Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-01 / 35. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE. 35. szám. A hétről. Csípős, őszi reggel. A hűvös szél keresztül-kasul járja a lebernyegek és felöltők változatos tömegét, mely a szegény didergő nyaralók libabőrös tagjait takarja. A napsugár ugyan megbirkózik a szürke fellegekkel, melyek mifelénk többnyire csak fenyegetnek és biztatnak a jótékony esővel, — de fel nem melegítik az őszi levegőt. Hideg vigyorgással, csufondárosan siklanak végig a kiszáradt, sárguló lombokon. A lóvasut egyhangúan döczög néhány utasával, az utczákon végig szállító szekerek, szalmazsákok, derékaljak, felforgatott bútorok. Menekülnek a nyaralók a kellemetlenkedő idő elől be a városba, mert nem tudják, hogy Szentmihályon legszebb az ősz, a hosszú, napsugaras, illatos levegőjű ősz, mely e kellemetlen napok elmúltával bizonyosan teljes nyájasságában köszönt majd reánk megint. De, sok családot elzavar a szeptember elseje, az iskolák kapunyitásának bus napja is, mely megint csak ránk köszöntött minden keservességével. Lóvasúti szomszédaim éppen arról beszélgetnek, hogy ki, mikor költözködik be a fővárosba, mikor az ocsmondok fővárosi utón egy régen nem látott alakot látok könnyen léptekkel bandukolni Rákosszentmihály felé. Jól ismert, nyájas arczát kaczkiás fekete bajusza teszi komolylyá és idegenszerüvé. Kissé későn vettem észre, mikor már elhaladt s igy nem szólhattam rá. — Vájjon csakugyan ő lett volna? Anti bácsi. A mi kedves, drága Anti bátyánk? Mit keres itt kora reggel, gyalogszerrel, Szentmihályon ? Hát ő volt valóban. Szabó Anti, a Népszínház egykori dísze, a -magyar népszínmű nagy művésze, Rákosszent- mihálynak másfél évtizeden át bálványozva szeretett lakosa visszajött hozzánk. Szeptember elsejétől kezdve megint szentmihályi lakos lett, hova annyi kedves óra emléke köti. Néhány évig távol volt tőlünk; legutóbb Érden volt csinos villája, jól bélelt pinczéje. De hát: ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive vissza! Se a fővárosban, se másutt nem érezte magát teljesen jól. Hiányzott neki Szentmihály. Végre is rászánta magát, hazajött. Egyelőre lakást bérelt a szép Gruber villában, addig is mig fészket rakhat, kedves otthonul szép, kicsi feleségének és két kis gyermekének. Mert Anti bácsi olyan legény, hogy derék feleséggel és két csemetével jött vissza hozzánk, hogy örökfiatalságának ékes tanúságát bemutassa. Mennyi sok szép nap emléke ujul fel Szabó Anti hazatérésével! Az Appl villái hires sporttelepi műkedvelő- előadás, a pompás gulyás, a mit maga főzött, a remek flekken, a mit maga sütött nekünk régi, kedves tanyáján, a maga ültette fa árnyas lombja alatt. Minden elmúlt, de ime hálTstennek Anti bátyánk olyan fából van faragva, hogy — bátran és vigságosan újra kezdődhetik. Isten hozta haztf, Rákosszentmihályra! * A múlt hét restáncziájából való a következő jóízű esemény krónikája, melynek méltó cziméül adhatnánk, hogy: „Házszentelés — lóvonatkisiklással.* Galaschek Ferencz régi, érdemes polgártársunk nagyszabású úri hajlékot épített a Lajos-utcza 43. szám alatt. A kellemes külsejű lakóház belső felszentelését már pár hét előtt elvégezte a házigazda sógora: Mar- czinka Imre erzsébetvárosi segédlelkész. De Galaschek barátunk nem az az ember, aki házának egyszer való felszentelésével oly könnyen beérné. Azért Szent István- ünnepének előestéjén ozsonnával egybekötött pót-ház- szentelésre hívta össze jóbarátait. A díszes épület megtekintése után a fehér asztalnál, melyet szorongva ültek körül nagyszámú tisztelői, Pálfi János főszámtanácsos ékes szavakkal köszöntötte fel a vendéglátó szives házigazdát, mint olyat, akivel ezelőtt 50 évvel — együtt járt a józsefvárosi óvodába. A kellemesen eltöltött pár óra alatt rájöttek a vendégek aria is, hogy Galaschek pinczéjéből nemcsak három irányban működő vízvezeték szabályozható, hanem olyan folyadék is, melynek erejét Noé apánk még nem ismerte. Ilyen érzelmekkel oszlott szét a díszes társaság. Egyik része Schvarczl bátyánk vendégszerető házába vetődött' be, ki az estét két józsefvárosi vendége társaságában otthon töltötte. A hangulat itt is igen kedvező volt. Egy baj van csak ilyenkor. A pesti vendégek számára nagyon korán indulnak a villamos vonatok. Szerencsére a lóvasut csak esti 10 óra 50 perczkor indítja utolsó kocsiját, melynek csatlakozása van Pest felé, a legutolsó gödöllői villamoshoz. Schvarczl bácsi ezzel az utolsó lóvonattal bocsátotta útnak összes vendégeit. Ó pedig hazament a nap fáradalmait kipihenni. Éppen saruit oldozta, mikor csöngetést, zörgetést hall. — Kisiklott a lóvonat! kiáltja be Muszély Pista ismerős hangja. Schvarczl bácsinak se kellett több. Rögtön tisztában volt a helyzettel. Legelébb is meghagyta a mamuskának, hogy két vendég számára puha ágy készíttessék, majd az éj csendjében útnak indult az ismerős hang nyomán. Ez nem a lóvasuthoz, hanem Mohrlüder Vili házához vezette. Itt találta az egész díszes társaságot, az útnak indított két pesti vendéget is, szép asszony, jó bor és pezsgő mellett. E sorok Írója a pezsgős üveg láttára meglépett és igy Muszély barátjának nem segithetett a mulatság befejezéséül kávét főzni hajnali 4 órakor. így végződött a házszentelés lóvonatkisiklással. Egyéb baj nem történt. * A községi kaszinóban dívik az a jó szokás, hogy akinek nevenapja van, a legközelebbi szerdán vagy szombaton a folyadékok költségeit magyar viseli. Ha meleg idő van, sör, ha hideg idő járja akkor bor, ha se hideg, se meleg, akkor mindkettő. És hogy ilyenkor sokan vannak, az bizonyos. A múlt szerdán Muszély István volt az ünnepelt egyéniség és egyúttal a szenvedő alany. A kaszinó jó bora majdnem elfogya. Nagy társaság volt együtt. Jó későn nyílik ismét a terem ajtaja. Jön Skergulától a kuglizó társaság egész raja. Valami fogadalmi sör elraktározása után — lóvonattal jöttek fel a kaszinóba, jó hangulatban. Muszély arcza a belépők láttára örömtől sugárzik. Hiszen mindez az ő tiszteletére történik. Schvarczl bácsihoz, aki jóleső érzessél szemléli a jelenetet, odaszól az érkezők egyike: Ha láttad volna, hogy mily sokan jöttünk a lóvasuton, a szived megrepedt volna örömében! *
