Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-12 / 37. szám
37. szám RÁKOS VIDÉKÉ 5. oldal. Nyaraló lakosságunk. Soha még úgy be nem teljesedett jóslatunk, mint az idén, a mikor azt állítottuk, hogy ezen a nyáron nagyon keresett nyaralóhely lesz Rákosszentmihály Májusban csakugyan nem volt kiadó lakás községünkben Mint most hivatalos adatokból értesülünk, az idei nyáron 3000 lelket jelentettek be a községházán, mint nyaraló lakost és 230.000 korona lakásbér jövedelmet vallottak be, mely nyaraló lakosságunktól származik. Az ilyen számok mutatják, hogy milyen fontos községünkre nézve nyaralótelepi jellege, melynek íentartásáért és fejlesztéséért nem szabad semmi áldozattal sem takarékoskodni. A Kerepesi-ut szelsssóge. A középitési bizottság és a tanács javaslatára elhatározta a székesfőváros közgyűlése, hogy a Kerepesi utnak a Mexikói úttól a főváros határáig terjedő részét kiszélesítsék. E szerint az útnak a Mexikói-ut és körvasút közé eső része a szabályozás teljes végrehajta-a után 30 öl széles, a körvasúttól a határig pedig 20 öl széles lesz Bevonják az egykoronásokat. Augusztus 15 étől kezdve a jegybank uj ezüstkoronásokat hozott forgalomba. Az uj egykoronások külső képe más, mint a régieké és hátlapjukon „1914—15* felírás van egy babérkoszorúval övezve. A most forgalomban levő egykoronásokat be fogják vonni November 15 -ike után már csak az ezüstértékükön váltja be a jegybank a régi egykoronásokat és igy remélhető, hogy a rengeteg sok egykoronás ezüstpénz, amelyet a háború folyamán kivontak a forgalomból és elrejtettek, november 15-ig visszakerül a jegybankhoz Betörés. Megint betörök garázdálkodtak Rákos- szentmihályon. Ezúttal a József főherczeg-telepi részen jártak több házban a hívatlan vendégek és élelmiszereket, lisztet, czukrot vittek el nagyobb mennyiségben. Egyik polgártársunk, Kurcz József, kertjében öt kilós koczkaczukordobozt talált, ügy látszik, a betörők ott is próbálkoztak de megriadván, még az előbb szerzett zsákmányukat is ott felejtették. A nyomozás teljes erély- lyel folyik. Az osztálysorsjáték húzása. A magy. kir szab. Osztálysorsjáték Igazgatósága megjelent hirdetményében közzéteszi, hogy a világháború kitörése alkalmából felfüggesztett húzásokat újra folytatja. A XXXIV. sorsjáték 5. osztályának húzása f. é. október 7-én és 8-án, a 6. osztályé f. évi november 3-tól december 1-ig fog megtartatni. Az Osztálysorsjáték Igazgatósága a játszó közönség érdekében a fennálló szabályok alól azt a kivételt engedélyezte, hogy ama játszó felek, akik a folyamatban lévő sorsjáték első három osztályában sorsjegybetéteiket megfizették, amennyiben sorsjegyük a 4. osztály húzása alkalmából ki nem huzatott, az 5. osztályban játékjogaikat megóvhatják azáltal, hogy a 4. osztályra eső betétet az 5. osztály betétjével együtt legalább 8 nappal az 5. osztály húzásának megkezdése előtt ama fő- vagy alárusitónál, kitől sorsjegyüket vették, a régi sorsjegy felmutatása mellett befizetik. Úri családnál feltétlen tiszta bútorozott szoba kiadó Rákosszentmihály, Csömöri-ut 59. sz. beraktározunk bútorokat, zongorákat, gépeket mindennemű tárgyakat és árukat régi TAUBER czég Budapest, Vili, Aggteleki-utcza 4. Telefon József 13—73. Lakás: Rákosszentmihály, József-utcza 11a. cs akno n. Hat kopek. — Mélióságos asszony, jön a muszka! Az aranyszőke hajú, fiatal grófné felkönyökölt hófehér karjára s döbbenve nézett a sápadt leányra. — Meneküljünk, mindjárt itt lesznek! A grófné szelíd, jóságos kék szemében zavar és rémület tükröződött. Még gyenge volt, csak pár napja kelt föl a gyermekágyból. A komorna sürgette, hogy keljen föl. — De semmi zajt se hallok —- szólt csöndesen, amint a lábát kidugta a selyem paplan alól. — Akkor már késő lesz, méltóságos asszony. Most még menekülhetünk! — felelt a szepegő komorna. A grófné felkelt, a leány ráadta házi pongyoláját. — Fogass be! — parancsolta a grófné. — Itt hagyjuk ezt a sok drágaságot? — szólt pityergő hangon a komorna. — Első a gyermekem. És a fiatal grófné az anyai szeretet isteni fenségével nézett bölcsőben alvó fiacskájára, a pár hetes Gézára, aki kék szalagokkal díszített fehér pólyában nyugodott, s piros pufók arczocskájaval olyan volt, mint Murillónak egy angyalképe. A komorna kifutott, de csakhamar berohant. — Méltóságos asszonyom, már nem lehet menekülni ! Hangja elfúlt, a rémület és izgalom fojtogatta a torkát. — Azok sem emberevő vadak — mondta a grófné. — Már a templom előtt vannak a kozákok. Imádkoznak. — No, ha imádkoznak, ne félj, nem fognak megölni bennünket. — Ki tudja, borzasztó emberek azok — Tudd meg, hogy aki imádkozik, az nem lehet szörnyeteg. — Mit tegyek, — mit tegyek, — tördelte kezét a komorna? — Ne óbégass. Nyugalom és hidegvér a veszedelem idején ezerszer többet ér az esztelen jajveszékelésnél. — De nyársba húznak. — Ostoba! Hívd be a cselédséget! Ezek hívás nélkül is befutottak. Sírtak és jajgattak. — Ne verjétek föl a gyermekemet, hanem szedjétek le a falakról az órákat. Gyönyörű antik műkincsek, évszázados emlékek voltak ezek. A grófné attól félt, hogy összetörik a kozákok. Az órákat aztán egymás mellé rakatta az ágyra s a térítővel betakarta. Már a kastély előtt hallatszott a kozákfegyverek csörgése. A kis gróf felébredt és pityeregni kezdett. A grófné fölvette a bölcsőből, keblére szorította és csititgatta. Aztán fel és alá sétált vele a szobában és ringatta, csókolgatta. De a gyermek tovább sirt, mintha érezné a veszedelmet. A grófné egyedül maradt gyermekével. Mindenki elbújt a kastélyban. A szive hangosan vert, halovány arczát lángpirosra festette az izgalom A kis grófot gyöngéd szeretettel babusgatta és közben halkan, félig öntudatlanul csatadalt dúdolt neki: Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Cseng, dörg az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart.
