Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-12 / 37. szám
6 oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 37. szám. Hirtelen fölpattant az ajtó. Egy vad kozák rohant be. Hegyes puskáját döfésre emelve közeledett. Az arcza vörös volt, szájából vutki gőze áradt. A grófné döbbenve hátrált. A szive kongott, mint a vészharang. — Istenem, ha ez a vad kozák keresztüldöfi gyermekemet. A gondolat borzasztó volt. Szinte a vére is megdermedt tőle, a fejében meg mintha tüzes karikákat gurítottak volna A kis gróf elhallgatott. Parányi kezével hadonázni kezdett. A kozák körülnézett. Valamit kiáltott, de a grófné nem értette meg. Mozdulatlanul állott a szoba közepén. A félelem odaszögezte. A kozák most az asztalra dobta a puskáját. Nagyot csörrent az. A grófné szivén hideg futott végig. A kozák most egyenesen hozzárohant és kikapta kezéből a gyermeket. A grófné félőrülten meredt rá. Sikoltani akart, de a hang torkába fagyott. A kozák oly erővel ragadta ki kezéből a csecsemőt s úgy meg- lóbálta a levegőben, hogy azt hitte, hogy menten a falhoz vágja. A szemét lehunyta, nem akarta látni ezt a szörnyű pillanatot. A fájdalom úgy tépte a szivét, mintha vasprés csavarta volna. A világ minden kínszenvedése ott sirt a szemében. De nem hallotta azt a tompa koppanást, amely anyai lelkét megtébolyitotta volna. Fölemelte lecsukott szempilláját. Irtózattal nézett a kozákra, de a másik pillanatban már kivilágította lelkét az öröm. Úgy tűnt föl előtte a kozák, mint egy szörnyeteg, akiről hirtelen lehull a rémitő álarc és egy deli lovag áll a helyén. A kozák gyöngéden az asztalra fektette a gyermeket és megáldotta. Nagy, csontos kezével keresztet vetett a homlokára, szelíden megsimogatta, majd magára is keresztet vetett. Aztán fölemelte, visszaadta a grófnénak és zsebébe nyúlt. Előkotorászta az erszényét és hat kopeket olvasott le az asztalra. E pillanatban a pontosan járó órák egyszerre mind ütni kezdtek. Az egyik öblös, búgó hangon, a másik mélyen, mint a havasi kürt, a harmadik vékonyan és ezüstös csilingelőssel, a negyedik komoran és tompán, mint a távoli ágyudörgés. A kozák az első ütésre ijedten kapta fel a fejét és kereste az órát. Mikor aztán mindenik kongani kezdett és egy órát se látott, a babonás orosz elrémült és felkapva puskáját, hanyatthomlok rohant ki a csodálatos szobából. — Kisértet van abban az ágyban, — gondolta és eszeveszetten futott a maga szotnyájához. A grófné ajkához kapta gyermekét s miközben a csókjai záporként csattogtak gömbölyű kis arczán, a lelke kaczagott a boldogságtól. És úgy nevetett, hogy a könyek is végigcsurogtak az arczán. Majd az asztalhoz ment és érdeklődve nézte a hat kopeket. Hány százezer kézen mehettek keresztül. Még egy penészes is volt közöttük. Gondosan elzárta azt a hat kopeket. A kozák áldása megfogant. A kis Géza gróf gyönyörűen fejlődött. Már gyermekkorában virtuóz volt a zongorán. Édesanyja gyakran emlegette a hat kopeket és a kis gróf kíváncsian nézegette a penészes pénzdaHázmesternek lehetőleg gyermekte.. len házaspárt előnyös fel tételekkel alkalmaz Pettkő Béla, Rákosszentmihály, Pálya-ut 7. szám. i rabokat. Tizenhatéves korában súlyos csapás érte. Vadá- | szaton golyó roncsolta szét a jobb kezét s azt tőből J le kellett vágni. Ettől fogva más öltöztette. Egyszer észrevette a tükörből, hogy az inas a háta | mögött torzképeket vág és kigunyolja. — Ezentúl senki segítségére se akarok szorulni s | magam fogok öltözködni — határozta el a gróf. Első Ízben három- óráig vesződött, mig fel tudott j öltözködni. De az akaraterő, a férfias energia csodákat i müveit. Később már félkézzel épp oly gyorsan fel tu- ' dott öltözni, mint más két kézzel És balkezének ujjai oly tüneményes gyorsasággal siklottak végig a zongora billentyűin, hogy aki messzi- j ről hallgatta, el se hitte, hogy félkézzel tud ilyen j varázshangokat kicsalni. Az akaratban rejlő csodálatos ! erő európai hirü zeneköltövé és zongoraművésszé tette, j A nyolczvanas évek elején Szentpéterváron hangverse- j nyezett s a cári család estélyt adott a tiszteletére. Az I egész orosz főúri világ megjelent ezen az estélyen. A I pétervári lapok közölték, hogy Zichy Géza gróf hatezer rubelt adott a szegényeknek, j — Kedves gróf, — kérdezte tőle a czár estélyén Wladimir nagyherczeg — miért éppen hatezret? — Fenség, annak régi története van, — felelte Zichy gróf. Aztán elmondta, mikép áldotta meg őt egy kozák csecsemő korában, a magyar szabadságharcz viharában. * A nemes gróf ma, hatvanhat esztendő múltán azoknak a bénáknak és félkezüeknek pártfogó apostola, oktató jóltevője, kiknek épségét a kozák fegyverek rontották meg. De minden csepp elhullott magyar vér diadalunk plántáját öntözte meg. A kozák áldását meghallgatta az Ur, a dicsőségben élt és dicsőséghez szokott főur élete uj, nemes tartalmat nyert, uj czélokat talált a diadalmas magyar nemzet javára! Rákosszentmihály és Vidéke Rise Takarék- és Hitelszövetkezete tizenkettedik évtársulatát tartja. Felhívjuk a tisztelt közönség figyelmét, hogy a belépésre jelentkezni lehet a szövetkezet helyiségében minden hétfőn és csütörtökön délután 5—7 óra közt. — Egy üzletrész hetenkint 20 fillér, amely 40 korona hitelre jogosít. Tetszés szerint egy vagy több üzletrészt jegyezhet bárki. Személyi hitelt csekély kamat mellett lebonyolít. Betéteket 4780/0 kamat mellett fogad el, az igazgatóság
