Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-28 / 13. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, márczius 28. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRS AD ALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 kői Fél évre..........................4 . Neg yed évre ...... 2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egybasábos petit sor ára 20 fillér. Két közgyűlés. Két érdekes közgyűlés zajlott le múlt vasárnap Rákosszentmihályon. A Rákosszentmihály—czinkotai általános ipartestület és a Második választó kerületi polgári kör tartotta rendes évi közgyűlését s mindegyik érdemes reá, hogy részletesen beszámoljunk lefolyásáról. I Mert mindegyik testület nagy érdekeltségi kört nevezhet magáénak és figyelemre méltó működésével igen sok j szolgálatot tesz nemcsak tagjainak, hanem egyúttal egész községünknek és polgárságunknak. Úgy az ipartestület, mint a polgári kör működését j a jóra való komoly törekvés, igen elismerésre méltó i buzgalom és dicséretes ambiczió jellemzi s kétségtelenül ! ezeknek köszönhető, hogy beszámolójukban olyan figye- i lemre érdemes eredményekre hivatkozhatnak s ezzel j gazdaggá és értékessé teszik az évi munkájukat lezáró közgyűlés anyagát. A következő tudósítások meggyőzhetik erről a közönséget, s mi készségesen adjuk át a szót azoknak: Az Ipartestület közgyűlése. A „Rákosszentmihályi és Czinkotai általános Ipartestület“ e hó 21-ikén tartotta évi rendes közgyűlését, melyen az ipartestületi tagok elég szép számban voltak jelen. A gyűlés megnyitása 3 órára volt kitűzve, azonban, miután a czinkotai tagok közül egy sem volt még jelen teljes egy órával halasztatott el annak megkezdése. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy egyetlen czinkotai iparos sem jelent meg a gyűlésen, melynek lefolyásáról a következőket közöljük: Szabó József testületi elnök megnyitván az ülést, napirend előtt szót kért Rónay Tivadar testületi titkár és szép beszédben köszöntötte fel az elnököt, nevenapja alkalmából. A sok jókívánsághoz az ipartestületi tagok dörgő éljenzése csatlakozott, amiből az elnök bérezhette a személye iránti szeretetet és ragaszkodást. Meghatva köszönte meg Szabó József a spontán lelkesedéssel telt üdvözlést s elmondotta magas szár- nyalásu elnöki jelentését, mely méltó arra, hogy teljes egészében közreadjuk: „Tisztelt uraim! Üdvözlöm önöket, s hivatkozva a közgyűlési meghívónkban jelzettrendkivüli körülményekre, a határozatképességet a megjelentek számára való tekintet nélkül kimondom, s az ipartestület 5 ik évi rendes közgyűlését megnyitom. Tisztelt közgyűlés! Amily fényesen indult ezen testületi évünk, annál sötétebb felhők borultak egére az év második felében Múlt évi jelentésemben tett Ígéretünkhöz képest végrehajtottuk a diszlobogónk lélekemelőén szép avatóünnepélyét, melyet megelőzően márczius idusán egy sikerült nemzeti ünnepéllyel vezettünk be és nagy lelki megelégedéssel állapíthatom meg, hogy e fényes, mondhatnám magasztos ünnep mindenkor ragyogó fénypontja marad ipartestületi életünknek. Alig ocsúdtunk föl azonban annak mámorából, máris jelentkeztek a vészes felhők hazánk egén, s a feszültség villamos szikrái czikkáztak át légkörén, hogy nemzetünk nyugodt gazdasági tevékenységét megakasszák s az izzó kedélyeket lángra lobbantsák. Az első lökést a zivatar kitörésének megadta a fenséges trónörököspár ellen tervszerüleg végrehajtott szerb orgyilkosság, mely a kihatásaiban akkor még előre nem látott világháborút idézte elő. Nemzetünk virágát, s utána fokozatosan férfivilágának főbb életerejét szólították fegyverbe a haza védelmére, hol milliók állanak ma is háromnegyed évi küzdelem után egymással szemben a harczvonalban. Tagjaink sorából sokan ott küzdenek a harczmezőn, sőt természetesen a halál is megszedi áldozatait, mint azt nyomtatott jelentésünkben olvashatjuk. Ily szomorú állapotok között nem csoda, ha nem is ünnepelhettük meg az ipartestületünk alapítása óta következetesen megtartott nemzeti ünnepeinket: október 6-át és márczius 15 ét. De kedves iparostársaim! A magyar nemzet e dicső és kegyeletes ünnepeit az idén elhomályosítja a világháború vihara, élet-halál ha czot vívunk a több több oldalról ránktöiő ellenséggel, de bízunk a Magyarok Istenében hogy nem hagy el bennünket a megpróbáltatások e nehéz napjaiban s reméljük, hogy dicsőséges győzelmet aratnak fegyvereink és hisszük, reméljük a költővel, hogy: „Lesz még egyszer ünnep a világon* ! . . . Tiszt lt közgyűlés! Visszatérve évi eseményeink illusztrálásához, ki kell még emelnünk, hogy a kormány tervbe vette a háború sújtotta iparosok segélyezését is. Evégből utasította a kereskedelmi és iparkamarát, hogy hívja fel az ipartestületeket segélyre szorult tagjaik bejelentésére. Ezen fölhívásra ipartestületünk azonnal körlevélben szólította föl erre igényt tartó tagjait, erre jelentkeztek is többen és mi a legnagyobb gondossággal tettük magunkévá tagjaink segélyügyét; a válaszfeliratot csekélységem vezetésével egy népes küldöttség nyújtotta át az iparkamarának, kérve a kilátásba helyezett segélyek kieszközlését tagjaink számára. Egyben kértük, hogy a hadi szükségletek szállításában engedjék a kisiparosokat is részesedni. A kamara titkárától Ígéretet kaptunk a segélyek kiutalására, mig a kért munkaalkalmak nyújtásának előfeltételeit oly módon körvonalazták, hogy: ha az iparosok érdekcsoportokba verődve, egy bizonyos értékű, pl. 10 000 kor. áru munka elvállalására szövetkeznek úgy, hogy egyetemleges felelősséget vállalnak a munka teljes szállításáért, akkor kaphatnak megbízást a hadügyi kormánytól. Ilyen alkalmi szövetkezésre tettek is kísérletet iparosaink, de egyes részletkérdésekben nem tudván megegyezni, abbahagyták a szervezkedést. A segélykiosztásra pedig eddig nem került sor, de hisszük, hogy csak késik, de el nem maradhat.“ Lapunk mai száma 12 oldal.
