Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasarnap, október 6. 40. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTnihflLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK-EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLETI Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a rákosszentmihályi IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre..................8 ko» Fél évre ......................4 , Ne gyed évre ..... 2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Október 6. Kevés nemzeti ünnepe van a magyarnak, pedig a nemzeti nagy események emlékezete és megünneplése felkeltője, fentartója a nemzeti érzésnek, a hazaszeretetnek, amire főleg napjainkban, amidőn a világpolgárság nemzetbontó, nem magyar földön termett, nem magyar sziv- nek való eszméje kisért, oly nagy szükség van. Szent István király napját a vallásos kegyelet bontotta ki az idők homályából s tette a múló idők fölé s a magyar törvényhozás tette nemzeti ünneppé. Annak emlékét, hogy a töröknek háromszáz évi uralmát az egyesült seregek megtörték s Budavárát 1686. szeptember 3-án visszafoglalták, XI. Imre pápa elrendelte az egész világ katholikusainak, hogye napot egyházilag megüljék s nálunk e napon a koronázó Mátyás templomban, amely templom háromszáz évig török mecset volt, van is hálaadó istentisztelet, amiről azonban a napilapok is alig vesznek tudomást. Már- czius idusának örvendetes megülése a nép szivéből, a nemzet leikéből önként fakadt, nem pótolja azt az április 11-diki hivatalos ünnep, amely szürkeségével az iskolák falai közé rekedt, a millennium ünneplése is alig emelkedik ki a min- dennapiság köréből. Fájdalom, ha a magyar megünnepelne minden napot, amelyen nemzeti nagy veszteségeit siratja, az év minden napján tarthatna gyászünnepet. De ha a rómaiak szomorú gyászünnepet tartottak azon a napon, amidőn a vérbeliekkel hazá- j ükért küzdő Fábiusok elestek, ha e napon még törvénykezést sem tartottak, úgy méltó, hogy a magyar nemzet gyászünnepet tartson a magyar vértanuk emlékére, akik e napon életükkel hoztak áldozatot a nemzetért, akiknek ragyogó példái a klasszikus népek örökre fenmaradó magasztosságával, de nagyobb közvetlenséggel szólnak sziveinkhez. Meg kell ülnie a nemzetnek e napot, amidőn a magyar szabadság önvédelmi harcza után a nemzet oly fájdalmas módon veszté el legnagyobb fiait, legdicsőbb vezéreit, vallási, hazafiui és katonai erényekkel tündöklő jeleseit, kiket a vértanuk czimével tisztelt meg a történelem s nevök köré a nemzeti kegyelet, hála és szeretet fon örök koszorút, akik előtt futott a zsoldos hadsereg, akiket kiszolgáltattak a bosz- szunak, a vérbosszúnak, akiket még halálukban is meg akart gyalázni a gyenge gyávaság, de akik magasan állanak az emberi nagyság piedesz- tálján. Szent emlékük mélyen van bevésve a nemzet szivébe, bitójukat nemzeti ereklyévé tette a kegyelet, haláluk napján gyászt ül a nemzet, a magyar szivek legmélyéből fakadnak fel a könnyek s gyűlnek a szemekbe s oltárrá teszik a magyar sziveket, hogy legnagyobbjai emlékének áldozzanak, áldozzanak azok emlékének, akik életörömeiket, családjukat, minden javaikat áldozták a magyar szabadságért, a független Magyar- országért, hogy tanulja meg a nemzet, mily drága áron lett elültetve a magyar szabadság fája s mily vétkesek azok, akik ágait tördelik. Másfél évig tartott az ellenségeinktől lázadásnak, forradalomnak bélyegzett magyar szabad- ságharcz. Győzött a túlerő. Őszi szél süvit keresztül a csatatéreken, hervadt levelek boritják a friss honvédsirokat e hazában. Békére int minden, a hervadó természet, a józan meggondolás. Rongyokra tépve a magyar alkotmányos szabadság. Napoleon igy szólt a legyőzött mantua- beliekhez: Felsőségemet megmutattam. Legyen bocsánat, arra fogok törekedni, hogy a háború által okozott sebeket begyógyítsam. Arra számított mindenki, hogy Világos után ki fog sütni az engesztelődés napja. Ha szive sugallatát követte volna az ifjú császár . . . Nem lehettek volna e hősök a haza oszlopai, a trón támaszai, a kiknek ősei „Moriamur“ felkiáltással léptek síkra a hazáért, az uralkodó házért. Paskievits herczeg hiába Írja a császárnak, hogy működése legszebb jutalma lesz, ha megkegyelmez a honvéd tiszteknek. A Lapunk mai száma 18 oldal.
