Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-01 / 35. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, szeptember 1. 35. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TrtRSflDflL/M'és KÖZGfiZbflSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTnihflLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, a BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLÉTj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLVI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: K á ko s s z e n t mill ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre..................8 kor Fél évre • » . . . 4 » Negyed évre..................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Honfoglaláskori sirlelet az Ehmann- telepen. Budapesten vagy környékén a honfoglaláskori sir- leletek nagyon ritkák, a vármegyében vannak azonban egyes nevezetesebb lelő helyek, amelyekből számos melléklet tanúskodik őseink fegyverzeti, temetkezési és kulturális viszonyairól. így Törteién, Kecskeméten találtak honfoglaláskori síremlékeket. Az utóbbi helyen Kada Elek újabban ismét több sirt ásatott ki, amelyekből értékes mellékletek kerültek napfényre. Vidékünkön is fordultak elő esetek, amelyeknél az építkezések alkalmából csontvázakra bukkantak, de ezekkel senki részletesebben nem foglalkozott, vagy figyelemre nem méltatta és igy ismét visszakerültek a föld mélyébe. A véletlennek köszönhető, hogy egy honfoglaláskori sir maradványai a Nemzeti Múzeumba kerülhettek. Ugyanis augusztus 22-én reggel hivatalba menet Péter Lajos telep-lakóval találkoztam, aki kérdésemre, hogy hova megy, újságolta, hogy a szomszédos telken, Ehmann telep, Petőfi- utcza 5. szám alatt, Bartl József telkén egy csontvázra bukkantak és azt megy megnézni. Természetesen magam is vele tartottam és az ásás helyére sietve, éppen akkor emeltek ki az alig 50—60 cm. mély gödörből egy meglehetősen ép fentartásu emberkoponyát. A koponya alakja, ennek, valamint a többi csontoknak fekvése — nyugat-keleti irányban, úgy, hogy a fej egyenesen a fölkelő nappal szembe nézett — azt a meggyőződést ébresztették föl bennem, hogy itt egy igen régi sirleletre bukkantunk és alighanem egy honfoglaláskori vitéz sírja előtt állunk. Föltevésemet nemsokára igazolta a balkar tájékáról a rézrozsdától megzöldült földből előkerült nehány apró fémlemeztöredék és 3 drb billon karperecz- töredék, vagyis egy vékony, kétfonálból sodrott karperecz maradványa, amely feltűnően hasonlít a Demkó hegyen fölfedezett honfoglaláskori sirleletben talált egyik kar- pereczhez. Ezzel bizonyossá vált föltevésem és most már még figyelmesebb ásás mellett lassanként kiemeltük az egész csontvázat. A lelt karpereczmaradványból azt reméltem, hogy a vitéz magyarral együtt eltemetett lovának maradványaira és egyéb kisérő leletekre fogunk bukkanni, de ez a föltevés, sajnos, csak részben igazolódott be. A lónak semmiféle nyomára nem akadtunk, de megtaláltuk a honfoglaláskori sírokból ismert fekvésben a két kengyelvasat, amelyek közül az egyiknek talpalója már kitörött, a másik még épen került ki a földből. E kengyelvasak erre a honfoglaláskori sirteletre a legjellemzőbbek és kétséget kizárólag bizonyítják ] vitézünk honfoglaláskori voltát. A kengyelvasak hasonlók a Szegeden talált honfoglaláskori síremlékekben lelt kengyelekhez. Eredeti magyar típus. A sirból előkerült még egy vaszabla is épségben, amely alakjánál fogva egy önálló típust látszik képezni. A lábszárcsontok, a medenczecsontok kiemelése után a jobb kar alkarcsontjait emeltük ki, amelyeken a csukló tájékán meg volt a töredék karperecz párja egészben. Találtunk ezenkívül még egy úgynevezett csüngőpitykét bronzból, amelyhez hasonló a demkó-hegyi leletekben is előfordul, továbbá kis lemeztöredékeket, amelyek alakjuk után ítélve — hosszúkás téglaalak, 1 cm. szélességben, az oldalain kissé legörbitve és apró bevert lyukacskákkal — a szija- zaton diszül szolgálhattak. E töredék lemezkék gyönge ezüstből valók. A sirmellékletek között volt egy csepp alakú, sötétfekete szinü üvegnemü massza, amely valami pitykeszeiü ékítmény részét képezhette. Kevés ez, ami az Ehmann-telepi honfoglaláskori sirból napvilágra került, de ez a kevés is eléggé bizonyítja, hogy vidékünkön őseink harczoltak e hazáért és ha Béla király névtelen jegyzőjét Anonymust tanulságul hívjuk, világos lesz vidékünkön a magyarok útja. Érdekes, hogy az ásás körül összegyűlt kiváncsiaktól még több ilyen leletről is szereztünk tudomást, amelyekről azonban sajnos, részleteket megtudni nem sikerült, mert a leleteket részint újból betemették, vagy pedig azok elkallódtak. Nagy vesztesség ez a régészeti tudományra, de még inkább őseink közelebbi ismeretére való tudásunkra nézve E sirleleteknek pénzbeli értékük alig van, hiszen rendszerint elmullott vas vagy bronz töredékek, ritkább esetekben aranyozott ezüst lemezkék, agyag edénytöredékek és értéktelen csontok. Ha anyagi értékük alig is van, annál becsesebbek azonban a tudomány szempontjából, mert egy-egy sírban lelt töredékek, maradványok fényt vetnek őseink életére, régi századok letűnt viszonyaira. Meg kell az ilyen törmelékeket becsülnünk és a hozzáértőkhöz juttatni, vagy pedig egyenesen a Nemzeti Muzeum régiségtárába szállítani, a hol nagy gonddal és tudással gyűjtik össze ezeket a maradványokat, hogy majdan megrajzolják belőlük a tudomány világánál őseink egykori mivelődési viszonyait, történetét. Az Ehmann-telepi első, biztosan megállapított honfoglaláskori sirlelet mellékleteit, a csontokkal együtt a Nemzeti muzeum régiségtárába szállítottam, ahol is örömmel fogadták és 81/912. sz. a. bevezették a régiség naplóba. Az eddig ismert, mintegy száz honfoglaláskori síremlékkel együtt ez a csekély maradvány is meg lesz örökítve és lerajzolva, tüzetesen ismertetve őseink történetének ismeretét gyarapítani fogja, ha nem is sokkal. Lapnak mai száma 18 oldal.
