Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-13 / 15. szám

RÁKOS VIDÉKE 15. szám. 2 oldal. kor a külső csillogásra áldoztak, és saját énjük tolult előtérbe, nem pedig a jó czél? Társadalmi helyzetünk kérdése is igen zavaros fogalom Magyarországon. A nagyobb rész többnek akar látszani, mint a mi és ha nem avval a tisztelettel, sőt hódolattal bánnak valakivel, mint például egy harma­dikkal, de aki jóval különb mint ők, rögtön kész a ve szedelem, sértve érzi magát és képes akár a társadalom egységét megbontani, ahelyett, hogy helyzetének és állásának tudatában lépne a világba és ott szerényen betöltené, ami kötelessége. Maga a természet is kizárja a teljes egyenlőséget. Vannak eszes, vannak jó, csúnya és szép emberek és nem lehet vitás, hogy egyik ember sokkal különb, mint a másik; mind egyénileg, mind külsőleg, sokkal több, mint a tömeg, és hiába minden ócsárlás, el nem isme­rés, csak kiválóbb is marad. Lépjen tehát mindenki állásának és egyéniségének szerény tudatával a világba és mindig meg fogja kapni azt, mit megérdemel. Arról is mindenki meg van győződve, hogy olyan községben, mint Rákosszentmihály, szükség van egy lapra, a melyből a lakosság mindenről tájé­kozódhatik. A község belügyeiről, társadalmi moz­galmakról, mulatságokról, valamint egyesek működé­séről, szóval, a kit érdekel az a hely, a hol lakik, mindenre megkapja benne a feleletet a helyi lapból. Node, jut-e valakinek eszébe, hogy mennyi fárad­ság, vesződés és utána járás kell ahhoz, hogy ő vasár­nap reggel, kényelmes karosszékében, birálva és néhol fitymálva szedje magába a szórakozást és tájékozódást? De vannak, akik még el sem olvassák, s a kik leköte­lezettnek tartják a szerkesztőséget, a miért dolgozhat, fáradozhat a társadalom és egyesek érdekeiért. Vájjon megadja-e a társadalom a toll munkásainak legalább a megillető erkölcsi elismerést ? Társas érintkezésünkben első kötelességünk alkal­mazkodni ahhoz a társasághoz, a melyben élni akarunk. A műveltség fokmérője az alkalmazkodás, hogy bele tudjunk illeszkedni a hangnembe és szokásokba, nehogy kirívó magatartásunkkal kellemetlen hatást tegyünk a kör­nyezetünkre. Sok minden lehet, a mit nem találunk jónak, de kötelességünk elhallgatni, ha az másoknak kellemes vagy ártatlan szórakozás. Nem lehet mindenki­nek Ízlését egyenlővé tenni. Mindig az egyén alkalmaz­kodjék a társasághoz, kivételes eset, ha ő van hivatva irányítani azt. Van egy ösmerősöm, kit semmikép sem lehet reá bírni, hogy kártyázzék, mert ő azt unja. Ott, ahol min­denki játszik szerény társas játékot, még ha negyedik kell, akkor sem vállalkozik, bárha látja, hogy a mások mulatsága ő érette füstbe megy. Láthatólag kimutatja lenézését a játék iránt. Nem lenne-e kötelessége, hogy beleilleszkedjék a mások szórakozásába és örömüket elősegítse, még pedig úgy, hogy ne lássék meg rajta az önfeláldozás. Nem igy illenék-e müveit emberhez? Nem is beszélek azokról, kik szinházba, hangver­senyre, vagy más, pontos időhöz kötött helyekre elkésve, lihegve érkeznek meg, zavarnak előadást, mulatságot és társaságot, mely az újonnan jötthöz alkalmazkodni akarna. NESTLÉ"“ GYERMEKIKET régbevá I\\ _________ a leöjobb és legolcsóbb DOBOZA K 1.80 MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN