Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, február 18. 7. szám. TrtRSflDflUM'és KŐZGflZbnSrtGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÄKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fél é vre..............................4 . Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Hó és sár. Vége már a vig farsangnak. Hamvazó szerdához is elérkeztünk. Még néhány héten át keresztül járják csontjainkat a böjti szelek, azután pedig visszavonhatatlanul itt a tavasz, az édes, napsugaras, balzsamos levegőjű tavasz. így február vége felé járván, mindenféle tavaszi gondolat támad fel téli álmából az agyakban. Az uj átmeneti kabáton és felöltőn kezdve a kerti fűmagokig mindenféle aggodalom és terv kergeti egymást, amint rajokban özönlik elé a lágyuló idő enyhébb napjain. A tavaszi krízisen, a Ló eltakarodásának keserves proczesszusán elég szerencsésen és aránylag elég rövidesen túlestünk az idén. A legkellemetlenebb dolgok egyike a hóolvadás. A szüztiszta, felé'-, csillogó hópelyhek mint válnak mocskos sárrá, piszokká. A költők alaposan kihasználták már ezt a szomorú természeti képet, tanulságos példázatát a keserves életnek, mely- | ben bizony szintén olyan ritka a szeplőtelen hó- | pehely és olyan tengersok a sár. Sár, igen sár, az van elég mifelénk is. Az olvadás még a fővárost is pocsékká tette néhány napra, hát még mi lett minálunk, a sárnak, latyaknak Eldorádójábán 1 Valljuk meg, hogy bizony sok derék lakosa megszökött már a szép Rákosszentmihálynak pusztán azért, mert nem viselhette el azt a czudar állapotot, amit gyalázatos utaink teremtenek. Mikor az ember az utakon azt a feneketlen csokoládé levet látja, mikor a fuvaroskocsik négy meg hat lóval sorra megfeneklenek a vendégmarasztaló mocsoklében, mikor a harmadik szomszédba nem lehet eljutni anélkül, hogy az ember nyakig sáros, piszkos ne legyen, amikor kocsira kell ülni, ha nők tisztességes ruhában akarnak a harmadik utczából mulatságba jutni és csak a minap láttuk, hogy tiz-tizenöt forintért fiákért fogadott egy familia, hogy az ugyanabban az utczában tartott katho- likus bálon megjelenhpssék, — akkor o-akugvan valami fojtó keserűség szorítja össze a torkát és kénytelen megállapítani, hogy ez igy tovább nem mehet. A szegény község, az megteszi a magáét. Képviselőtestület, elöljáróság, a teljes vezetőség átlátta és kimondotta már, hogy nem tűri tovább a nyomorúságunkat s legalább is egy fö útvonalat megépíttet a tavasszal, hogy szabad közlekedésünket legalább ott biztosítsa. Tudjuk, hogy a tervek is elkészültek már, sőt a hivatalos felülvizsgálásuk is megtörtént, még pedig kedvező eredménynyel. A végleges megoldás azonban még mindig várat magára, s mennél jobban közeledik a tavasz, annál inkább egyre növekvő aggodalommal kell látnunk az idő rohanását. Hiú lesz hát a reményünk, hogy ezen a tavaszon végre, legalább is minimális mértékben orvoslást nyernek „utmizériáink“ ? Ámbár a község még bízik benne, hogy a kérdést megoldhatja a legközelebbi hetek alatt és mi is szeretjük hinni, hogy igy legyen. Nagy igazságtalanság lenne, ha valaki feltételezné, hogy a község nem követ el minden lehetőt. Igenis elkövet és nem csak, hogy mulasztás nem terheli, hanem teljes elismerésre méltó helyes és odaadó munkálkodása, derék törekvése. Ha valami ellen zúgolódhatunk, úgy az csak a súlyos gazdasági helyzet, mely néhány hónap óta megakadályozza a kérdés helyes pénzügyi megoldását. Ez pedig nem kicsiség. A község úgyis igen nagy áldozatot kénytelen hozni, de, hogy még ezreseket ráfizessen, azt kívánni nem lehet. Inkább — ha már eddig tűrtünk — elviseljük még két hónappal tovább a nyomorúságot, semhogy a község néhány ezer koronát kihajítson az ablakon, pusztán azért, mert most drága a pénz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az útépítést nem kell e tavaszon elvégezni. Sőt, inkább azt mondjuk, hogy tovább, hosszabb ideig tűrni nem lehet és bárminő áldozattal rendet kel! teremteni, mert ez életbe vágó érdek. Lapunk mai száma 18 oldal.
