Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-16 / 24. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, junius 16. 24. szám. TrtRSflDflL/M'és KŐZGMZönSrtGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDÖNOSOK-EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÄKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET} RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLVI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁL VI IÄARTARSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLVI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kot Fé l évre..........................4 , Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A legnagyobb csapás. Közönségünk minden józanul gondolkodó tagja a legnagyobb köszönetre van kötelezve azon mélyen tisztelt Írónő iránt, aki e lapok egyik közelebbi számának vezérczikkében a drágaság kérdését felvetette és a munka viszonyok körül uralkodó szomorú állapotokra rámutatott. Fokozott jelentőséggel bir e közlemény olyan időben, amikor, mint most, igen sokan hódolnak azon nem valami emelkedett önérzetre valló jelszónak, hogy: sem tisztesség, sem becsület ; csak az én. Azon helyzet, amely ennek folytán a társadalom ama rétegét sújtja leginkább, amely szellemi munkájával minden államnak, minden körülmények között legszükségesebb fenntartó elemét alkotja, immár tűrhetetlenné kezd válni és arra serkent minden érdeklődőt, hogy annak tova terjedése ellen mindent elkövessen, ami erejétől és tehetségétől kitelik. Igen, a munka nem a megélhetés eszköze többé, hanem a vekszálásoknak kiapadhatatlan forrása és azok, akik ebben az irányban dolgoznak, nem gondolják meg, hogy esztelen eljárásukkal önmagukat is megkárosítják. Úgy tesznek, mint a mesebeli skorpió, amely, ha mást nem talál, önmagát rontja meg a saját mérgével. Világosan elárulják ezzel, hogy cselekvésük következményeivel nincsenek tisztában és amit tesznek, nélkülözi a józan munkálkodás jellegét és jó adag erőszakoskodással van megbélelve. Volt idő, amikor az emberek a lelkiekért való küzdelemben kerültek szembe egymással ; volt idő, amikor az anyagi szükség kényszeritette őket ugyanerre ; ez idő szerint azonban sem az egyik, sem a másik ok nem játszik döntö szerepet ; a helyzet képe is más s minden határozott czél és irány nélkül az általános erkölcsi lazaságban nyer kifejezést. Ez már nem divat ; ez betegség. Valami meghasonlott lelki indulat térfoglalása fenyegeti a társadalom békés fejlődését nem csekély mértékben. Ez a beteges hajlandóság általában nagyon el van ugyan terjedve, de bizonyos, hogy egyénenként nem szükségképeni, épen úgy, mint valamely fertőző betegség, amely sokakat megtámadhat ugyan, de nem okvetlenül keres fel mindenkit; áldozatait is többnyire a csekélyebb ellentállással rendelkezők soraiból szedi. Ez egy járvány, amely ellen védekeznünk lehet és védekeznünk kell. Valamint a fertőző betegségek okait nagyobb részben jól ismeri már a tudomány, azonképen a társadalmi járványos bajok okai sem ismeretlenek előttünk. Azok a mozzanatok, amelyek a mindennapi életben szemeink előtt megjelennek, a társadalom betegségének csupán egyes tünetei, de amelyeknek összeségéből határozottan kör- vonalozott kórkép emelkedik ki. A bajnak oka sokkal mélyebben gyökerezik, kezdete sem mostani keletű, mint ahogyan az a divatnál lenni szokott. Nincs szándékomban a természet-filozófia bonyolult rengetegeiben kalandozni, de a fennforgó esetre vonatkozólag talán nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a természet az ő saját eszközeivel igyekezett az emberiségnek segítségére lenni nagy bajában; az a kis rovar, amely hatalmas inváziójával földrészünket nehány évtized előtt elárasztotta, ha magára hagyják munkájában, talán több hasznot tett volna az emberiségnek, mint amennyit az emberiség elért az által, hogy nagy apparátussal hadat üzent e kicsiny rovaroknak, pusztítva azt büdöskővel és szénkéneggel. Mondjuk ki nyíltan: Az alkoholizmus a mostani társadalmi bajoknak okozója; ez ellen keil védekeznünk minden erővel. Ne várjunk addig, amikor a társadalom önmagától ébred rettenetes helyzetének tudatára: amikor önmaga fog saját magától megundorodni és tér magához egyidöre, miután mámorát kialudta. Ez a jelenet már többször megismétlődött az emberiség történetében, majdnem előre kiszámítható pontossággal; de akkor még nem tudták Lapunk mai száma IS oldal.
