Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, augusztus 4. 31. szám. VIDÉKE Kő2GAZb«sflG» hetilap RÁKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAFUft A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTÜLAJÖÖNOSÖK» EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK* ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTM1HÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! (PARTÁRSULÁT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 . Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Társadalmi béke. Csalódik, nyájas olvasó, ez nem kánikulai czikk. Különben is, nálunk olyan eleven életet pezsdit a nyár, hogy igazán nem érezzük az uborkaszezon hatását. Események űzik, kergetik egymást, mozgalmas heteket élünk s ha más nem, hát a mulatságoknak szinte végtelennek látszó sorozata úgy össze-vissza csoportosítja, vonzza, keveri és taszítja társadalmunk tiszteletreméltó részeit, hogy csakugyan van elég miről beszélnünk és semmi más témánk nem lehet időszerűbb, mint a jó öreg társadalmi béke dolga, a melyről már annyit énekeltünk, fájdalom, jórészben még mindhiába. Nem a hagyományos fiumei czápát vonszoljuk elé tehát a kánikula e verejtékes napjaiban, hanem csak a rokonát, a mi legöregebb tengeri kígyónkat zavarjuk meg nyári üdülésében, midőn homályos rejtekére rávetitjük a keserű igazságok 1 világitó sugarát. Nem öljük meg vele egyszerre, az bizonyos, de talán egy-két követ megint lerakunk az igazságnak kivezető utján. Mióta a helybeli társadalom néhány tevékeny tagja, a Rákos Vidékével együtt mozgalmat indított volt a békés kibontakozás érdekében, azóta tagadhatatlanul terjedni kezd a józanodás az ellentétes társadalmi csoportok tagjaiban, de, hogy a békés összeforrás vágya csakugyan egészen hatalmába kerítette volna a lelkeket, azt a legmesszebbmenő optimizmussal se mernénk állítani. Nem, nem; a helyzet az, hogy társadalmunk széttagoltsága talán ma még nagyobb, mint ezelőtt volt, csupán csak az ellentétek nem olyan élesek és merevek, a gyűlölet apadt helyenként. Bolond dolog, hogy társadalmunk tulajdonképen öt-hat csoportozatra oszlik és enyhülést leginkább csak az a körülmény mutat, hogy az egyes csoportok tagjai között örvendetes érintkezést látunk az újabb időkben. Ennek az érint- kezésnek a kitűnő hatását el kell ismerni s igy bizonyos haladást az ideális állapotok felé — meg kell állapítani. Nincs ma nálunk ember, aki józan észszel meg tudná mondani, hogy tulajdonképen mi az oka annak, hogy az igazi egységes, békés társadalmat még mindig nélkülöznünk kell. Mert azt tudja mindenki, hogy ahol sok az ember, ott antipátiák és szimpátiák keletkeznek, és. ezek szerint csoportok, kompániák alakulnak Elvégre ez természetes jelenség és jogos álláspont. Senki se kényszeríthet, hogy valakinek a társaságát keressem, holott nem jól érzem magamat körében. Mindig és mindenütt voltak, vannak és lesznek összetartozó csoportok, sőt klikkek, de hogy egy intelligens község, intelligens társadalma emellett ne tudjon egybeforrni és szétszakgatottan gyűlölködő részekre oszoljon: ez már természetellenes, józantalan, beteg állapot, amelynek elöbb-utóbb orvoslódnia kell. Szégyenünk, hogy még mindig csak várnunk kell a gyógyulást és mindeddig nem érhettük meg. Sem társadalmi viszonyainkban nem találhatunk erre igazoló magyarázatot, sem a közügyekkel nem lehet álczázni ennek az állapotnak az oktalanságát. Sokszor elmondtuk már, most is megismételjük, hogy a községi életben gyerekes és értelmetlen a „pártosdi“ játék. Közös czélnak kell vezerélni mindnyájunkat, a párttá alakulásra még jelszavakat se lehet találni, nem hogy belső tartalmat. Puszta személyeskedés az alapja, ez pedig intelligens emberek között nem lehet a szétszakadás és halálos gyűlölködés oka. Egyéni véleménye pedig lehet mindenkinek s mig annak rugói és forrásai tisztességesek és eszközei nem tisztátalanok, addig az ellenfelek előtt is tiszteletet érdemlő és üldözésre nem ingerel. Hiszen egyéni meggyőződések nélkül önkormányzatunk egész szervezete üres vázzá, értéktelen komédiává süllyedne alá! Ez sem lehet tehát elfogadható oka társadalmunk szánalmas állapotának. Makacsul elplántált hiúsági és Lapunk mai száma 18 oldal.
