Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE. 7. szám. Csak annak igazolására hivatkoztunk reá, hogy miért nem történt meg a döntés eddig, február végéig. Egyébként a pénzügyekben járatos emberek enyhébb viszonyokat jósolnak a kalendáriumi tavasz elejére. Adja Isten, hogy úgy legyen és minden tekintetben kedvezően intézhessük el ezt az égető kérdést is, egyéb más nagyfonto3- ságu ügyünkkel egyetemben. A belügyminisztériumból is kedvező hirt hoz lapunk mai száma. Az utépiíő szabályrendeletünket végre jóváhagyják cs ezzel a község uj hatalmat nyer és elbánhatik majd azokkal a lelkiismeretlen ház- és telektulajdonosokkal, akik lelkiismeietlenül nem gondolnak se a maguk javával, se a közérdekkel. Akik a saját portájuk c lőtt nem tartják rendben a gyalogutakat, holott ez igazán a legkevesebb, amivel egymásnak tartozunk. A legkönyörtelenebb szigorúsággal kell a községnek ezt a dolgot ellenőrizni s ha valaki sárosán, rendetlenül tartja gyalogjáróját, azt ezentúl ne csak fenyegessék, hanem büntessék meg kegyetlenül és végeztessék el a munkát a hanyag ingatlantulajdonos költségére. Végre pedig gondoskodjék ezentúl a község fokozottabb lelkiismeretességgel és ha kell, sokkal több áldozattal, az útátjárók rendbentartásáról. Száraz gyalogút és jó útátjárók legalább is minPROLOG. Az 1912. február 10-iki katholikus bálra irta: Balázsovich Zoltán. Ott áll a dombon, ékes Istenháza, Hivő seregnek nagy kapuja tárva. Szent zsámolyánál az Úr oltárának Hő ima kél ajkán széplelkü papjának ; „Isteni kegynek végetlen tárháza, Hozzád könyörgiink, magunkat alázva, Gyújts, óh, mibennünk isteni világot: Szeressük és lássuk az egész világot Igaz szívvel, szemmel, nem ferdítve, görbén. Vad indulatoknak eltorzító tükrén, Téveteg ember káprázó szemével; Lássuk igazaknak sas tekintetével I Lássuk és szeressük szent, krisztusi hittel, Mit az Istenember tanítása hint el... Ne keressük másban, ami bűnös, ferde, Legyünk jó testvérek, egymást hőn szeretve. Legyünk egy fiaid, legyünk jámbor nyájad, Isten után védvén mi magyar hazánkat; Rákosi réteken régen vert sátorunk, Galyas, lombos falunk, szerette otthonunk!" Hivek seregének szózata rázendül, Hő fohász szakad ki mindegyik kebelbül. Mintha hályog hullna homályos szemekrül, Látókká lesznek a vakult emberekbül. Ki nem látott eddig, vad indu'at mián, Nyájas szeme pihen megbékült szomszédján, És a csuda terjed, köre egyre nagyobb, A szent világosság uralomra jutott! Nincsenek már mások, csak felebarátok Elszállt a rossz álom, elkerül az átok. Sorakozik hiven hü testvérek serge. Magd módján ki-ki, de kart-karba öltve, den utczakeresztezésnél egészen más állapotokat biztosítanának minálunk és mivel közvilágositá- sunk is lesz, a közönség hasznukat is veheti és úgy élhet itt ezentúl, mint czivilizált országban lakó kulturember. Katholikus bál. Mait szombaton zajlott le a rákosszentmihályi Biróné vendéglő helyiségében a helybeli róm kath. templomunk villamos világításának berendezése költségeire rendezett nagyszabású mulatság, melyre hetek óta lázas érdeklődéssel készült közönségünk. A mulatság ügyét nagyszerűen felkarolták a nemes czél érdekében épen úgy, mint a kecsegtető műsor kedvéért is, a melyhez foghatóval régen nem kedveskedtek publikumunknak. Az eredmény meg is jutalmazta a fáradozást. Alább számszerűleg kimutatjuk a tiszta bevétel összegét, mely az eddigi gyűjtéssel együtt a templomi villamos világítást biztosítja, — s mindjárt itt megjegyezhetjük, hogy a közönség pompásan mulatott s általában nagy megelégedéssel nyilatkozott a jókedvű, hangulatos, meleg estélyről A helyiség zsúfolásig megtelt. Ha többen jöttek volna el, nem férlek volna el; pedig a rossz idő, kegyetlen sár miatt sokan nem jelentek meg, különösen a fővárosban telelő törzslakosságunk köréből. Igazán csak azokra volt ez csapás, akik otthon maradtak, mert ha több lett volna a közönség, nem lehetett volna elviselni a tolongást. Igen szépen kitettek magukért protestáns és izr. polgártársaink is de különösen az evangélikusok, kik Templom ajtajában első találkozónk, Innen, közös utón, nemzeti lobogónk Leszen a vezetőnk az óhajtott révbe: Egységes társaság boldog kebelébe. Üdv néked, szép sereg! Álmink beváltója, Boldog reménységünk édes dajkálója; Benned a bizalmunk, te vagy büszkeségünk, Minden küzdelmünkben szilárd erősségünk. Most rakjuk alapját a roppant csudának, Társadalmunk erős, közös oszlopának, jelszava, amelynek nem silány, ujmódi, Vaskarja lánczerős, erkölcse valódi. Hol erős és modern minden uj, friss, szilárd, De azért a régi virtus ma is megállt, Nem veszítünk irányt, nem kóborlunk balgán Testvércsók ég testvér tűzben égő ajkán. — Legyen világosság, az Ur szava hangzott, És lön világosság a lelkekben legott, És lön világosság, kigyultak a lelkek Villamos sziporka tüzlángot élesztett. S felderülő lelkünk öröm mámorában Egymásra találván, templom hajójában, Homálylyal hol eddig mécsvilág birkózott. .. Ezentúl pazar fényt villamosláng ont ott. Lesz hát világosság, ragyogó fényözön, Derék áldozatból hótiszta szivöröm 1 S mind néked köszönjük, kedves jó közönség; Ajkunkon köszönet s szivbéli hála ég. A hála adónak csekély kamatjául, E vig csapat ember, mi elébed járul, Mulattatni akar, derűdet éleszti, Fogadd szeretettel, másként kedvét veszti. Légy elnéző biró, ne találj keservet, Ne kíméld tenyered s bocsásd meg e — verset 1 Jó kedved ma este borúsra ne váljék, Zendüljön a zene — kezdődik a játék!
