Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-13 / 28. szám
28. szám KAKOb VIDKKü, 3. oldai. Válasz Bogáncsnak. Nagy meglepetéssel olvastam Bogáncs ellenem támadó czikkét és hogy mindenkép reám akarja oktrojálni, hogy én a kártyajáték rossz és káros hatású szenvedélyét pártfogásomba vettem volna. Nem, tisztelt Bogáncs ur, abban a czikk- ben egy szó sem foglaltatik olyan, amivel bármiféle káros, rossz, vagy pláne, a társadalmat megmételyező szenvedélyeket úri kötelességnek minö- sitettem volna vagy hogy pártolólag állást foglalnék mellettük Hiszen az, egy úgynevezett társadalmi irányczikk volt, mely az emberek hibáira, vagy gyöngeségeire akart reá mutatni és különösen a helyi rossz szokásokra és ferdeségekre. Azt is avval a szelid czéllal, hogy lesznek talán olyanok is, a kik elmélkednek rajta és némi hasznát fogják venni. De, hogy az igen tisztelt Bogáncs ur mi mindent nem olvasott ki belőle, bámulva tapasztalom. Tessék csak még egyszer nyugodtan elolvasni és látni fogja, hogy a kártyajáték emli- tésénél ott áll jelzőül, hogy: szerény társasjáték, a mint például kicsibe játszva a tarok is az, a hogy ön is elismeri. De a mihez okvetlen kell az a bizonyos negyedik, a ki bár tudja, nem akar játszani, mert unja, s igy három másik nem szórakozhat egy miatt. Hiszen ez csak egy ártatlan példa volt, mely arra akart reá mutatni, hogy müveit és jómódom embernek kötelessége alkalmazkodni a társasághoz, a melyben élni akar és ha ad valamit arra, hogy kellemes embernek tartsák. Vitán kivüli pedig az, tisztelt Bogáncs ur, hogy minden szenvedélyt, mely egyesekre, vagy az egész nagy társadalomra nézve káros avagy degeneráló hatású, irtani kell, és mindenkinek kötelessége ott, ahol csak teheti, ellenük küzdeni, úgy, amint az tehetségében áll. Bizonyára ez a felfogás vezette önt, amikor az én igénytelen, de merem állitani, jó irányú czikkemre szép és dörgedelmes szózatát hallatta. De ágyúval verebekre lőtt, mert abban bizony nem volt semmi, ami ellen irtóháborut kellene inditani. De volt benne, szeliden reámutató szó a — kötelességről, a társadalom hasznáról, egymás megbecsüléséről, önzetlenségről, szerénységről, szóval, mind arról, ami egy magasztosabb kultur- irányu társadalom hasznára lehet. Hogy ezeket mind nem olvasta ki belőle, t. Bogáncs ur, sajnálatos és az említett czikk rovására megy, mutatván, hogy nem volt elég tiszta és világosan érthető, de ez menthető, mert, — mint ön is Írja, a Rákos Vidéke valamely hirtelen nőtt, s ön által következetesen kis tével irt, tüskéje karczolta. Hát mind ez lehet, de az ellen még egyszer határozottan tiltakoznom kell, hogy Tüske bármiféle rut emberi szenvedélyt, ami éhező gyermekek kenyerének elvevését, avagy családok tönkre- tevését előmozdítja, úri kötelességnek ismert i volna el. Sőt ellenkezőleg. A mindenben önfe- I gyelmezést, magaleküzdést, alkalmazkodást tettem az úri és müveit ember fokmérőjének. Amit ma is állítok, amit kell, hogy mások is igy tartsanak. Es úgy gondolom, hogy Bogáncs is egyetért ebben velem és nem annyira a czikk ellen irányult támadása, mint inkább megragadta az alkalmat, hogy elítélő rosszalását kinyilvánítsa a kártyaszenvedély káros voltával szemben. Nem uj téma, amint ön is mondá, és mindenki tudja, de azért nem lehet eleget és elégszer hangoztatni. A magam részéről csak még annyit teszek hozzá, hogy ismerem a nagy, fényes elméjű Schoppenhauer mondását: „A kártyajáték mutatja, hogy mennyit ér, a gondolatok e nyilvánvaló csődje“. Bár ehhez szó fér még. Azt hiszem végre még is egyet értünk. Tüske. Seprőt-e vagy tornaszereket? Ma, midőn a feminizmus mindjobban kezd megerősödni, nem időszerűtlen dolog a nőkre vonatkozó kérdésekkel foglalkozni. Nem akarom azt állitani, hogy a női torna szoros összefüggésben áll a íeminizmussal, mint politikai párttal, de bizonyára nem állok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy a női torna kérdése a feminizmusnak, mint társadalmi irányzatnak kérdései közé tartozik. Sokan lesznek bizonyára, kik meg fognak mosolyogni, midőn a női tornáról, mint kérdésről beszélek, hiszen a női torna nem kérdés, hanem már régóta praxisban álló tény. Igazi Mióta leányiskoláink fenn- i állanak, sohasem hiányzott órarendjükből a torna. De már az iskolából kikerült nők tornaóráját hiába keresem a régi időkben. A sportnak különböző ágait is csaknem kizárólag a férfiak űzték. A nők csak a tennisszel, itt-ott csónakázással s úszással gyakorolják a sportot. A szoros értelemben vett tornát, az u. n. iskolai tornát csak a férfiak foglalkozásai között találjuk meg. Miéit?! Talán, mert a nőnek nincs szüksége a testgyakoi - latokra ép úgy, mint a férfiaknak? Vagy talán azért,, mert a nőknek nem áll rendelkezésükre annyi idő, mint a férfiaknak? Én azt hiszem, nem ezek okai a női torna elhanyagolt voltának, pusztán az a körülmény, hogy hiányzik a nőkben az egyesületeket alkotó erő s a férfiak ezt a hiányt nem pótolják. A férfiak elég önzők ahhoz, hogy csak magukkal törődjenek akkor, midőn testet - lelket edző egyesületek alapításáról Tüzelő anyagok Rákosszentmihály, Nefelejts-utca és Pesti határ-Ut sarkán, a körvasúinál, elsőrendű porosz liőszén és jó száraz tűzi fa kapható. Rendelések házhoz szállíttatnak. Auguszt Béla