ES DR06ERIÁBAN Próbadobozt ingyen küld : HENRI NESTLÉ,Wien,I.Biberstn M? Régi dolog, hogy mentői előkelőbb valaki, annál pon­tosabban jelenik meg mindenütt. Hát azok, kik kihívón birálgatva, hangos, lármás beszéddel zavarják az előadást ?! De ez már a müve- letlenségnek olyan magas foka, hogy nem is érdemes róla beszélni. Kell-e még bizonyítanom, hogy a legtöbb felnőtt emberre is ráférne a rendszabályozás, vagyis köteles­sége volna minden müveit embernek önmagát fegyel­mezni, hogy a gyermekeknek is példát mutasson és elmondhassa: Én igyekszem kötelességemet megtenni, hogy mások is megtegyék velem szemben! De már végzem hálátlan jegyzetemet és ha meg nem köveznek, úgy még máskor is találkozni fogunk ezen a helyen. Isten velünk! A viszontlátásra. Igaz beszéd ez, bár merész: A botlás még nem elesés; A jó is botlik, de okul, S okulta folytán boldogul. Tüske. A pályaudvarok és a vasúti keresztezés. 9 A szfőv. tanács közlekedési ügyosztályának előterjesztése. Bemutatott elhelyezési terveinken a fővasuti vo­nalak teherforgalma szintén a két nagy rendező-, teher- és szerelő pályaudvarba fut össze, kivéve azt a teher­forgalmat, mely az újpesti főmühelylyel (Istvántelki) kapcsolatban létesíteni javasolt rendező teherpályaudva­ron, továbbá a kelenföldi és rákosi állomásokon ren- deztetett és igy rendezve a körvasút vonalán direkt a gyárövezeti pályaudvarokhoz, illetve a kereskedelmi és ipari kikötőhöz jut. A körvasút vonala ugyanis, mely jelenleg a legnagyobb részében a város határán fut át, lehetőleg, mint magas vasút a tehervonatok számára, de a két nagy rendező-, szerelő- és teherpályaudvar személyvonatainak is külső összeköttetésére továbbra is fennmaradna. A város belsejébe irányuló teherforgalom a két nagy rendezőpályaudvaron elrendezve a terveken sárga színnel feltüntetett vonalakon jutna be a létesítendő belső kisebb pályaudvarokhoz. Ilyen teherpályaudvart vettünk fel a mai nyugoti pályaudvar egy részén, az Újlaki-rakparton a jobb oldali körvasút vonala mellett, a Lipótvárosi teherpályaudvar vonala mellett a Vizafogó-dűlőben, a Hungária-köruton kívül, a közraktárakkal és központi vásárcsarnokkal kap­csolatban a Dunaparton. Ami a kialakítandó közúti gyorsvasutat illeti, úgy a személypályaudvarok elhelyezésére adott négyféle tervvázlatnak megfelelően terveinkben különböző vonal- vezetéseket adunk, amivel is elsősorban azt akarjuk illusztrálni, mennyire szerves összefüggésben kell lennie a közúti gyorsvasut tervei megállapításának az országos nagyvasut pályaudvarainak elhelyezésével. A gyorsvonatokra főelvekként azt tartottuk szem előtt, hogy az az összes személypályaudvarokat érintse, a személypályaudvarokról a közönség részére a gyors­vasut megfelelő állomásához direkt összeköttetés szol­gáljon (mint ez átmenő állomás sematikus alaprajzában is látható), de egyébként üzeme attól teljesen elkülöní­tett legyen. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a gyorsvasut úgy rendeztessék be, hogy a nagyvasut teherkocsi for­galmát a város bélsejében létesítendő gazdasági intéz­ményekhez (vásárcsarnok, különböző piaczok) szállíthassa. Ép igy a gyorsvasut a környékbeli községekhez irányuló, helyi érdekű vasút kocsiforgalmát nem venné

Next

/
Thumbnails
Contents