-utcza 37.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— kér.

Fél évre .... 5.— ,

Negyed évre . . . 2.50 .

EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér.

Levél a szerkesztőhöz.

Az ehmanntelepi róm. kath. lelkészség szervezését részletesen ismertettük már lapunk hasábjain. Többször vezető helyen is foglalkoztunk az ehmann- telepiek lelkes törekvésével, dicséretre méltó mozgalmával. Legutóbb Dolenecz József dr. czikkét idéztük annak igazolására, hogy a közbiztonság érdekében is mily nagy szüksége van az emberi társadalomnak a buzgó lelkipásztor működésére. Ha igaz a mondás, hogy egy lelkes, buzgó pap száz rendőrt pótol, úgy az ehmanntelepi lelkészség felállításának nem szabad sokáig késnie. Mivel tehát a lelkészi állás szervezése égetően sürgős, de az általános jóakarat mellett is sok nehézségbe és akadályba ütközik, lapunk pedig minden jó ügyet szeretettel karol fel és hathatósan támogat, olvasóközönségünk untatása nélkül közreadjuk az alábbi levelet, amely a Rákosszentmihály lakosságát is érintő és érdeklő kérdést más oldalról és uj világításban mutatja be, s igy a jó ügy kára nélkül nem is térhetnénk ki előle. Az értékes és figyelemre méltó levél igy szól:

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Becses lapja 33-ik számában, ez évi augusztus 13-án ékes tollal irta meg az ehmanntelepi lelkészség küszöbön álló szervezését. Mindannyian, azok is, akik nem vagyunk az egyháztanács tagjai és igy a részleteket nem ismerjük, mégis örömmel és lelki épüléssel olvastuk a váczi megyés püspök főpásztori intézkedését, amellyel telepünk elhanyagolt vallásos gondozását rendezni kívánja. Noha b. lapja már akkor rámutatott néhány nehézségre, a lelkes czikk soraiból mégis azt olvastuk ki, hogy a lelkészség szervezése befejezett tény. Azóta már három hét telt el. Várakoztunk türelemmel, figyeltük, mi történik, érdeklődtünk illetékes helyen és — sajnos — azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az annyira szükséges és óhajtott lelkészség felállítása még korántsem bevég- zett dolog, a főpásztori leirat még nem végleges döntés és intézkedés, hanem csak „pium desiderium“; meg volna már a .titulus,* de hiányzik hozzá a „vitulus,“ mint a latin mondja. Belészól a kérdésbe eddigi plébánosunk is, a csömöri four, aki valami „kalapácsot“ is emleget. Első pillanatra megijedtünk, hogy talán köztünk, Ehmann-telepi hívei között akar szétütni vele, amiért el akarunk válni tőle. Hála Istennek, nem mi tévedtünk el, akik a lelkészséget követeljük, hanem a váczi püspökség felejtette ki, hogy plébánosunknak párbért is fizetünk, amihez ő a jövőben is jogot formál és a stóladij mellett a párbér megváltásához is ragaszkodik.

Egyházjogot — sajnos — nem tanultam és igy e kérdéshez nem szólhatok hozzá érdemileg. Bizonyára lesznek hivatott egyének, akik ezt majd eldöntik.

Azonban engedje meg kedves Szerkesztő ur, hogy mint egyházamnak hü fia és lapjának állandó olvasója az Ehmann-telepi lelkészségre vonatkozó szerény vélej ményemet és jóakaró nézeteimet b. lapja utján nyilvánosságra hozhassam. A lelkipásztor működése csak úgy ! lehet eredményes és a gondjaira bízott lelkekre nézve hasznos és üdvös, ha hívei között, azok közelében lakik, hogy minden ügyes-bajos dolgukban könnyen felkereshessék, papi ténykedéseit sürgős esetekben is gyorsan igénybe vehessék. A népes Éhmann-telep katholikus lakosságában bizonyára ilyen tapasztalás érlelte meg azt az erős törekvést és elhatározást, hogy a teleptől távol fekvő csömöri plébániából, ahonnan legjobb szándékkal sem láthatják el becsülettel, kiválik és külön, önálló lelkészséget létesít. A szándék szép és helyes, az erre való törekvés pedig jogos. Jogos azért, mert a telep lakossága anyagi áldozatot hoz az egyházért. Minden házaspár ugyanis 12 korona párbért fizet évenkint. Ezért a hozzájárulásért jogosan megkívánjuk, hogy legalább vasárnap és ünnepnapon istentisztelet legyén számunkra. De hová menjünk istentiszteletre? Csömör anyaegyház temploma messze van, csak több órán belül járható meg gyalog, avagy villamoson, a czinkotai templomban, amely szintén elég távol esik, állítólag csak minden 3-ik vasárnap van mise, a mátyásföldi templom pedig nem az ehmanntelepiek számára épült.

Hova menjünk tehát? Ehmann Viktor jóvoltából templomtelkünk van már a telepen, de éppen a templom hiányzik még róla és Isten a megmondhatója, hogy meddig kell még nélkülöznünk. Közadakozásból és országos gyűjtésből van már néhányezer koronánk, de ebből nem lehet még templomot építeni. A háború előtt tervezték, hogy templom helyett megépítik egyelőre a lelkészlakot négy szobával, amelyből kettő lett volna a pap lakása, két szoba pedig közfal nélkül kápolnául szolgált volna. A gondolat jó volt, a megoldás ideiglenesen megfelelt volna. A felépítés költsége azonban (40.000) negyvenezer korona — a háború előtt! Most legalább is a kétszerese volna. Ötezer koronából azonban nem lehet nyolcvanezer koronás épületet emelni! A tervet tehát el kellett ejteni.

Jött a másik terv, a központi iskola tanterme. Ideiglenesen ott volna az istentisztelet. Helyes, ez is valami. De mi egy tanterem a telep 3 — 4000 katholikus lakosa számárai? És vájjon tartható-e a tanteremben mindennap istentisztelet? Vasárnap és ünnepnapon talán igen, hétköznap aligha. Még a kora reggeli órákban elmondhatná miséjét a pap, de a tanítás ideje alatt nem hozhatnának gyermeket keresztelésre, haldokló beteghez nem vihet a pap oltári szentséget, esküvőt nem tarthatnak stb. Vagy talán a tanítás addig szünetel, mig egyházi functióját végzi a lelkész a tanteremben ? Avagy talán ki lesz adva parancsban, hogy csak vasár- és ünnepnapon szabad a telepen megbetegedni, keresztelőt és esküvőt tartani?

Felmerült az a terv is, hogy más helyiséget béreljünk, „szükség-templom* czéljára. Ilyen, ha akad is,

Lapunk mai száma 12 oldal.