Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, ign. vasárnap, deczember 31. 53. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSÁDflLÁf'és KÖZGAZDASÁG! METILAP RÁKOSSZENTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, a BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS) ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÄRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEM VASARNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kot Fe l év e..........................4 , Ne gyed évre.....................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. f O-ív estéjen. Búcsúzik az Ó-év s beköszönt az Uj. Néhány óra még s a templomok tornyainak harangjai fogják elsiratni a távozót s üdvözlik az újév legelső hajnalát. A nap leáldoztával az év utolsó napján Isten házában hálaadnsra gyűlnek az emberek. Valóban méltó és igazságos, illő és üdvösséges, hogy az év folyamán elveit jókért az ember Istennek szívből hálát adjon, mert csak a leg- rutabb hálátlanság mondhatja, hogy nincs miért hálát adnia, bár a csapások, megpróbáltatások el nem kerültek, nem sok jót vettünk Istentől, a miért hálát adni tartozunk. Nagy hálával tartozunk Istennek már magáért az életért, az esztendőért, a melyet a test és lélek ezernyi veszélyei közölt megérni engedett Lten, kinek lehelete alatt világok keringenek s az emberi szív dobog. A még egészen meg nem romlott szívből önként fakad a hála a mindenek adója iránt s az áhitat órájában szent elmélkedés lesz a komoly gondolat. A fáradt utas megpihen a határdombnál s mielőtt útját tovább folytatná, vi-szatekint a meg telt útra, visszagondol a leküzdött nehézségekre, hogy uj erőt merítsen utjának tovább folytatására. Az élet utján haladó ember is megáll az ó-év határánál, visszatekint annak elmúlt eseményeire, küzdelmeire, hogy tanulságot szerezve kezdje meg az újat. Egy év elmúlt az évek ezredéből, egy év az ember életéből tovatűnt, mint az elszálló madár, eltűnt visszahozhatatlanul, eltűnt örökre, de nem nyomtalanul. Az egyiknek boldogságát hozta meg, a másiknak bánatot hagyott, de felirta nevét mindenre és mindenkire. Felirta nevét a mosolygó gyermekarezra, a fejlődő vonásokra, felirta nevét az ifjú lélek kifejtésére, felirta nevét az élet gondjai állal a férfiarcz megnyúlt redőire, lassan, de biztosan szántó barázdáit a még előbb gondtalan, sima homlokra, felírta nevét a mindig jobban fehéilö hajszálakban s az ember megdöbbenve veszi észre, hogy tavasz után nyár, nyár után ész, ősz után tél következik nemcsak a természet, de az ember életében is. Nem ment el nyomtalanul a városok és országok felett, véres nevét felírta a történelem lapjaira is. Az óra egyhangú ketyegésével jelölte perczeit s ezek bármily rövidek vol ak is, egy szemét képezték létezésünk lánczának, hacsak mint maga az idő, hacsak mint maga az élet, mert perezekből állnak az órák s ezekből életünk napjai, melyeknek kimérte Isten határait És azért becses az idő, oly becses, mint az élet, mert jól eltöltött idő, jól eltöltött élet. Elveszteget« tt idő, elveszített élet. Egyesek élete a nemzet élete, hasztalanul tölteni bűn az embernek önmaga iránt, családja, a társadalom iránt, nemzete iránt. Munka az élet egyik föfeladata. A munka kötelessége alól senki sem vonhatja ki magát, még azok sem, akik szerencsés körülmények közt születve, nincsenek arra utalva, hogy mindennapi fáradságos munkával szerezzék m<g az élet szükségleteit. Az életet csak a munka képes b tölteni „Munkában és munka által keresd, oh, ember, jelen s jövő boldogságodat, legyen az a lélek vagy test, szellem vagy erő, vagy mindkettőnek egyesitett munkája.“ Munkátalan élet fenn járkáló halál, munká- talan ember gyümölcstelen fa, mely a kertben helyet nem érdemel. „Dii omnia laboré vendunt. Az Istenek mindent munkáért árulnak,“ mondták a légiek. A munkát az Isten utitársul rendelte az ember mellé az imával együtt. Imádkozzál és dolgozzál s minden jóra vezet. „Ha jól meggondoljuk, mondja egy nagy tudományi! féri u. az örökké t;irió nyugalom Lapunk mai száma 18 oldal.
