Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-11 / 32. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 32. szám. Érdekes, hogy a kath. egyház most akar hátrálni, a mikor a más vallásuak fokozottabban ragaszkodnak vallásukhoz. Vegyünk csak példát az izraelitáktól I Tessék manapság megnézni Budapestet izr. ünnepnapon! Ugy-e nem törődnek semmiféle ipari vagy más szemponttal, hanem még a kávéházak nagyobb részét is becsukják. Vagy ki tudják vinni a szombat megváltoztatását? Se Amerikában, se nálunk. Szilágysomlyón zsidó kereskedő árulja az újságot. Péntek délutántól nincs újság csak az előfizetőknek. Utas ember nem vásárolhat, mert szombaton és vasárnap zárva van a bolt. Pedig tekintélyes környék középpontja Somlyó és a derék Szilágyságot czivilizált nép lakja. Gondoskodjék tehát az állam az eltörölt ünnepnapok pótlásáról, a melyek Magyarországon nem csak egy ünnepi szentmisét jelentenek, hanem sok más jelentőségük is nélkülözhetetlenné teszi azokat. Úgy kell értelmezni a rendeletet, amilyen czélzattal keletkezett. A kiket kényszerű kötelesség nem köt meg e napon, azok megülhessék ezentúl is. Tehát maradjanak veresbetüs napok továbbra is, bárha ezentúl nem is fog vétket elkövetni egyházi szempontból, aki megszegi és munkára forditja. E nélkül roppant csapás lenne az ünnepnapok eltörlése, nem is a munkásságra, nem is a népre, hanem főképen a mindig és szüntelenül sújtott és gyengített középosztályra. Az intelligens beamterek és latájnerek osztályára, akik legnagyobb súlyát viselik minden bajunknak és akiknek a legmostohább sors jut osztályrészükül. Lám, a munkásság a szervezkedéssel már aránylag fényes anyagi helyzetet vívott ki magának, most még a pápa is a segítségükre siet és ha már vissza nem tudja tartani őket a vétektől, inkább megszünteti magát a vétket is, mig az értelmiség nagy tömege igába fogva görnyed, koldusfilléreket kap, ha már nagyon kezd nyugtalankodni és viselheti a megalázás és anyagi terhek minden súlyát. A köz hivatalnok gyakornok korából, meg iskolás korából czipeli fel az adósság nyűgét pályája zenitjéig és soha — helyzetének megfelelő létfentartási viszonyok közé nem juthat. Mert helyzetének látszólagos javulásával terhei, kötelezettségei és nélkülözhetetlen igényei is annyira megnövekednek, hogy háztartása egyensúlyba akkor sem kerülhet. Most már azt a néhány lélekzetvételre való napot is elszedik tőlük? Az illúzióit is elpusztítják, a lelki világát is letarolják? Jó; vegyék el, ha már ide forgott az idő kereke: de erre csak egyetlen egy felelet lehet: a teljes és tökéletes, az abszolút vasárnapi és ünnepnapi munkaszünet. A mi az utolsó napszámosnak is meg van és a legszigorúbb törvényes védelem alatt áll, de a mit nem tudott kivívni magának eddig ennek az országnak legmagyarabb eleme: a közhivatalok mostohakenyéren tengődő népe. Semmi ügyeletes rendszer, semmi főnöki kegy és stréberkedö lehetőség, tisztességtelen verseny a szorgalom fitogtatásban! Tökéletes szünetet értünk! A munkásokért tépdesik meg illúzióinkat, veszik ei hagyományos szép ünnepeinket. Adják meg tehát legalább azt, a mit a munkások és mindenféle üzletesek és bankosok régen élveznek. A meg nem kerülhető, ki nem játszható tökéletes vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetet. A községházától fel a minisztériumig, az ügyvédi irodáktól a bíróságokig, végig és mindenütt, még pedig olyan módon, hogy a rendőri hatóságokon kívül semmiféle hivatalban nemcsak nem kell, hanem nem is szabad dolgozni. Zárják be a kapukat, mint a bankokban és büntessék meg, a ki irodájába, törvény ellenére behatol. Ez a legkevesebb amit most megvárhat a magyar hiva- talnokság és a mit meg keli követelnie, teljes nyomatékkai, teljes erővel, minden eszköz fel- használásával. Két szép este. Két gyönyörű estéje volt Rákosszentmihálynak a múlt hét utolsó napjain. Szombaton este a Vén fiuk társasága tartotta nagy mulatságát, vasárnap pedig Rákosszentmihály legifjabb műkedvelői rendezték előadásukat. Vének és ifjak egyenlők valának: a teljes sikerben; a vének fiataloknak, ötleteseknek, itju kedélyünek bizonyultak, az ifjak pedig tudásban, tehetségben, komoly szorgalomban — véneknek. Így szereztek két szépséges estét, mely felejthetetlen marad közönségünk előtt. A Vén fiuk mulatsága. A rákosszentmihályi Vén fiuk társasága a Biróné vendéglőben rendezte mulatságát, mely iránt a publikum bizalmát a tavalyi hasonló estély szép emléke biztosította előre is. A Vén fiuk ezúttal is fényesen beváltották a munkálkodásukhoz fűzött reményeket. Az estély megrendezésében valóságos művészeknek bizonyultak. Valósággal lekötelezték a közönséget figyelmességükkel, előzékenységükkel és ötletességükkel. A Biróné vendéglőjének hatalmas udvarát Ízlésesen diszitették fel és igen csinos színpadot állítottak, melynek díszletei is feltűnően csinosak és stílszerűek voltak. A színpad előtt foglalt helyet a szalonzenekar, a karmesteri székben a kitűnő Polner Ernővel. A közönség, még pedig Rákosszentmihálynak valóban elitje, egészen megtöltötte a tágas helyiséget. Tavaly rekordot teremtettek a Vén fiuk mulatságuk látogatottsága tekintetében, de az idén se maradtak a tavalyi eredmény megett. Kellemesen tűnt fel, hogy a községi kaszinó tagjai csaknem teljes számban felvonultak a mulatságra. A rendezőség, melynek minden tagja egyforma lelkesedéssel buzgólkodott, a hölgyeknek igen csinos legyezőt adott ajándékba, „Vén fiuka felírással. Igen tetszetős volt a műsor is, melynek alsó sarkában két tréfás alak szimbolizálta a Vén fiuk at Megnyitóul a szalonzenekar zz. Amerikai utazás cimü egyveleget játszotta el. Hatalmas arányú, igen sikerült mű ez, melyet a szalonzenekar még a szokottnál is szebben adott elő. Ilyen tökéletesnek még nem élveztük egyszer sem a Polner Ernő karnagy munkáját, pedig a szalonzenekar már régen kivívta magának a legnagyobb elismerést és megbecsülést. A közönség nagy hálával fogadta a zenekar játékát és meleg tapssal jutalmazta.
