Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-15 / 24. szám
3 oldal. RÁKOS VIDÉKE 24 szám. és kedvelt a közönség körében, mert udvarias i és készséges. De már a fiatalabb segédei nem tanulják meg erényeit. A héten történt, hogy az i-es villamos beérkezett a végállomásra s tőle talán hat—nyolcz lépésnyire volt a Búr. kocsi. Ezt abban a pillanatban indították el, amikor az 1-es megállott A ki futni tudott, még felugrált reá, a többi lemaradt és káromkodott. Egy fiatal hivatalnok jelentette ki nagy szigorúan a panasz- kodóknak, hogy ő indíttatta el a kocsit, mert itt az indulás ideje. Ez ugyan nem volt igaz, mert a palotai villamos nem időhöz vagy legalább is másod- perczekhez kötött menetrend szerint jár, de még ha igy lenne is, két vagy három másodpercz nem számit. Csakhogy az indító közegnek és kalauznak jobbra is kellett volna billentenie a fejét, de már erre a terhes feladatra nem vállalkozhatnak, mert hiszen az csak a közönség érdeke s bizonyos mértékig a kötelesség teljesítésén felül — előzékenység is. így bizony csak hadjárat ez a publikummal, nem pedig harmonikus együttműködés! Hát még, ugyancsak a héten mi történt az egyik Búr kocsin ? Egy rákosszentmihályi úriember Gödöllőről jött haza Rákosszentmihályra. Gödöllőn ide is kért jegyet, de Rákosfalvára kapott, nyilvánvaló félreértésből, amit mindig halk beszéde érthetővé is tesz. A jegy ára (másodosztályon) ide is, oda is egy korona, kár tehát nem esett semmiben és senkiben, A mi utasunk leszáll a gödöllői vonatról a rákosszentmihályi állomáson és felül a Búr kocsira, hogy haza jöjjön a község belsejébe. A kalauz kifogásolja a jegyet és 16 fillért követel. Az utas ragaszkodik igazához, mire a kalauz lecsapja a jegyet az ülésre, s ráförmed az utasra, hogy: „majd megfizetem én maga helyett a 8 krajczárt, tartsa meg magának orvosságra.“ Az esetet nem vitatjuk, de, hogy igy nem szabad utassal beszélni a kalauznak, az nem lehet kétséges. Sokszor megmondtuk, hogy a közönségben is van hiba gyakran, de azért sokkal többször hibás a személyzet, mely nem szolgája, hanem ellensége az utazó publikumnak. De hagyjuk a vasutat. Történt a héten más egyéb is. Egy magyar királyi államrendőr remekelt. Úri kocsi hajtott ki Rákosfalván az egyik mellékutczán a Kerepesi-utra. Az óvatos kocsis, parancs szerint, megállott a villamos sinek előtt. Fütty jel nem hallatszott, de a sarki ház eltakarta perezel József clr. fogorvos Rákosi-ut 64. szám, Bizalom-utcza sarkán. Rendel: délelőtt 8—10-ig és délután 6 órától. Budapesti lakás: VIII. kér., Rákóczi-ui 53. a jobbra eső vonalat. Az utcza-sarkon rendőr álldogált. A kocsi utasa lekiált a rendőrnek : „Kérem, lehet átmenni?“ A rendnek derék őre minden szellemességet nélkülöző ábrázattal, de méltóságának teljes tudatában bólint reá: — „igen.“ — A kocsis nyugodtan felhajt a sínre s abban a pillanatban robog oda egy palotai villamos kocsi. Éppen, hogy átjutott előtte a fogat, mert a kocsis rémülten a lovak közé vágott. Hát ez az eset mindennél jellemzőbb. Ábrázolja ugyanis a rendőr egész gondolkozását, nyilvánvaló lévén, hogy a rendőr arra a kérdésre: lehet-e átmenni, nem azzal a gondolattal felelt, hogy nem jön-e villamos, nincs-e veszedelem és igy tovább, hanem, hogy szabad-e ott áthajtani ? Vagyis a korlátozó, rendfentartó hatalom végrehajtó eszköze álláspontjából nézi a dolgokat, s távol áll tőle, hogy érzéke legyen az iránt, hogy ő tulajdonképen a közönség biztonságának, a közrend és a közönség érdekeinek szolgálatára rendelt közeg, kinek éber szemmel, könnyen mozgó elmével és fürge készséggel kell magát minden adódó alkalommal feltalálni és hasznosítani. Hol van még az a világ tőlünk, hol van és mikor jön el annak ideje végre-valahára! A szalonzenekar hangversenye. Teljes és tökéletes élvezetet szerzett közönségünknek a szalonzenekar múlt pénteki hangversenye, mely színükig megtöltötte a mozi tágas helyiségét lelkes, megértő, élvező és hálás publikummal. Közönségünk megtette kötelességét, midőn hálás szeretettel sereglett össze a népszerű szalonzenekar estélyére s a nyertes mégis ő volt, mert igen nagy és zavartalan élvezetben volt része. Szinte csodás már, hogy műkedvelő zenészeink mennyire tudtak haladni. A szalonzenekar ma a legszebb művészi produkeziókra képes; minden egyes tagja kiváló a maga helyén, a vezető tagjai pedig művészek, kik nagy értékei lehetnének bármely művészi testületnek. Az egyes tagok érdemén felül pedig nagy elismerés illeti a sikeres együttműködést, a miben a kitűnő karnagy, Polner Ernő nagyszerű kvalitásai érvényesülnek. Pompás oktató és kiváló dirigens Polner, ki eddigi érdemeit busásan gazdagitotla a legutóbbi hangverseny roppant sikerével. A közönség betelni alig tudott a zenei élvezettel. A zenekar kénytelen volt minden egyes müsorszám után értékes ráadással hálálni meg a tomboló tapsokat s igy valósággal kettős hangversenyt adott. Minden számot megtartottak a hirdetett programra szerint, csak De Márki Gaszton, a vendég tenorista utazott el hirtelen s az ő szereplése maradt el. Énekelt azonban Tóbiás Annuska, kit egész este ünnepeltek. Uj műsorral lepte meg a közönséget, mely újból csak folytonos haladásáról győződött meg. Ezúttal uj téren is B^Tégla eladás-®© Koch Károly téglagyárában Czinkota. Jutányos árak.
