Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 14. szám. kövét, reá borulhat a feledés köde, nem borítja homályba a tagadás sötét éjszakája. A vallás elleni küzdelem természetellenes küzdelem volt mindenkor. A hitnek köszirtjét hiába csapkodják a szenvedélyek hullámai, a j megáradt vizek visszatérnek medrükbe, lecsende- sülnek a habok, s amint a tó síma tükrében a nap képe, egész fényében ragyog fel az emberi lélekben az Istenség képe. Vigasztalást a lélek csak Jézus keresztjénél keres, örömet csak az ő sírjánál talál. A Golgotha magaslatáról szemlélve van csak értelme az emberiség nyüzgő életének, csak innen szemlélve van megfejtése a lélek titkos életének, az emberi élet rendeltetésének. Itt nyílik meg a legtisztább boldogságnak, mások boldogitásának gazdag forrása. A hitetlenség szárasztó szele végig seper a lélek világán, s elhervadnak a legszentebb érzelmek és elpusztulnak a legtisztább örömök s koporsó lesz a szív, amelyben meghalva feküsz- nek a legszebb erények. „Én vagyok a feltámadás és az élet“ igy szól az Ur. „Óh halál, én leszek a te halálod.“ mondja Jézus és sírját be nem fedi az enyészet. Ő a feltámadás ma is és Ö marad mindig, kinek sírja, mig emberek élnek, nem lesz virágtalan, kinek szent sírjánál a legszebb virágok mindig megújulnak, a hitben megújult lelkek ezer virágai. Sz. L. A protestánsok mozgalma. Az első eset ezeken a lapokon, hogy felekezeti jellegű kérdés tolul fel az aktualitások sorába Mi, itt, a Rákos Vidéke szerkesztőségében, de az egész Rákos- szentmihályon, sőt a nagy Rákos vidékén sokkal felette állunk annak, hogy az embereket a vallásuk szerint különböztessük meg. Itt teljes lelkiismereti szabadságot élvez mindenki és nemcsak nem zavarják a vallásos meggyőződésében, hanem a felekezetek a legmagasz- tosabb békés együttműködés áldásait élvezhették és a felekezeti türelmességet úgy értelmeztük, hogy minden nemes, vallásos, istenes czélt felekezeti különbség nélkül támogatott mindenki. Csak legutóbb volt ismét több nagyszerű alkalom ennek a békés egyetértésnek a kidomboritá- sára, és a „Rákos Vidéke* a helybeli katholikusokkal együtt volt az első vezére ennek a felfogásnak és az értékét adó tetteknek. Hogy Blatniczky Pál czinkotai ev. lelkész az evangélikusok egyházi lapjában most mégis vezérczikkel támad a jezsuiták ellen, azt még lehet az ő egyéni véleményének tekinteni, bár a mi viszonyaink között, mikor a katholikusság a legteljesebb önzetlenséggel támogatta legutóbb is az ev. templom építésének ügyét — ez sem menthető. De, sajnos, a rákosszentmihályi református vezérférfiak legutóbb váratlanul még súlyosabb bizonyságát adták annak, hogy a vallási türelmesség az ő részükről csak külső szin és nem őszinte érzés. Teljes csendben és a nyilvánosság kizárásával kimondotta ugyanis a helybeli református presbitérium, hogy'a jézustársasági atyák itteni letelepedése ellen tiltakozik és védelmet kért ellenük a református főhatóságuktól. Minderről csak a pesti református egyházmegye üléséről szóló hírlapi tudósításokból értesült közönségünk, mely a legnagyobb felháborodással fogadta a megdöbbentő cselekedet hírét. Dicséretére legyen mondva protestáns polgárságunknak, hogy jórésze maga is a felháborodott tömeghez csatlakozott iöí TÁECZA A húsvéti locsolkodás. A mi egészséges magyar népünk még mindig úgy csinálja ezt a sok kaczajra, jó kedvre fakasztó népszokást, ahogy Poncius Pilátus elkezdette. Mert nyilvánvaló, hogy a húsvéti locsolkodás szokását Poncius Pilátus indította meg, aki bírói pálczát tört az Istenember fölött, de aki csak a vakszenvedelmü Írástudókra hagyta, hogy beteljék a jövendölés, maga pedig nem akarván erkölcsi felelősséget vállalni: mosta a kezeit. így esett az: A kíváncsiság Éva asszonnyal született. Mikor tehát hire futott Jeruzsálemben, hogy a kálvária kősirboltjából kikelt az, aki nem volt e világból való, elhengeredett a kő a koporsóról és fényözön közepette kilépett belőle a Megváltó, a csodahir nagy kíváncsiságot keltett. Mi igaz belőle? Csak kósza beszéd-e az? Elvégre azok az ögyhgyü jeruzsálemi asszonyok mit tudtak abból, hogy a Megváltónak az ige hirdetéséért kellett meghalnia és az örök bűntől kelletett megváltania az emberiséget. Hogy érthessék ők meg azt a földöntúli hatalmat, mely a halál után életet ad, mely sírokat nyit és kápráztató fényben jelenik meg, azt a hatalmat, mely koporsóból kitör és eget kér, mert ő az Igazság? Mikor tehát hire ment, hogy a keresztrefeszitett Jézus halottaiból föltámadt, a jeruzsálemi asszonyhad hihetetlen csodálkozása kerekedett felül és vele a kíváncsiság. Már hajnal derengésére csapatosan elözönlötték a jeruzsálemi római követségi épületet, ahol Pilátus lakott. Pilátus nagy zsinatra ébredt föl, amit kívül a kapu előtt az asszonyhad támasztott. — Micsoda lárma ez? riadt föl. Mikor aztán fölvilágosították, micsoda hirt hoztak és miben akarnának az asszonyok megbizonyosodni, Pilátus parancsot adott szolgáinak: — Zavarjátok el az asszonynépet a kapu alól. A római légiónak házi rendet végző parancsnoka pedig tréfás legény lehetett. Mi űzné el legjobban az összeverődött asszonysereget ? Mi más, mint egy cseber hideg viz. És menten a nyakuk közzé zudittatott vagy egy cseberrel, amire az asszonyok olyik csuron-vizesen, de valamennyien akkor hevenyészve még szörnyűbb zsinatot csapva, szétrebbentek. És ezzel a húsvéti locsolkodás népszokása kezdetét vette. Bizonyosan megőrizte a szájhagyomány, hogy már az első keresztények éltek ezzel a szokással. Ez aztán idők során sok változáson ment kei észtül és elvezetett a rózsavízig. De bizony ma is azaz igazi jókedv terjesztője, mikor különféle praktikával és örvvel, mikor senki nem is látja, mikor nem is várja, 13 kéznél levő locsoló száján kiömlik a viz s megriadt hangon zsörtölődő panasz hangzik föl érte. De nem kell azt és nem lehet azt komolyan venni. Nem viszi el azt senki szárazon. És erre illik az a magyar példaszó: ma nekem, holnap neked. Sok helyen az is dívik, hogy a gémeskut elé viszik a fehérnépet és a kút hideg vizéből vederszám leöntik. Éz egy kicsit több a keleténél és nagyon sok áldozatot követelt. Amilyen nyegleségnek tartom, ha egészséges magyar ember szagos vizekkel öntözködik, — ép olyan vad, nyers dolog az is, amikor kút elébe vonszolják a szegény áldozatot. És aminő különös tempója van most április komának, bizony a hideg fürdő olyan ágyba döntőre is válhat, hogy gyász
