Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ. 31. szám. egyéb személyes sérelmekből eredtek azok és bogozódtak össze olyan gombolyaggá, amelyet nem bonthat ki más, mint az idő. Nekünk csak siettetni és lebonyolodásái megkönnyíteni kell. És ez tiszteleti méltó feladata kell, hogy legyen községünk minden tisztességes és jóakaratu polgárának. Úgyszintén el kell háritani minden olyan akadályt, mely a kibontakozást megnehezítené. így nem szabadna megtűrni egy társadalmi szervezetünknek sem, hogy valamelyik tagja vétséget kövessen el a társadalmi béke és közéleti tisztességes küzdelem szabályai ellen. Erre most, legutóbb láttunk szomorú példát. Korlátolt, szenvedelmes, meggondolatlan vagy rosszindulatú ember mindenütt akadhat és előfordulhat, hogy valaki ilyen cselekedetet elkövet. Ilyenkor annak a szervezetnek, melynek kötelékében az illető helyet foglal, tartozó kötelessége, hogy a cselekedettel való közösségét megtagadja és ezzel minden fájdalmas félreértésnek gátat vessen, mert különben legalább is annak a látszata keletkezik, mintha azzal egyetértene s ezzel is a gyűlölködés parazsát tovább akarná szitani. íme, az adóügyi állás szervezése ügyében beadott botrányos felebbezés, e tiltakozás hiányában milyen végzetesen rossz szolgálatot tett a béke ügyének s hány esztendő munkáját döntötte ismét romba?! A békét, újra mondjuk, nagyon tiszta akaratú és tisztalelkü emberek teremthetik csak meg. De erősek legyenek s mindenkit, a kiben még mindig rossz indulatok forrnak, szorítsanak háttérbe. Néhány duzzogó, elégedetlen itt is, ott is félre áll s vagy magára marad, vagy megszelídül s megjobbultan csatlakozik. A békében, szeretet- ben egybeforró társadalom nem büntet és nem áll bosszút. Bekebelez, összeolvaszt melegével minden jó érczet s kivet minden salakot. Eljön még a szép idő, csak kitartó türelemmel dolgozzunk rajta. Itt van a jövő képe: az ifjúság! Hogy egybeolvad már itt a Montaguik és Capuletek törzse! Milyen szépen összevezetnek bennünket az ifjú emberkék, szeretetünk ártatlan, közös tárgyai! Meg a jótékony és istenes czélok! Hányszor áldozunk közös akarattal oltáriknál! Csak haladjunk szépen ezen az utón. Az egyéni érintkezés is sokat lendíthet rajtunk. Már is látjuk jó hatásait. A pártok és szervezetek nyissanak szabad utat tagjaik előtt. Egyénenként keressük fel kölcsönösen az ellenszervezeteket és keressünk velük kölcsönös érintkezést. Ez kitűnő eszköz. Aki a másik táborban sem idegen, az nem lesz a kiegyenlítődés perczében ellenfél. Gzélt érünk igy, ha elébb nem, mire a községháza felépül. Bár, már épülne is. Elég fontos ok, hogy siettessük. A mostoha pénzügyi viszonyok miatt egyelőre megrekedt, de talán ezek a magasabb szempontok és a hozzáfüződő egyéb érdekek felérnek azzal a néhány ezer korona áldozattal, amit megadása most követelne. Szakértők szerint az az áldozat nem is olyan aránytalanul nagy, mint hinni lehetne és sok megtérülne azon a réven is, hogy most az építkezés szünetelvén, aránylag olcsó, mig később, ki tudja, milyen drága lesz. Akár drágakőből is megépíthetnénk nyomban, ha benne az epedve várt társadalmi békének emelnénk templomot. A hétről. A rákosszentmihályi úri társadalom széttagoltságát mi sem jellemzi jobban, mint, hogy a már ismert és a nyilvánosság előtt régebben működő egyesületeken és társaságokon kivül, teljesen csendben még egy, szépen látogatott társaság él és virágzik községünkben. Olyan csendben él ez a szimpátikus kompánia, hogy három év alatt, amióta fennáll, nem is hallott hirt róla senki és a benfenteseken kivül nem is tudta más, hogy egyáltalában exisztál. A Skergula vendéglőben tartják összejöveteleiket minden kedden délután, sőt újabban csütörtökön is. Szervezetük, vezetőségük nincs, de Farkas Géza, kedves polgártársunk, az osztrák-magyar bank főellenőre a vezérük, ki köré nagy szeretettel csoportosul a csupa intelligens tagból álló vidám társaság. Nyáron tekéznek, télen pedig segitős máriás, magyarul: Ruf- máriás a kenyerük, miközben eltréfálgatnak, mókáznak és csendesen elkvaterkáznak egészen vacsoráig, amikorra ki-ki pontosan hazatér családja körébe. Talán időtlen időkig inkognitóban maradt volna a keddi kompánia, ha most egy nagyobb fogadás alkalmából le nem lepleződött volna. Prokopp Endre, a jeles építész, kinek épitőmüvészete és Ízlése annyi sok szép épülettel gyarapította már Rákosszentmihályt, valamin összedisputált mocsai Tiringer Vincze bátyánkkal, ki boldog nyugalmát élvezvén községünkben, itt a szabad egyetem mintájára, díjtalan alsós és tarok tanfolyamot tart s naponta szakszerű előadásokkal igyekszik a magasabb kártyatudományokra a helybeli pacczereket kioktatni. A fogadás tárgya — ősi szentmihályi szokás szerint egy hordó sör volt, melyet Tiringer nyert meg annyival is inkább, mivel nem kártyakérdésről volt szó. A diadalmas győztes a keddi összejövetelt jelölte ki a kiegyenlítés helyéül, s igy történt, hogy most kedden eddig kívülállók is betörtek a keddi kompánia csendes és rejtett berkeibe, hol szives és kedves fogadtatásra találván, igen kellemes mulatságban lett részük. Nagy harcz kerekedett a sörös poharak körül csakúgy, mint a kuglipályán, hol szintén fáradhatatlanok voltak a vetélkedésben. Érdemes a feljegyzésre a keddi tekézőknek egy követésre méltó szabálya. A ki három dobásra egy bábot sem üt, az köteles egy liter bort fizetni. Mindig akad áldozat s az első sikertelen dobás után már számolják : 3 deczi, 6 deczi és igy tovább. A literfizetés koszorúját ezúttal Madarász József számtanácsos vitte el, a .telibe* mesteri kiszámítással irányzott három hatalmas ,lyuk“ dobásával. így aztán a hordó sör kiürültével is maradt még közprédára való itóka s mindenki őszintén sajnálta, hogy olyan korán megkondult az esthajnali harangszó. Aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a keddi kompánia tagjainak száma ezzel a nappal több tag erejéig megszaporodott. * Volt még egy másik hordó sör is esedékes a héten. Szerdán este fizette Strassenreiter Ignácz kir. törvényszéki biró a községi kaszinóban, hol Loyolai Szent Ignácz napja alkalmából szeretettel ünnepelték barátai a községi kaszinónak ezt az agilis, régi, oszlopos tagját. A kaszinói élet talán most van teljességében és az ilyen kedves alkalmak sok örömnek forrásai. Egyebekben a köz-