Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
RÁKOS VIDÉKE. 12. szám. 8 oldal. mindenki vágyott, hogy hallja a mestert. És eljött a várva- várt est. Ő férfiszépségének teljében, harmincz éves volt, sugár termetén frakk, hófehér ingében gyémánt gomb csillogott, halvány, karcsú, ideges kezének ujján egy fejedelemtől kapott brilliáns gyűrű sziporkázott. Fürtös, nemes szabású szép fejét felemelve, értékének és egyéniségének tudatával lépett a dobogóra. Álmatag, nagy kék szemét végig jártatta a zsúfolásig megtelt termen, és végül megpihent egy hófehér vállu, égő fekete szemű, varázsszépségü asszonyon. Sohasem érzett ihlet szállta meg, a mint kezébe vette hegedűjét és el kezdett játszani. Csudás, isteni hangok törtek elő hangszeréből, mindent feledett maga körül, csak a hangszer nemes melódiáját hallotta. Saját gyönyörű szerzeményét adta elő, megbüvölt mindenkit, a hallgatóságot, önmagát és azt az igéző szép asszonyt, ott az első sorban, aki láng tekintetének perzselő tüzé- vel mind csak őt nézi. Megszokta, hogy nézzék. Sok dicsteljes estét átélt már, sok gyönyörű asszony nyal találkozott, de olyan hálás, mint a szép Wereniezky grófnő, nem tett reá soha senki. A hangversenynek vége volt, de utána egy estélyre voltak hivatalosak mind a ketten. Megismerkedtek és őrült szenvedéllyel egymásba szerettek. És következett tiz mámoros, emésztő, szerelemben és diadalban töltött év, Egyek voltak, együtt járták hóditó útjukat. Hogy ez megváltozhat, hogy ez egyszer máskép is lehet, hűségre termett, naiv művész lelke nem is álmodta. Pedig a forróvérű szép asszony kezdett elhide- gülni a vénülni kezdő művésztől. De ő nem akarta hinni, még áltatta magát. Egy hideg őszi estén a kandalló előtt ült és várta szép kedvesét haza egy estélyről, ahová ő nem kisérhette el, mert kissé meghűlt. — Régebben még sem ment volna el nélkülem, — sóhajtotta magában a művész. — És azt mondta, hogy csak kötelességből megy, megmutatja magát és jön vissza hamar. Most két óra éjfél után és még mindig nincs itthon. Vidám nevetést hall, ajtónyitást és előtte állt a szép grófnő. — Ah! bocsáss meg, hogy egy kissé megkéstem, de Zártorszky herczeggel olyan jól eltöltöttük az időt; észre sem vettem, hogy már két óra. — Jó éjszakát! most már álmos vagyok, megyek aludni. — Nem, nem! Valeri, ne menj még, beszélgessünk egy kicsit. — Oh nem, fáradt vagyok. — De az ajtóból visszaszólt: — Igaz, majd elfeledtem, Zártorszky herczegnek megígértem, hogy elmegyek orosz- országi birtokára, ahol nagyszerű vadászatokat szokott rendezni. — Valeri, az istenért! Megállj 1 — kiáltotta kétségbeesve a művész. — Nem tudod, mit beszélsz! — Es rohant az eltávozott után, de hiába, már későn, mert nem volt sehol. Egy mellékajtón elhagyta a házat és az életben nem találkoztak többé soha. Leírhatatlan szenvedést élt keresztül Saffiri, ideális hivő szive megtört, lelki egyensúlyát nem tudta visszaszerezni és ami mindennél nagyobb csapás volt, alkotó ereje, láng lelkének zsenije is elhagyta őt. Nem jöttek többé isteni, szép, harmonikus hangok fülébe,-hiába gyötörte, törte magát, zűrzavaros hangokat hallott csupán. I el-felcsendültek néha egyes szép hangok, de egységes egész pompás alkotásának vége volt. Magányosan, erejében megtörve, szárnyaszegetten bolyongott a művész. Vagyona csekély maradványaiból éldegélt és csak most vette észre, hogy a pazar életmód, amit a grófnővel folytatott, nagyon leapasztotta művészetével szerzett szép vagyonát. Midőn ennek tudatára jött, meghúzta magát egy kis vidéki városban. Fényes, nagy nevét letagadva, álnév alatt bérelt lakást egy hivatalnok özvegyénél, ki ugyan házmester volt valaha, de özvegye hivatalnoknak léptette elő. Az özvegy Marianna leányával végezte a házi teendőket az uj lakó körül. Közönséges, de érzékileg szép leány volt a gömbölyű, piros arczu, húsz éves Marianna és módfelett kaczér. Megsejtvén, hogy őszülni kezdő lakójuk egy pár ezer forinttal rendelkezik, addig mesterkedett, mig sikerült az álmodozó figyelmét magára terelni és a gyámoltalan művész egyszer csak arra ébredt, hogy a szép Marianna törvényes férje volt. Csak ez kellett a fiatal asszonynak, ő lett teljhatalmú ur a házban, élet és vagyon felett rendelkezett és valóságos zsarnoka lett a megtört embernek. Egy évre házasságuk után szép kis fiuk született, az apja kék szemét örökölte, de akkor már Marianna uralomvágya tűrhetetlen lett. Durva, követelő volt, czifrán öltözködött és igen gyakran eljárt a háztól. Mig egyszer, öt évi házasságuk után egy szép napon, összes megmaradt kis vagyonával és fiával, mint később megtudta, egy fiatal huszárőrmesterrel együtt megszökött, ístó'ét ott állt magányosan, kifosztva mindenből. Áz egyik asszony elrabolta életét, lelkét, tehetségét, ambiczióját, a másik kenyerét, családját, bepsjjletét §§ nevének örökösét, fiát, Szédelegve állottkoldus volt, de mert az éhség munkára kényszerűé, elhagyta gyötrelmének és megaláztatásának helyét, egy nagyobb városba költözött, zeneleczkéket adott, ebből tengette életét vagy húsz éve már, A míg elcsigázott teste egy fagyos márcziusi estén össze nem esett és azóta két hónapja fekszik lázbetegen. Szemét kinyitja, oly különösen érzi magát, vájjon hol van, gondolja, a mint révetegül körülnéz. Igen, ez az ő lakása, de minden olyan szép; virág az asztalon, és meleg van benne. Ni, ez Nannette asszony, jön az ágyához, és hallja a mint örvendő hangon szól. — Jaj! hála Istennek, Valin er ur, csakhogy okosan néz már rám í Csakhogy jobban van! Hát beteg voltam ? — Szent Isten, hát nem tudja! Hiszen két hónap óta fekszik, és csak ma beszél okosan mióta beteg. Uram! bocsá’, annyi zagyvát összebeszélt. Ah, most már tudja, hogy miért érzi magát olyan különösen. Olyan nagyon gyenge, de mégis olyan jól Közvetlenül a rákosszentmihályi vili. állomás mellett. Fényesen berendezett uj kávéház és vendéglő. !! Családoknak teljes penzió !! Pazar diszterem. Remek villamos világítás. Figyelmes kiszolgálás. Kellemes családi szórakozóhely. Minden vasárnap délután hangverseny. Hideg és meleg ételek egész nap. Elsőrangú tiszta italok. Mérsékelt árak. — Társaságoknak külön helyiségek. Óriási üvegfedelü téli tánczterem mulatságok czéljaira díjtalanul rendelkezésre áll.
