Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-15 / 24. szám
XIII évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, junius 15. 24. szám. RÁKOS VIDÉKE TftRSUDflLAkés KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJ& A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJOÖNOSOK-EŰYESOLÉTE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI' EGYESÜLET* Rákosszentmihály és vidéke első takarék* és hitelszövetkezete, a rákosszentmihálvi sporttelep, a Rákosszentmihály» flKáftTÁftSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁR1 DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLVI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .................8 kf Fé l évre ... . . 4 , Negyed évre.................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A javíthatatlanok. Régi dolog, hogy Magyarországon a közönség szolgálatára rendelt közegekkel van a legtöbb baj. Bérkocsisok, kalauzok, hivatalszolgák, rendőrök és sok más hasonló foglalkozású emberek, kiknek magatartásától és munkálkodásától a közönség kényelme és megfelelő kiszolgálása függ, nem ismerik ezt a kötelességüket, hanem a mesterségükkel többé-ke vésbbé összefüggő rendfentaitó feladatuk megrészegíti őket s különösen az egyenruhás emberek abba az őrületbe szédülnek bele, hogy ök dirigálják a közönséget, melyet nem szolgálni hivatottak, hanem durván és hetyke neveletlenséggel untalan bosszantanak és inzultálnak. Még súlyosabb és szomorúbb az az eset, mikor hivatalnok ember viselkedik igy, akit még a korlátoltság és müveletlenség se menthet a közönséggel szemben. Fájdalom, ilyesmit is eleget látunk és hasztalan küzd ellene a társadalom csakúgy, mint a hivatalok, intézmények és vállalatok vezetősége. Mert nem kell azt gondolni, hogy a durva közegek felsőbb utasításra cselekszenek. Sőt, felsőbb utasítás és parancs ellenére viselkednek faragatlanul, mert mennél műveltebb, mennél nagyobb ur és magasabb állású valaki, annál finomabb és udvariasabb. Az iktató és kiadó hivatalokban alázatosan kénytelen elszenvedni mindenféle komiszságot az a szegény pasas, a kit a direktor vagy a miniszteri tanácsos pam- lagra ültet és szivarral kínál meg. Nem újságok ezek, de újabban, azaz hogy még mindig aktuálisak. Hiába látjuk úgyszólván napról-napra a sajtó küzdelmét az állapotok megváltoztatása érdekében, hiába gyönyörködik az egész ország a Molnár Ferenczek tanulságos krónikáiban, hiába olvassuk, hogy a főkapitány így és úgy oktatta ki megint a rendörlegénysé- get, hiába követ el a vasúttársaságok igazgatósága minden jót a közönség érdekében, minden hiába, változni semmi sem változik s a régi nyomorúságot tűrni kell tovább, hacsak valaki folyton veszekedni, skandalumokat csinálni és panaszokat irkálni nem akar. Itt van például a villamos vasút, melynek igazgatósága a szó szoros* értelmében minden lehetőt elkövet, hogy közegeit rendre és kötelességtudásra szoktassa. Szinte drákói szigorúsággal bánik velük, amiről mindenkor meggyőződhetik akárki. Láttuk legutóbb is a helyiérdekű vasul- igazgatóságánál, ahol a szentmihályiak küldöttsége elragadtatással tapasztalta, hogy milyen imponáló erélylyel igyekeznek a közönség érdekeit megvédelmezni. Mégis mennyit szenved közönségünk a vonatok személyzetének durvasága és elözéketlensége miatt. Pedig ma már hasonlithatlanul jobbak az állapotok a régi viczinális-kórszakhoz képest. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ma már igen sok kalauza van a villamosunknak olyan, aki előzékeny, udvarias és kötelességtudó. Ezeket a derék embereket a. publikum szereti s velük ő is jól bánik. Ezek ne vegyék magukra az általános panaszokat, melyekre más társaik adnak okot. Azok példáuí, akik még kövér asszonyt és sánta embert se segítenek fel a kocsikra, akik fejüket restellik hátraforditani, hogy van-e még felszálló utas és elindítják a kocsit az orra előtt. — akik a mutató ujjúkkal böknek az utas felé a jegy után és a tájékozódni kívánó utasoknak félvállról mormolnak érthetetetlen szavakat vagy egyáltalán nem hajlandók válaszolni. Minden napos eset, hogy a budapesti végállomáson rövidlátó ember botorkál a kocsik közt és kérdi a kalauzt vagy vezetőt, hogy melyik indui ? Rendszerint nem is felelnek, vagy rámordulnak, hogy „mit tudom én!“ Pedig a felirat nem mondja meg, hogy a körforgalmi vagy a palotai kocsi indul-e s a személyzet arra való, hogy a közönséget tájékoztassa. A budapesti végállomás főnöke régi ember Lapunk mai száma 16 oSdal.
