Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-19 / 12. szám
XVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, márczius 19. 12. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RAKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: R á ko sszentmihá ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN V^ÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— kor. Fél évre . . . 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Teremjen a föld! Két éve dúl a világ legszörnyübb háborúja és még mindig nem tudjuk, hogy mi íogja végét eldönteni ? Nem azt nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, mert ezt bizonyára senki sem tudhatja, csak érezzük lelkünk egész tüzével, hazafiságunk olthatatlan lelkesedésével és az igazságba vetett rendületlen hittel, hogy győzni fogunk, hogy győznünk kell, — hanem azt, hogy milyen módon lesz vége a gigászi küzdelemnek? A modern háború, a milliók harcza, a meglepetések egész sorozatát tárta elénk. Nem csak az avatatlanok, hanem a hadi tudományok hatalmas mesterei előtt is gyakorta merültek fel váratlan tanulságok és nagy elvi viták dőltek már el a háború eddigi során is. A tengeralattjárók, a huszárok szereplése, a várak sorsa, az ásó hivatása a harcztéren megannyi nevezetes meglepetése a huszadik század háborújának. Hadi tudósok vitájának régi tárgyai, melyekkel egyesek véleménye, jóslása igazolást nyert, mig másoké véglegesen meg- czáfolódott. A háború első hónapjaiban lélekzetfojtva lestük azt az óriási döntő csatát, amelynek eredménye valamelyik hadviselő fél megsemmisítése lesz. Múltak a hónapok, roppant arányú ütközeteket vívtunk meg nagy német szövetségesünkkel együtt, országokat foglaltunk el, de az a bizonyos „Szedán“ hoz hasonló döntő csata el nem érkezett és nagy katonai szakértők szerint talán nem is következhelik el a modern háborúban. Itt mostanság valószínűleg máskép szakad vége a rettentő mérkőzésnek. Miként? Nagy kérdés. A középponti hatalmak azt tartják, hogy a diadalmas haditettek irtózatos sorozata végre is felemészti ellenségeink erejét és megőrli harczi kedvét. Szóval hisszük és reméljük, hogy kivívjuk a diadalt a harcz mezején. Ezzel szemben a szövetségesek fennen hangoztatott reménye az, hogy megfojtanak, elsorvasztanak bennünket gazdasági téren, magyarán mondva kiéheztetnek, hogy a további küzdelemre képtelenné tegyenek. Szóval bizonyos és ma már mindenki tudja, hogy ez a rémes háború kétfelé ágazik el: éppen úgy vívják fegyverekkel, mint ahogyan élet-halál harcz Iqíjyik gazdasági téren is. Ez utóbbi részben szintén nagy megpróbáltatásokat kell elszenvednünk, de mindeddig helyt állottunk derekasan. Ellenségeink korán örültek. Ami terhet ró reánk a némely czikkben mutatkozó hiányosság és a drágaság, azt hazafias kötelességtudással elviseljük, egyebekben pedig közös egy akarattal igyekezünk minden nehézséget elhárítani. Ennek tulajdonítható, hogy mindeddig az a közérzés, hogy ha csak ennyi az, amit hazánk nagy ügyéért el kell viselnünk, akkor ez nem is megpróbáltatás, nem is áldozat részünkről. Mindezt pedig elsősorban a mi édes magyar földünknek köszönhetjük, mely hiven megtermi azt, ami életünk fenntartására nekünk szükséges. A legnagyobb veszedelem pedig az lenne reánk nézve, ha a földnek nem adnánk meg a megmunkálással a maga bérét, amelyért termése áldásával fizet meg bőségesen. Ádáz ellenségeink számításába az is bele tartozik, hogy a háború addig fogyasztja, olyan számban köti le munkás kezeinket, hogy az áldott föld megmunkálatlanul marad és a parlagon gyümölcs nem teremvén, végre is reánk szakad a nyomorúság s mig hőseink diadallal hordják fegyvereiket az ellenséges országokon, idehaza éhinség, nyomorúság sújt le reánk és halálra bénit a nagy küzdelemben. Itt a tavasz, most folyik a legszorgosabb munka a földeken, a gazdaságokban, a kertekben. Igaz, hogy sok-sok munkáskéz hiányzik. Igaz, hogy súlyos nehézségeket kell legyőznünk. Most érkezett el a magyar nemzet nagy erőpróbája, most, amikor már a háborús idő második esztendejének végén járunk. Most itt az idő, amikor a gazdasági téren is minden embernek hős katonának kell éreznie magát, akire a nagy ügyért nagy feladatok sulyosodtak. Csak akkor győzhetünk, ha szükségletünket a föld terméséből ezentúl is biztosítani tudjuk. A föld pedig csak akkor terem, ha megmunkálják. Nekünk pedig most minden talpalatnyi föld termésére szükségünk van. Nem csak a nagy uradalmak szántóföldjének termésére, hanem minden legkisebb kert minden zugára. Nem szabad parlagon maradni egyetlen arasznyi földdarabkának sem és mindenütt hasznos szükségleti czikket kell termelni, ha mást nem lehet, burgonyát, zöldséget. Még a virágos kertek gyönyörűségét is a legkisebbre kell lefokoznunk, hogy helyükön hasznos czikkeket termelhessünk. Ez a legfontosabb feladata most a nemzet minden tagjának, amelyre a legkomolyabban figyelmeztetik sorra a hatóságok, a nemzet vezérei és kormánya, a hadseregek parancsnokai egyképen. Mindenki képessége, ereje szerint kövessen el mindent. Dolgozzanak az aggok, asszonyok és gyermekek. A háziasszonyok gondja elsősorban a kert legyen, amelyben a házi cselédeket is hasznosítani lehet. Az üres telkeket, parczellákat adják bérbe, használják fel, ha egyenként csekélység is az ilyen módon elért jövedelmük, ha aránylag csekély is a várható termésük, mindegy, az ország összes termését a sok kicsi végre is sokkal növeli hogy pedig ezen munkálkodjék, az hazafias kötelessége mindenkinek. A műveletleneket, a járatlanokat tanítsák ki a müveit emberek, a kik ennek a dolognak a fontosságát át tudják érteni. Apostol lehet mindenki a maga kis körében és apostaioskodnia kell szóval, példával, tanítással, ha kell támogatással, útbaigazítással mindenkinek a haza érdekében, mindnyájunk érdekében. Nem üres szavak azok, a mikkel a hatóságok a föld termő erejének kihasználására, a gazdasági munkák elvégzésére biztatják a lakosságot. A polgári társadalom Lapnnli mai szárai 14 oldal.
