Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
XIII évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, április 13. 15. szám. TrtRSflDflUM'és KÖZGAZDASÁG! HETILAP RÁKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONÖSÖR-EÖVESüLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET} RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY» fPARTÁRSULAT, A2 ANNA-TELEP EOYES0LET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ..........................8 ko Fé l évre................................4 . Neg yed évre..........................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. fiz egyén társadalmi helyzete és kötelességei. .Inkább fáért az ág, mint ágért van a fa, Az összes javáért van egyesek java; Az egyének vannak a nagy embernemért, Nem is ember, aki másokért is nem élt!“ Oly sokszor esett szó e lap hasábjain a gyermek- nevelésről, hogy önkéntelenül felmerül a kérdés minden gondolkozó ember előtt, aki az ilyen dolgokat, komolyan veszi és elmélkedik rajtuk, hogy vájjon a felnőtt ember egész magatartása és társadalmi működése megfelelő-e, valamint egyéni kötelességeit olyan kifogástalanul telje- siti-e és illeszkedik be társadalmi helyzetébe, hogy az ellen semmiféle kifogást nem találhatunk ? Bizonyára nem ! Lehetnek egyesek talán, kik többé-kevésbbé megfelelnek annak, amit tőlük a társadalom vár, de, hogy egyáltalában birálat alá ne jöhetnének, az már igen merész állítás lenne, csakúgy mint az, hogy mindenki mindenben megteszi kötelességét. Ezen a világon minden embernek van társadalmi helyzete és vannak e helyzettel járó kötelességei, amit ha mentői jobban betölt, annál inkább előmozdítja az embeiiség fejlődését és viszi előbbre a mai müveit ember alapfeltételét — a kultúrát. A társas érintkezés apró etikett-szabályaival, valamint a társadalmi komoly, nemes és hasznos eszmék, czélok előbbrevitelében minden intelligens embernek tudatában kell lennie annak, amit tőle a jó czélok éide- kében a társadalom vár. Legtöbben talán tudják is ezeket, de nem törődnek vele. Felejtik azok a jó emberek, hogy ha mindenki úgy gondolkoznék, avval az indolencziával, nembánomsággal tekintené a dolgokat, úgy csakhamar az ő maga kényelmes pozicziója is meg- ingana, mert felbillenne a világ egyensúlya. Az összetartozás jellemzi az embert ; egymás nélkül nem élhet, kell tehát mindenkinek úgy az egyesek, mint az egész emberiség érdekeivel törődni, mert ez a létfentartás feltétele, de hogy sokan mennyire nem törődnek vele, annak bizonyítására meg fogják engedni nekem, hogy egynéhány szembeszökő nagy és kicsiny dolgot — melyek a magam és mások megfigyelésein szűrődtek át, — e sorok keretében feltárjak; Néhány nemesebb gondolkozásu intelligens ember elméjében terem valami eszme, a társadalom hasznára, kulturális czélok fejlesztésére vagy más hasonló czélok érdekében. Akcziót indítanak tehát, hogy azt kivihessék; | gyűlést hivnak egybe, alakulót vagy másfélét; nos a gyűlésre nem mennek el a meghívottak. El kell ejteni az egész ügyet, vagy jobb időkre hagyni. És azok, akik I nem jelentek meg, egyáltalában nem törődnek vele, hogy egy olyan ügy, amely talán hivatva lett volna tömegek jólétét előbbre vinni, vagy ezrek szemén a könyet mosolyra váltani, hajótörést szenvedett csupán azért, mert ő nem akart egy órát sem szentelni, hogy néha akár csak pusztán jelenlétével azt elősegítené. Ha nem romlott ember és elmélkedik rajta, szégyelnie kell magát, hogy egy félórát sem akart szentelni idejéből százak, ezrek boldogulásának elősegítésére. Rút önzés ez, valamint az is, hogy vannak számosán, kik nem találják jónak azt, ami nem tőlük ered. Nem segítik, nem karolják fel, sőt néha, mivel nem az ő agyukban termett valami nemes eszme, ellene dolgoznak. Mily csúf, kicsinyes hiúság! Baj van sokszor a vezérszerepléssel is. Az arra hivatottak, vagy akik annak tartják magukat, sértve, mellőzve érzik énjöket, ha csak vagy egyszer is nem ők szerepelnek benne. Még jobb eset,ha sértve, duzzogva félre állanak, a meg nem értett ember világfájdalmával és az emberi hálátlanság hangoztatásával, de ha rosszabb énjük kerekedik felül, megragadnak minden alkalmat, hogy az ügyet porbaejtsék. Lehet-e el nem ítélni és nem kárhoztatni az ilyesmit ? Magyarázat nélkül világos előttünk, hogy az ilyen esetben nem a nemes eszmék győzelme a komoly czél, hanem csak hiúság kormányozza a dolgokat Mondhatjuk-e róluk, hogy társadalmi kötelességüket híven és gáncs nélkül teljesitik ? Valamely ügyben deputácziót- terveztek magas személyiségek elé. Nyolczvan-száz lelkes torok kiáltja; „Meg kell csinálni, ott leszünk,“ s a megbeszélt helyen ott is van öt-hat ember, ötszázalék, aki megtette kötelességét. Hányszor fordult elő Bákosszentmihályon, hogy jóté- konyczél érdekében fáradozott pár lelkes ember. Már az is fonák dolog, hogy pénzt jótékonyczélra csak mulatság rendezésével lehet összehozni. Hanem hát jó, ingyen még jótékony czélra sem adunk, ellenérték fejében akarjuk, hogy legalább jól kimulassuk magunkat. Minden kraj- czárra szükség van. Nehéz pénzviszonyok vannak és nem akarnak az emberek feleslegesen költeni', különben sem telik mindenkinek egyformán, a hölgyek előtt mégis a toalett a főkérdés. Ahelyett, hogy egyszerű öltözékben jelennének meg a mulatságon, nehogy a kevésbbé tehetőseket a költség visszatartsa a jótékonyság kárára, j Látunk is a mulatságokon három és ötszáz koronás ; öltözékeket is, a mi látványosságnak ugyan vonzó lehet, de a jótékony czél érdekében aligha czélirányos. I Vájjon megtették-e kötelességüket a hölgyek, amiLapnnk mai száma 16 oldal.
