Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-17 / 11. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, márczius 17. 11. szám. RÁKOS VIDÉKE irrtRSftDrtLAkés KŐZGAZbflSrtGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓfULAJÖÖNOSOK- EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZ MŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLETI RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA'TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ént mfhály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ..... 8 kor Fél évre ......................4 „ Ne gyed évre.................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Márczius 15. Virágnytó kikelet, langyos esőtől zöldelö mező, uj életre keltő tavaszi szellők üdvözlik a magyarok márczius idusát. Megmozdul minden nedv, kipattan minden rügy, alakrói-alakra törekszik minden a hármas bérez és négy folyó téréin. Feltámadás a természetben, feltámadás a lelkekben. Uj eszmék ihletik a magyar nemzet lelkét. Uj világ készül a régi romjain, szabadság a népnek, egyenlő viselése a közterheknek, törvény előtti egyenlőség, a jobbágyság felszabadítása, népképviselet, felelős kormány, szabad szó, szabad gondolat. Uj alapra épül a régi magyar alkotmány, amelynél régibb és erősebb alig van más nemzeteknél. „Talpra magyar, hi’ a haza“ szól a Petőfi honfidala. A nemzeti dalt szavalják mindenütt. A nemzeti színház nagy művésznője halad a fiatalság csoportja élén. Nemzeti kokárdákat osztanak a színpadon, ünnepük Petőfit, Jókait, ki itt jegyezte el a Nemzeti színház egyik művésznőjét, Egressy Gábor szavalja a „Talpra magyart“. Ide hozzák a börtönéből kiszabadított Táncsicsot. A szabad sajtót üdvözli a szózat szerzője: Kelj fel ágyad kőpárnáiról Beteg, megzsibbadt gondolat, Kiálts fel érzés, mely nyögél Elfojtott vérző szív alatt. Ki hitte volna? Mint egy szép tavasz meg' ujulása, a magyar szabadság újjászületése. Mint egy örök világu hajnal hasadása . . . s csakhamar a nemzet, mint az ember, aki napsugárban alszik és viharban ébred. Ki hitte volna, hogy a szabadság álmából véres valóra kell ébrednie, hisz még nemrég énekelte a költő: „A legelső magyar ember a király“. Miért borult gyászba megint Hunnia ege? Nem szenvedett-e már eleget a magyar? Ha megértette volna egymást nemzet és király! Igaz, nem ragyogott volna fel a magyar dicsőség, de nem is borult volna annyi szív gyászba. Amitől a magyar mindig félt, az ármány, a cselszövés szőtte titkos hálóját. „A haza veszélyben“ mondja ki a lánglelkü Kossuth s szavára mint egy ember áll fel a nemzet. Nagy diákok, kispapok, fiatal ügyvédek, mester- legények, jurátusok, a város ifjai alkotják a 12 honvéd önkéntes zászlóaljt. Nem Cromwell higgadt ifjai ők, akik zsoltárok éneklésével mennek har- czolni és győzni, nem ragadják őket a Marseilles lázitó dallamai, szivükben a honszeretet szent tüze ég, ez hevíti véröket, ez ragadja lelkűket, ez edzi karjukat, ez élesíti kardjukat. A tanár elhagyja tanszékét, a földműves virágos mezejét, fegyvert kovácsolnak a munka békés eszközeiből. Elnémulnak a költők, mint az erdők dalnokai, midőn gyilkoscső dördül, most a nemzet éli az elragadtatás költészetét. Nem játszanak színészei, most a honfiak élete a hősköltemény vagy szomorú tragédia. Napóleon azt mondta a Thermopilénél elesett hős Leonidás és háromszáz baj társa önfeláldozásáról, hogy csak akkor volt volna értelme hős önfeláldozásuknak, ha hazájuk szabadságát csakugyan kivívták volna. Napoleon szavai elhangzottak, Leonidás ragyogó példája örökre fenmarad. Bár nagyobb küzdelmet a magyar szabadság harczánál már látott a világ, de szebbet, dicsőbbet alig láthatott e harcznál, mint amelylyel hazája függetlenségét, szabadságát védte a magyar. Bár Leonidás, ki oroszlánként küzdött hazájáért, elesett, élte megdicsőült eszmében és tettben: ott, ahol a magyar földön honvédsirok domborulnak, unokáik leborulnak; ott, ahol honvéd szív porlad, lángszikra kél, nagy lettekre gyújtva a honfiak szivét. Harczolt a nemzet karddal és szóval, hírlapi czikkekkel. A Pesti Divatlap „Nemzetör“-ré lesz, a Honderű „ Reform“-má alakul. „Sikolt a barczi kürt, riadj, magyar riadj“ Lapunk mai száma 16 oldal.
