Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-11 / 32. szám

XJI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, augusztus 11. 32. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflUM'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTAIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. « MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK'EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁR1 DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 , Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Az eltörölt ünnepnapok. Szomorú hir járta be a héten a magyar sajtót. A pápa ragaszkodik elhatározásához és teljes egészében fentartja rendeletét, mellyel egész sereg ünnepnapot megszüntetett. A rendelet meg­szünteti a kettős ünnepeken a második ünnep­napot (karácsony, husvét, pünkösd másodnapját), az Űrnapját, áldozó csütörtököt, vizkeresztet, újévet, kisasszonynapját, gyümölcsoltó és gyer­tyaszentelő Boldogasszony napját és több más ünnepet, olyanformán, hogy ezeket valamelyik vasárnapra helyezi át, Még a Szent István nap­jának sem kegyelmez meg, a melyet pedig or­szágos törvény is nemzeti ünnepnek és munka­szüneti napnak nyilvánít Magyarországon. Czélja az, hogy főként nagyiparos államokban megköny- nyitse a hivők helyzetét. A gyárak azokat az ünnepnapokat, a melyek nem törvényes munka­szüneti napok, sok helyen nem veszik figyelembe, hanem folytathatják üzemüket ezeken a napokon is, a mivel sok munkást az ünnep megszegésére kényszerűének. Az egyházfejedelem rendelkezése ezentúl ezeken a napokon is megengedi a szolgai munka végzését és felmenti a hiveket a szent mise hallgatása alól, — tehát nem kell vétkez- niök, ha a világi törvény és munkaszerződés őket munkálkodásra kényszeriti. A magyar püspöki kar a pápai rendelettel szemben annak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy a magyarországi viszonyok az ujitást nem teszik szükségessé, sőt a vallásos érzés ápolása és a meggyökeresedett hagyományok szempontjából azt kívánatosnak sem lehet tekin­teni. Magyarország nem iparos, hanem őstermelő, földműves állam, hol az ünnepnapok megtartása nehézséggel nem jár és a hiveket egyéb köte­lességeikkel szemben ellentétbe nem helyezi. Kér­ték tehát, hogy az egyházfejedelem Magyaror­szágra nézve tegyen kivételt s az eddigi állapotot tartsa fenn. Most érkezett meg erre a Vatikán válasza, mely a kérelem teljesítését megtagadja és az ünnepnapokat a mondott értelemben ná­lunk is megcsökkenti. Ha a magyar püspökök a rendelkezést kihirdetik, az életbe lép nálunk is és jövő esztendőre fájdalmas szívvel gondolha­tunk vissza az egykori szép ünnepnapok emlékér ■. Szomorú az idők haladása. Napról-napra vész az idealizmus az életből s napról-napra köze­ledünk a szocziálista ábránd egyforma szürke világához, melynek sivárságában elenyészik min­den költészet, minden romantika, nemes érzés, a múltak minden ékes büszkesége, lelkesítő, szivet melegítő emléke. A Szent Atya nem ismeri Magyarországot. 0 bölcs, Ő jó és mint ilyen cselekedett híveiért, — de nem magyar ember és — úgy látszik nincs olyan tanácsadója, a ki magyar lélekkel tudna gondolkozni és Ítélni. Most már csak a magyar püspöki kar és a magyar kormány feladata, hogy a rendelkezés keretein belül megtegyen minden lehetőt, a mi a magyar nemzeti szempontokat és a figyelmen kívül nem hagyható erkölcsi tekin­teteket lehetőség szerint megóvhassa. Mi, a saját szempontunkból, teljes erővel ragaszkodunk a mi kedves ünnepeinkhez és azokról le nem mond- hatunk. Nemcsak törvény, hanem vérünkbe ment, velünk született hagyományok teszik ünneppé azo­kat a napokat. Micsoda sivár, színtelen, fénytelen karácsony az, a mely egyetlen ünnepnapból áll! Erdélyben még ma is három napig ülik a kará­csonyt, husvétot, főként a reformátusok. A nép még ma sem mond le a hajdani harmadik ünnep­napról, s a derék, konzervatív magyar nép most a második napról is lemondjon? Ne legyen soha kettős ünnep ? Ne látogat­hassa meg valaki a más városban lakó rokonát, egész évben ne legyen elszórtan néhány alkalom, mikor az emberek magukat jobban kipihenhessék, vagy különleges dolgukat végezhessék? Igazi áldás az elszórtan levő kettős ünnepek mai rendszere, melyeknek nagy gazdasági jelentőségük is van. Lapunk mai száma 18 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents