Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 38. szám. 2. oldal. a gyermekek oktatva szórakoznak. Bár ez intézmény községünkben mindinkább kifejlődnék, > hogy minél több gyermek, minél több időre találna benne otthont és kellemes időtöltést. Amennyivel több a lélek a testnél, annyival fontosabb a gyermekek lelki nevelése vagyis a szó szoros értelmében vett nevelés. A lélek három tehetsége kezd a fejlődő gyermekben korán jelentkezni: ismerő, érző és j akaró képessége. Hamar jelentkezik a tudvágy, j áldás vagy átok, amint helyesen vagy hely- j telenül elégittetik ki. Ne tudja a gyermek azt, j amit neki tudnia nem szabad, mielőtt lelke a rossz ellen felvértezve nincs. A korán felvilá- j gositott gyermek, koránérett ember lesz. A tani!ás, az oktatás elsősorban az iskola j kötelessége. Az iskola van hivatva a gyermek elméjét rendszeres ismeretközléssel kiművelni, de a szülők kötelessége az iskolának segítségére jönni a szükséges tanszerek beszerzése által, a szorgalomra intés, buzdítás által, a gyermek előmenetele iránt való érdeklődés által. Szomorúan ül a különben értelmes gyermek az iskolában, nem tudja leczkéjét, mert nincs könyve, nem végezheti feladatait, mert nincsenek tanszerei. A gyermek a tanulásban elmarad, az osztályban visszamarad. Megfoghatlan könnyelműség a szülők részéről a gyermekeikkel való nemtörődömség. A legtöbb szülő vagyont nem hagyhat gyermekére, adja meg neki a jó nevelést, a rendes iskoláztatást, a kellő alapismereteket, a mire mindenkinek szüksége van, ami nélkül senki sem boldogul, a munka korai megszokása által a munka szeretetét, amire az életben feltétlen szükség van. Amit Pali meg nem tanul, azt Pál nem fogja tudni. Rendes, kötelességtudó gyermekből lesz rendes, kötelességtudó ember. Amely fa horognak készül, mondja a közmondás, korán meggörbül az. * A legkimüveltebb elme, a legfényesebb tudomány sem használ másoknak, sem boldoggá nem tesz, ha nem járul hozzá a szivjóság, a lelki műveltség. A szivet kiművelni, minden nemes érzelem virágos kertjévé tenni a nevelés másik nagy feladata. Nemesitőleg kell hatni a gyermek érzelmi világára és akaratára. S itt mondja szépen a latin: Longum iter per praecepta et breve per exempla. Hosszú ut a parancsolatok útja, rövid a jó példáé. A gyermekek viselkedése a szülői lélek tükre. Ha látja a gyermek, hogy szülője vallásos, lelkének egész melegével Istenhez lordul, imádkozik, embertársait becsüli, részvéttel van embertársai szenvedése iránt, megbecsüli elöljáróit, tiszteli a törvényeket, leikéhez fogadja szülői szép^ erényeit, ellenben kárba veszett minden oktatás, hiába minden jóra szoktatás, ha a szülők vétkes beszédükkel s példájukkal a gyermek lelkét előre megvesztegetik. Bár a gyermeket szeretettel kell nevelni, de az engedékenység a gyermek hibáival szemben valóságos méreg, a mi megrontja a gyermek lelkűidét. Azokból a benyomásokból, amelyek a gyermek elméjét, szivét érik, fejlődik annak gondolkozása, érzelme. A jó szülő, mig egyrészt korán hinti el a gyermek szivében a jónak mag- vát, azonnal ellen áll minden mutatkozó rossznak. Nagyon hibás az a felfogás, hadd beszéljen, hadd tegyen a gyermek bármit, majd ha megjön a gyermek esze, máskép fog tenni. Gondos kertész azonnal levágja a fattyúhajtást, nehogy megerősödjék. A makacs, önfejű gyermekből rakonczátlan ifjú lesz, később minden intésnek ellenáll. Ha nem használ a szép szó, intés, figyelmeztetés, dorgálás, elő kell venni a vesszőt. „Hajtsd meg nyakát ifjúságában és egyengesd mig gyermek, ne talán megátalkodjon és ne higyjen neked, mi telkednek fájdalmára legyen.“ Ki kell a gyermekből irtani a hazugságot. Az igazmondást, mint igen kedves és szeretetreméltó dolgot keli a gyermek előtt feltüntetni és jó példával elül menni, mert idővel szokássá válik és gyógyiíhatatlan lesz. A gyermek leginkább akkor hazudik, amidőn hibáját mentegeti, a hibáját bevalló gyermekkel szeretettel kell bánni, ellenben szigorú büntetést érdemel a gyermek, aki hibáját még hazugsággal tetézi. Okos szülők korán letörik a mutatkozó hibákat s leszoktatják gyermeköket hibáikról és vétkeikről, nehogy a növekedő gyermekkel hibáik is növekedjenek. De nem elég a gyermeket a rossztól visszatartani, fogékony szivébe el kell hinteni a jónak, szépnek magvait; sokat hallottunk, sokat tanultunk életünkben, de gyermekkorunk emlékei elkísérnek egész életünkben. Mily boldog az a gyermek, kinek szülői szivében korán elhintették a vallásossággal minden jónak magvait, mert a vallásosság a legnagyobb jó az emberre nézve, ha az valódi. A valódi valásosság a vallás igazságainak készséges elfogadásában áll, a szív teljes odaadásával az Isten s felebaráti szeretetnek; óvszer ez midőn a gyermeki szívben a bűnös gerjedelem támad s menedékház lesz majd ez az élet zivataraiban, amiket el nem kerülhetünk. Előzze meg a vallásosság a szenvedélyek gerjedelmeit, ez lesz a legerősebb gát a bűnök szennyes hullámai ellen, ez lesz őrző angyal a szív tisztasága felett, mert ha a gyermek szive megromlik, élte virágában hervad el az ember boldogsága, vész el a szülők legszebb reménye, mitől hogy Isten minden gyermeket megóvjon, kérjük a tanév kezdetén tanító és szülő, iskola és család czél- tudatos, összehangzó munkájára az Isten áldását. Szathmáry Lajos.
