Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
4. szám. RÁKOS VIDÉKE 8. oldal. Mérlegszámla az 1911, deczember hó 31-én. Tartozik: Pénztár készlet 7853.13 Váltó tárcza 303183.— Kötvénykölcsönök 133010.— Piac téri ingatlan 4480.— Más pénzintézeteknél elhelyezve 18385.20 Folyószámla adósok 28617.— Előleg értékpapírra 80.— Felszerelés 2555.16 Hátralékos kamatok Követel: 408.76 4y«o72.25 Felemelt részvénytőke 250000.— Még kinem bocsájtott részvénytőke 60000. Befizetett részvénytőke Betétek: 190000.— betétkönyvekre 275711.04 folyószámlára 180.Tartalékalap 7556 90 Átmeneti tételek 1300,— Előre felvett kamatok 4587.93 Felek által fel nem vett részvénykamatok 104895 Nyereség 18187.43 4V8JÍ2.25 Melcsók Béni pénztáros Bing Ferencz főkönyvelő Záborszky Zoltán könyvelő Az igazgatóság: Pálfi János Schvarczl József Krenedits Sándor alelnök elnök vezérigazgató Szombathelyi Kálmán, Égerczeiger József, Hauser Gyula, Keller Gyula, Poros István, dr. Csillag Szilárd A felügy elő-bizottság: Kesztler Árpád Urbányi János Zirmann János alelnök elnök Wintermantel József Benzsay Károly Ä felügyelő-bizottság a következő jelentést terjeszti a közgyűlés elé: Tisztelt Közgyűlés ! Alulírottak mint az intézet felügyelő-bizottságának tagjai, a lefolyt évben az intézet működését éber figyelemmel kísértük, és úgy a könyvelést, mint a pénztár kezelést többször tüzetes vizsgálat tárgyává tettük. Hasonlóképen tüzetesen megvizsgáltuk az igazgatóság által elénk terjesztett mérleget, valamint az eredmény számlát és azt a könyvekkel mindenben megegyezőnek és rendben levőnek találtuk. Ezek alapján azt a közgyűlésnek elfogadásra ajánljuk és hozzájárulunk az igazgatóságnak az elért nyereség feloszlatása tekintetében tett indítványához. Midőn még kérjük, hogy úgy az igazgatóságnak, mint jó magunknak a felmentvényt megadni kegyeskedjenek. egyben bátorkodunk megemlíteni, hogy mandátumunk a jelen közgyűléssel lejárt. Részvényeseink eddigi bizalmát megköszönve, kérjük a t. Közgyűlést, hogy uj felügyelő bizottság választását megejteni szíveskedjék. (»■■■■■■■■■■■■■■■■■BBaaHBaHiaiiífBBBaaaaBaHBaBBEHRManiüSRgiiü HÍREK. Hangverseny a k^th templom javára. A helybeli rk. templomunk villamos világítása javara tervezett mulatságot február 10 én tartják a Biróné vendéglőjében. A hangverseny és tánczmulatság minden tekintetben nagyszabásúnak Ígérkezik. Krenedits Sándorné vezetésével körülbelül 200 tagú lelkes hölgybizottság buzgólkodik az estély sikere érdekében, melyhez hasonló már régen nem volt Szentmihályon. A díszes meghívókat a közeli napokban küldik szét. A részletes programmból már most elárulhatunk annyit, hogy a szalonzenekar nyitánya után kipróbált erők adnak elő komikus duettet, dr. Boroviczény Nándor zenetörténeti előadást tart, Tóbiás Annuska pedig — „senki sem lehet másforma, mint amilyennek a mindenható gondviselés teremtette. S emellett tudod, hogy előkelőbb leszel saját anyádnál. Erre gondolj és légy okos“. Kitty ilyenkor félrebiggyesztette szájacskáját s nem a legnagyobb tisztelettel kezte emlegetni az előkelőséget, a komisszáriusokat és a házasságot. Beighton ur csak a feje búbját vakargatta, mert nem volt barátja a lelki izgalmaknak. A saison vége felé, Barr-Saggott, mikor elérkezettnek gondolta az időt, oly tervvel állt elő, amely becsületére vált adminisztratív képességeinek. Versenyt rendezett a női ijazók számára s egy remek gyémántos karpereczet tűzött ki díjul. A föltételeket oly ügyesen állította össze, hogy mindenki tudta, hogy a karperecz Beighton kisasszodynak szánt ajándék, melynek elfogadásával együtt jár Barr-Saggott komisszárius keze és szive. A föltételek a következők voltak: 38 lövés 60 yardra, a simlai „ijkedvelő társaság* szabályai szerint A kitűzött délután egész Simla kilovagolt Annan- dalba, hogy jelen legyen Páris Ítéletének megforditott- ján. Kitty együtt lovagolt az ifjú Cubbonnal s könnyű volt észrevenni, hogy a fiatal legény nagyon nyugtalan. Bizonnyal ártatlan volt mindabban, ami következett. Kitty halvány és ideges volt, s hosszú pillantásokat, vetett a karpereczre. Barr-Saggot mesésen volt öltözködve, még idegesebb volt, mint Kitty s még rettenetesebb, mint bármikor. Beightonné asszony leereszkedőleg mosolygott, amint ép egy hatalmas komisszáriusné anyjához illik és az íjazás megkezdődött. Mindnyájan félkörben állva nézték az egymást követő hölgyeket. A komisszárius ur i saját felséges kezével ajzotta fel Kitty iját. Kitty előrelépett, odapillantott a karpereczre, s első nyílvesszője hajszálnyi pontossággal belecsapott az „arany* kellő közepébe, k lenczet számítva. A balról álló Cubbon olyan lett mint a kréta, Barr-Saggot pedig nem tudva ellenállani az ördög kisértésének, elmosolyodott. Csakhogy ha Barr-Saggott elmosolyodott, akkor meg szoktak vadulni a lovak. Kitty látta ezt a mosolyt. Balra pillantott, csaknem észrevehetetlenül intett Cubbonnak s folytatta a lövést Szeretném, ha le tudnám Írni azt a jelenetet, amely most következett. Rendkívüli és mindenkép váratlan jelenet vol. Kitty kisasszony csodás határozottsággal feszitette meg iját úgy, hogy mindenki láthatta, mit csinál. Kitűnő lövő volt, s 4ó fontos iját bájos biztonsággal kezelte. Négy nyílvesszőt egymásután pontosan a czéllap alá a farudba fúrt bele. Oly szerencsésen működött, hogy egy piszeorru, szeplős törpe leány diadalittas rikoltása törte meg: „Akkor hát én nyertem!“ Beightonné asszony minden tőle telhetőt megtett, hogy uralkodjék magán ; de azért sirva fakadt a világ szemeláttára. Minden erőfeszítése mellett is gyönge volt ekkora csapással szemben. Kitty kárörvendő rántással eresztette meg ijját s viszzatért helyére. Bar-Saggott pedig örvendő arczot igyekezett vágni, mialatt a karpereczet a piszeorru leány durva vörös csuklójára illesztette. Esetlen jelenet volt, nagyon esetlen. Mindenki iparkodott el a tömeggel, Kittyt anyja irgalmára bízva. De ekkor odalépett Cubbon s — a többit már nem érdemes kinyomatni. Rudyard Kipling.
