Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, igia, vasárnap, február 11. 6. szám. RÁKOS VIDÉKE ITrtRSnDflU^és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA, A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET} Rákosszentmihály és vidéke elsó takarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a Rákosszentmihály! IPAftTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz éntmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kor Fé l év>e..........................4 „ Negyed évre.....................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Iskoláink és a község. Rákosszentmihály közönsége körében nem csekély nyugtalanságot okozott mostanában, hogy állami elemi iskolánkat ebben az iskolai évben is hosszú időre be kellett zárni, éppen a legkomolyabb szorgalmi idő derekán. A súlyos intézkedésre a nagy mértékben dühöngő gyermekjárványok adtak okot s a hatóság embereinek ugyancsak meg kellett fesziteni minden erejüket, hogy a szomorú kórságnak végre is gátat vessenek és közegészségügyünk állapotának meg- javultával, iskoláinkat ismét visszaadhassák rendeltetésének. A hatóságok komolyabb aggodalommal foglalkoztak ezzel a jelenséggel, mely községünkben újabban gyakran megismétlődik és annál súlyosabb beszámitás alá esik, mert Rákosszentmihály ról közismert dolog, hogy valóságos gyógyító és üdülőhely, amelyet különösen a családos emberek szívesen keresnek fel, mert gyermekeknek ennél egészségesebb lakóhelyet a főváros egész környékén nem találhatnak. Ne merüljön feledésbe soha sem a tudós professzor Csapodi István doktor példája, akinek a Zugligetben főúri kényelmü családi nyaraló állott rendelkezésére és több mint egy évtizeden át minden nyáron Rákosszentmihályra költözött ki, bérelt villába és lóvasuton döczögtette magát, mert meggyőződéssel hirdette, hogy községünknél egészségesebb helyet gyermekei számára nem talál. A Krisztinavárost boldogult Podmaniczky Frigyes báró a „Magyar Merán“ jelzővel ékesítette fel, de Rákosszentmihály mellett eltörpül és megsemmisül valamennyi duna-jobbparti üdülő- és nyaralóhellyel egyetemben. Rákosszentmihályban tehát nem rejtözhetik a hiba. A kiimánk kitűnő; a helység lombos, tágas, levegős. A lakosság disztingvált. Bűzös gyárunk, elhanyagolt munkáslakosságunk nincs. A betegség behurczolásának eshetőségén kívül tehát — amit a főváros közelsége nagyban elősegít, — a gyermekbetegségek nagy számát Lapunk mai s csakis az iskolánkban kereshetjük, amely feltevést megerösit az a körülmény is, hogy a járványok rendszerint az iskolaév kezdete után lépnek fel. Iskoláink helyiségében a baj okát meg nem találhatjuk. A középponti iskola a modern higiénia minden követelményének megfelel és a többi iskola ellen sem lehet valami lényegesebb kifogást emelni. De a laikus szemlélő is nyomban rátalál a baj forrására, ha bepillant iskoláinkba, amikor ott a tanitás folyik. Nyolczvan- száz gyermek szorong egymás hátán egy osztályban! Hát ez egyszerűen hallatlan állapot itt, a főváros tőszomszédságában, intelligens közönség lakta helységben. Ez minden bajnak az okozója és ezzel a körülménnyel szemben megtörik minden jóakarata szülőnek, tanítónak és hatóságnak egyaránt. El kell ismerni, hogy a közoktatásügyi kormány nem volt és nincs ma sem rossz indulattal irántunk, királyi tanfelügyelőnkben pedig mindenkor kitűnő pártfogónkat tisztelhetjük. Azt is el kell ismerni, hogy iskolánk fejlődése annyira rohamos, hogy azzal a pénzügyi szempontok miatt megkötött kezű hatóság intézkedése lépést tartani képtelen. Csaknem minden évben szerveznek egy-egy uj tanítói állást iskolánkban, de ez mind kevés, nem egy, hanem három tanító kellene egyszerre, hogy a zsúfoltságot és szomorú következményeit megszüntethessük. Azokat a szomorú következményeket, a melyek nemcsak az egészségügyi viszonyokban, hanem pedagógiai szempontokból is nyilvánulnak. Lehet olyan tömeg gyermeket eredményesen tanítani, fegyelmet tartani és nevelni? Igazán fényes dicsérete tanítótestületünknek — és ezt valóban nem először állapítjuk meg moät, — hogy iskolánk színvonala mégis olyan magas és a tanitás eredménye olyan általánosan elismert. De nem maradhat ilyen sokáig, ha bajainkon sürgősen és megfelelő módon nem segítenek. És minden kísérlet és jótörekvés kárba vész ha ez a hallatlan zsúfoltság évröl-évre megismét-
