Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
31. szám. RÁKOS VIDÉKE & oídaí. gyűlésre készül nagyban a községi kaszinó és üdvös reformokon törik a fejüket a vezetői. Arról is szó járt, hogy sok benfentes tag neve- napját, születése napját, házassági évfordulóját, bérma- nevenapját és különféle jubileumait elmulasztja a kaszinó megfelelő nyilvántartás hiányában. Alkalmas kimutatás készítése most már hosszabb időt venne igénybe és sok veszteséggel járna, tehát valami más megoldást kellett keresni a kaszinó ötletgyártó bizottságának. A fáradozás csakhamar sikerrel is járt, mert Galaschek Ferencz barátunk éppen most kezdette meg nyári szabadságát. Neki, a figyelmes jóbarátok mintaképének, pontos, betűrendes nyilvántartása van az indiai alkirálytól kezdve a török szultán első háremőréig mindenkinek nevezetes napjairól. A kaszinó tehát uj hivatalt szervez; az esedékes italok főnyilvántartnoksá- gát és főnökéül meghívja Galascheket. Ezentúl nem vész kárba többé semmiféle hordó sör. Megszűnik a könnyelmű gazdálkodás. * Csinos kis vadászkirándulás is sarjadzott ki a minap a községi kaszinó vadásztagjaiból. Eleinte nagyobb társaság Ígérkezett, de a végén Klimkó Laczi magára maradt Havy Lajossal. Ketten mentek balatoni szarvasvadászatra. A kalandos kirándulás megérdemelné a részletes elbeszélést, de ezúttal csak az epilógusát akarjuk feljegyezni az utókor számára. Tehát, hazajőve, a két vadász igen szerény nyilatkozatokat tett. Csak két szarvast lőttek; egy bikát és egy tehenet. Klimkó László örömmel vette ki zsebéből a szarvas két agyarát, hogy zsákmányát megmutassa. A helybeli öreg vadászok érdeklődéssel nyúltak utána. Hát, amint kézbe veszik, mit látnak ? Két hatalmas emberi zápfogat tartanak a tenyerükön. Lett persze kaczagás és a szarvasölő vadász máig se tudja, hogy került a két fog az agyarak helyett a bugyellárisába ? így mulatnak a vadászok ilyenkor. Két hét múlva meg majd amúgy. Augusztus tizenötödikén megkezdődik a nagy évad. Lesz majd nyúl, meg füllentés elég. Csak győzzék a nem vadászó békés polgárok elhinni. A szentmihályi postán egy félmétermázsa tízéves Fliegende Blätter érkezett Mohrlüder Vilmosnak poste restante. A vadászeseteket és kalandokat gyűjtik belőle az uj évad számára. válláról s átveszi Szentmihály vezetőszerepeit és a vezetést. Csupa vidám, életkedvvel telt ifjú s leány. Emlékezzünk csak a múlt évi mulatságukra. Mily kedves, bájos dolog volt az, mily jól mulattunk, a „dicsvágyó“ erőlködésein, Káposzta Sári szomorú históriáján, melyet egy hosszu-hosszu svábgyerek adott elő, meg a férj- keresö bakfison, azután a süket Topolyon, a tudós Poitronoson. Hogy nevettünk, hogy visszhangzott nevetésünktől a terem, hogy dagadt a keblünk a büszkeségtől, hogy nini, az Elza, a Tusi, az Imre milyen szép és jól játszik. S mennyi publikum volt. Mint a hermgek, úgy össze voltunk préselve. Akinek nem jutott hely, — a jegygyei kezében — a nyitott oldalon, kívülről nézett be. De szívesen tette, mert jól mulatott. Hasonló lesz az idei mulatság is, melyet augusztus 4-én d. u. 6 órakor rendeznek az Otthon összes helyiségeiben De nem Túl fogja szárnyalni erkölcsi siker tekintetében az Összes eddigieket. Komoly kritikusok, hozzáértő emberek, színészek mondották, hogy ennyi jó műkedvelő ritkán kerül együvé. A próbákon a hozzátartozók, az érdeklődők majd ledülnek a székről nevetésükben De lehet is, mert nagyszerű a műsor. „A végrehajtó“ Ábrányi vig- játéka, valóságos remekmű, melyben a leggroteszkebb komikumtól a legfinomabb, legdrámaibb jelenetig minden érzelmi motívum megvan. S a szereplők nevei már maguk garancziák, hogy e jó darabot, még jobban fogják adni. Petráss Irénke, Petráss Sári a hírneves művésznő húga, Hajnal Klárika kinek a „Rákosszentmihályi Athletikai és Futbal Klub“ jul. 20-iki mulatságán volt nagy sikere, Farkas Imre, ki tavaly a „Káposzta Sári“ előadásával és a Poitronoson tudós személyesitésével aratott fenomenális sikert s kapott viharos tapsokat és igy tovább, csupa elsőrangú, kiváló műkedvelő Rónay Janka, Rónay jegyző kedves leánya, Hajnal Nándor, Koncsek Ferencz. Második szám: „Egy kedves ember.“ Monológ, melyet a publikum kedvencze, a „kis“ Spannraft Árpád ad elő, ki tavaly a „Siketnek kell lennie“ ez. darabban, mint szolga, oly nevetést okozott, hogy az előadást többször meg kellett állítani, mert a harsogó nevetéstől a saját szavát sem értette az ember. Azután „A farsangi kaland“ vig dialog, melynek helyzetkomikuma egyszerűen fenomenális, is nagy sikert ígérő. Majd melodráma következik, melyet Hajnal Nándor, a „Rákosszentmihályi szeretetház“ igazgatójának rendkívül tehetséges fia szaval. Ezek után „A próba“ czimü vigjelenet, melyben Samu István valóban remekel, Petráss Irénke pedig kész színésznőnek mutatkozik, s dicsőséget hoá családjára, melynek annyi tehetséges művész tagja van, s már oly sok babért aratott. Ü Szentmihály jövendő primadonnája. Azután Tóth Zsig- mond ad elő magánjelenetet. A következő szám nagy meglepetés lesz, s egyelőre titok. Végül egy kaczagtató bohózat: „Nem jut eszébe,“ melynek főszereplői Kiszer Ágoston, ki tavaly mint kitűnő „kappelmeiszter“ okozott derűs perczeket, Farkas Tusika, ki tavaly mint özvegy a „Dicsőség bajjal jár“ ez. darabban aratott sikert, de most ahhoz képest brillíroz, s a kedvelt szolga személyesítő, ki tavaly annyi kaczagást okozott, Jean Frigyes, azonkívül Hajnal Klárika és Koncsek Ferencz. Ez lenne a műsor, mely felülmúl minden eddigit. Az anyagi siker érdekében pedig mindent megtesz a rendezőség, hogy ne maradjon a tavalyi mögött, tavaly ugyanis 200 K. felül volt a tiszta jövedelem. S remélik, hogy a közönség a róm. kath. templomra, mely villamoscsillárokra gyűjt s a leendő református templomra, melyet mostanában akarnak elkezdeni, szívesen áldoz, kivált, ha ily ritka műélvezetben és mulatságban részesül pénzéért. Belépődíj: személyjegy 1 K családjegy 2 K 50 f. gyermekjegy 60 fillér. A rendezőség ezúton is kéri a a közönség szives pártfogását munkájukhoz. u—j. Szentmihály legifjabb műkedvelői. É néven álltak Össze községünk intelligens gyermeke1 6 évvel ezelőtt, hogy szórakozva és észrevétlenül sokat tanulva is, gyakorolják a színjátszás nemes művészetét. S minden évben rendeztek egy-egy szinielőadást, persze tánczczal egybekötve, mely mindig egyike volt a legláto- gatottabbaknak és legsikerültebbeknek, mint tavaly aug. ÍJO-iki számunk is bizonyítja. Ezen a mulatságon eltűnt minden pártoskodás, ellentét, összehozta a közönséget a gyermekeik iránti szeretet s kedélyesen mulattak együtt azokkal, kikkel eddig nem lehetett, mert nem tartoztak egy társaságba. Ez mindig a szeretet, a béke ünnepe volt. Az idő telt, múlott, a sors sokakat elvitt körünkből, de sokakat ide is hozott. így tehát a szereplők lassan-lassan majdnem kicserélődtek. A kezdeményezőkből alig van már valaki. De azok is mások, mint voltak. A kis „pubiból* „fiatalember“ lett, a kis „mediből“ „bakfis“, „urhölgy“. A fiuk közül némelyik immár végzett gimnázista, reálista, már „érett ember*. Tehát nem gyermekek mulatsága már, az ifjúságé, mely nemsokára számottevő szerepet fog játszani Szentmihály történetében s amely nemsokára leveszi a terhet az apák
