Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKE. 4. szám. ményeket ismertettük, örömmel volt alkalmunk konstatálni, hogy intézetünk a hozzáfűzött várakozásoknak minden tekintetben megfelelt. Amidőn most első legitim üzletévünk eredményé­vel lépünk a közgyűlés elé, tulajdonképen első sorban közönségünknek kell köszönetét mondanunk, amiért bizalmával megtisztelt bennünket, és ezzel módot nyúj­tott arra, hogy reményeink valóra váljanak. Mindezekről beszéljenek azonban az elmúlt év története, valamint annak zárószámadásai, melynek adatai intézetünk gyönyörű prosperitását teszik szemlélhetővé. Az igazgatóság a rendkivüli közgyűléstől nyert felhatalmazással élve, a rendelkezésre álló 130.000 ko­rona alaptőke többletből egyelőre 70.000 koronát bocsá­tott ki; a még hátralévő 60 030 korona kibocsátásának ideje egyelőre nincsen meghatározva. Intézetünk összforgalma a lefolyt évben 3.861.552'71 K-t tett ki. A betétek az év végére circa 276.000 K-ra szaporodtak, ami a csonka félév eredményéhez képést több mint kétszeres szaporulatot jelent. Örvendetes szaporulatot mutat tartalékalapunk, mely a jelen közgyűlés által megszavazható dotációval már 9.000 koronát fog kitenni. A kihelyezés tekintetében figyelemre méltó emel­kedést mutat váhótárczánk, melynek állománya az év végén 303.183 koronát tett ki; nem érdektelen meg­említenünk, hogy váltótárczánk anyaga túlnyomó rész­ben elsőhelyi bekebelezéssel van biztositva. Közönségünk érdekeit szem előtt tartva, a folyó évben bevezettük a bekebelezett kötvény-kölcsönök nyúj­tását; a lebonyolított kötvény kölcsönök .állaga az év végén 133.000 korona volt. Egy később építendő intézeti ház czéljaira alkal­munk volt igen előnyös árban a község legforgalmasabb pontján, a piacz téren egy telket szerezhetni; az épít­kezés megkezdését, illetve annak idejét később fogjuk meghatározni. Mérlegünk és nyereség- veszteség-számlánk, mint azt a közkézen forgó példányokból látni méltóztatik, 18.187*43 Knyereséggel zárul; ennek feloszlása tekinte­tében van szerencsénk következő propositiót tenni: Az alapszabályok értelmében 100/0 a tartalék dotálására K 1818.74 20°/0 az igazgatóságnak „ 3637.48 5°/o a felügyelő-bizottságnak , 909.37 5 °/0 a tisztviselők javadalmazására „ 909 37 K 7274.96 Az ezen összeg levonása után fennmaradó 10.912 K 47 fill.-ből 6 %-os osztalék, vagyis részvényenkint 9 K fordittassék részvényeink 1910. és 1911. évi szelvényeinek együttes beváltására, ami 10.500 koronát tesz ki, mig a fennmaradó 112 kor. 47 fill, a jövő év nyereség szám­lájára volna átviendő. Kérjük a tisztelt közgyűlést, hogy jelentésünket tudomásul venni s nekünk a felmentvényt megadni kegyeskedjék. Üzleteredményszámla az 1911. deczember hó 31-én. Tartozik: Betétek kamatai 11673.— Előre felvett kamatok 4587.93 Tiszti fizetések 1833.31 Házbér 700.­Különféle költségek 581.60 Adó 2655.39 Szelvénybefizetés kamatai 1048.95 Nyereség Követel: 181*7.43 41267.61 Nyereség áthozat 5058.18 Leszámítolási kamat 29997.23 Kötvénykölcsönök kamatai 4195.40 Különféle kamatok 408.76 Hátralékos kamatok 8.47 Késedelmi kamatok 41267.61 O o T ZES O !Zi ^ O Cupido nyilai. Élt egyszer Símlában egy nagyon szép leány, egy szegény, de becsületes kerületi biró leánya. Jó leány volt; de arról az egyről nem tehetett, hogy érezte hatal­mát s élt is vele. Anyja, hűen minden jó anya köteles­ségéhez, tele volt aggodalommal leányának jövője miatt. Volt Simlában ez időben egy komiszárius, aki min­den volt, mindazt viselhette s mindazt megtehette, amit emlitettem. Mint ember egyszerű volt, de csúnya, kettőn kívül a legcsunyább férfi egész Ázsiában. Arcza valósággal arra való volt, hogy álmodjunk róla s aztán megpróbáljuk pipánk fejére kifaragni. Saggott volt a neve, Barr-Saggott. Barr-Saggott Antonius s utána hat czimjelző betű. Koimányzati szempontból az indiai kor­mány legkiválóbb erői közé tartozott. Társadalmi szem­pontból azonban kedveskedő gorillához hasonlított. Azt hiszem, mikor figyelme Beighton kisasszony felé fordult, Beightonné asszony örömkönnyekkel fogadta a gondviselés e jutalmát öreg napjaira. A legtöbb komisszárius zsugori-: de Barr-Saggott kivétel vojt. Királyi lakomákat adott, ellátta magát jó lovakkal, tánczmulatságokat rendezett, valósággal hata­lom számba ment az országban s ehhez képest visel­kedett is. No felejtsük el, hogy mindaz, amiről irok, a britt Indiának csaknem történelem előtti korszakába esett. Lesznek, akik emlékeznek még arra az időre, mikor a lawn-tennis még a jövő méhében pihent s mi valameny­nyien croquetet játszottunk. De még előbb volt olyan idő is, — akár hiszitek, akár nem — mikor még a croquetet sem találták fel, s az íjazás, melyet 1884-ben Angliában fölelevenitettek, dühöngött ép oly mértékben, mint most a lawn-tennis. Beighton kisasszony pompásan túllőtt a 60 yardnyi hölgytávolon, s a legjobb hölgyijász volt Simlában. A férfiak „Tara Devi Dianájának* nevezték. Barr-Saggott minden figyelmét neki szentelte, ami Beightonné asszony szivét, mint már emlitém, büszke­séggel töltötte el. Beighton Kitty sokkal nyugodtabban fogadta a dolgot. Tetszett ugyan neki, hogy a komisz - szárius, neve után egy csomó czimbetüvel, őt tüntette ki s hogy a többi lány majd megpukkadt az irigység­től ; de azt a tényt sem lehetett eltagadni, hogy Earr- Saggott tüneményesen csúnya volt; s minél jobban szépitgette magát, annál groteszkebb lett. Nem ok nélkül száradt rajta a „langur“ név, ami szürke-majmot jelent. Kitty úgy vélte, hogy kellemes ugyan, ha a komisszárius ott hever lábai előtt, de mégis csak többet ér meg­szökni előle s kilovagolni azzal a gonosz Cubonnal, aki az imballai dragonyos ezredben szolgált, azzal a fiatal legénnyel, akinek csinos arcza, de nem sok kilátással biztató jövője volt. Kitty a kelleténél jobban kedvelte Cubbont. S Cubbon egy perczig sem tagadta, hogy fülig szerelmes Kitty be; mert Cubbon tisztességes fiatal legény volt. így aztán gyakran megtörtént, hogy Kitty Barr-Saggott méltóságteljes udvarlása elől az ifjú Cubbon társaságába menekült, amiért anyja, mindannyiszor jól megdorgálta. „De, mama — szólt ilyenkor Kitty — mikor Sagott ur olyan — olyan rettenetesen csúnya 1“ „Kedvesem“, — hangzott mindig a kenetteljes válasz

Next

/
Thumbnails
Contents