Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

2. oldal.

RÁKOS VIDÉKE

31. szám.

kezet fog és a kiknek régen kellett volna: végre megértik egymást.

„Ha békét akarsz, viselj háborút!“ Beteljesedett ime rajtunk is. Talán két évtizedig visszanyúló gyűlölködés nyílt, áldatlan harcczá fejlődött s mikor azt kellett hinni, hogy a legmagasabb fokra hágott: akkor egyszerre megnyílt az emberek szive és megvilágosodott értelmük áttört az indulat elvakitó fátyolán ; egyszerre elszállt a harag és csudálkozva látják egymásról ellenfelek és ellenségek, hogy tulajdonképen okuk sincs és nem is volt a gyűlöletre ; hogy igazában szerető felebarátok, akiket csak valami átkos babona vakított el.

Soha nagyobb elégtételünk az életben nem lehet mint, hogy mindezt évek hosszú sora óta előre megmondta a reményét soha el nem vesztő „Rákos Vidéke“ és hogy ezelőtt rövid hónapokkal is megérezte a szebb idő hajnalát és a társadalmi béke érdekében kezdett akczió- jával talán az első lépést szolgáltatta a kölcsönös megértés lehetővé tételére.

Augusztus ötödikét ne felejtsük el többé Rákosszentmihály népe! Avassuk ünneppé és lelkünk és akaratunk tisztaságának megőrzésével üljük meg mindörökké. Ez a pillanat nagy és felemelő; ne múljék el rólunk áldása soha. Ne legyen hangulata pillanatra bóditó mámor, hanem örökkön uralkodó nagy érzés, mely bennünket egyszersmindenkorra egybekapcsol.

Az augusztus ötödiki mulatság meghívóját, mint örökbecsű okmányt, ime, legfontosabb feljegyzéseink közé csatoljuk. Olvassa és tanulja mindenki, mint ölelkeznek benne testvéri szeretettel a humanizmus melegénél olyan emberek, a kiknek nagy része eddig arra pazarolta erejét, hogy egymást kisebbítse és bántsa. A gonosz álom elmúlt. Megértjük egymást és az áldás, mely belőle fakad: megnöveli vetésünket és felemeli ami Rákosszentmihály unkát

Az örökbecsű meghívó szövege ez:

Meghívó. A rákosszentmihályi „Vén Fiuk Társasága“ 1911. augusztus hó 5-én (szombaton), Rákos- szentmihályon, özv. Biró Jánosné összes helyiségeiben (Kossuth Lajos utcza és Rákosi-ut sarok) felerészben a Rákosszentmihályi Önkéntes Tűzoltó-Egyesület javára nyári mulatságot rendez, melyre nagyságodat és kedves családját tisztelettel meghivja a rendezőség. Belépti dij: személy jegy 150 K, család-jegy 4 K. Felülfizetések hálás köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete este 8 és fél órakor. Műsor a helyszínen kapható. Schvarczl József, Pálfi János, Király László, Balázsovich Zoltán ; Hauser Gyula, Krenedits Sándor, Havas Gyula, Záborszky Zoltán, Steiner Gyula, Radomsky Mihály, Dr. Keresztes István, Dlusztus Frigyes; Szabó Béla czigánybiró; Anderlik Mátyás, Basch János, dr. Csillag Szilárd, Dobsa Miklós, Fazekas Alajos, Freisz Károly, Fischer Győző, id. Havy Lajos, Kneif Endre, Kremsner József, id. Lauer Gyula, Lukács Márton, Lederer Imre, Lippe Ödön, Mühlbeck Károly, Mérey Kádár Árpád, Bass Béla, Dittrich József, Dr. Garai Aladár, Goreczky Miklós, ifj. Havy Lajos, Jeszenszky Béla, Kálmán Károly, Kiss Pál, Kurucz Kornél, Kurucz Richárd, Kráiss József, Klimkó István, Klimkó László, Lantos András, ifj. Lauer Gyula, Langfelder Ferencz, Lipder Ármin. Mosánszky Emil, Mosánszky Károly, I Mathaidesz Gyula, Nuridsány Antal, Melcsók Béni, Muszély István, Neudörfer József, Novobáczky Vilmos,

í TÁRCZA. 1

V.-----------Vi

rág Rózsi.

Irta: Dóra.

Látogatóba jött Dörfler kapitány, a képeket nézegette a szalonban, amikor a szomszéd szobából vitatkozás hangzott be hozzá.

— Megmondtam, hogy ez ügyben egy ujjamat se mozgatom többé. Alaposan ráuntam.

— Jenő, kérlek, csak nem mondod komolyan?

— De komolyan mondom, sőt a te részedről is kikérek magamnak minden további kísérletezést.

— Kegyetlen zsarnok, mondta panaszosan az előbbi kellemes női hang és Dörfler kapitány, nehogy a folytatást is kihallgassa, kopogtatott és benyitott a szomszéd szobába.

— Szervusz, pajtás! üdvözölte dr. Istvánffy, a házigazda, Károly majd eldönti, hogy melyikünknek van igaza.

— Mindenesetre és feltétlenül a nagyságos asszonynak, mondta a kapitány és kezet csókolt Margit asszonynak.

— Lovagias, kifogástalan, de főleg pártatlan biró ! De a felesége közbevágott:

— Üljön le ide, kapitány, majd elmondom magának a veszekedés okát. Maga is hallott már bizonyára a cselédmizériáról?

— De hiszen önnél e fajnak valóságos gyöngyei vannak alkalmazásban?

— Igaz, de ez a cselédtragédia, amely csaknem megzavarta békés családi életünket, Amerikában, New- Yorkban történt.

— New-Yorkban?

— Majd én elmagyarázom, lehetőleg rövidesen,

; mondta Istvánffy dr. Már évek óta magyar cselédekkel

látjuk el New-Yorkban élő testvérbátyámat.

— Hálátlan hivatás, mondhatom, mert minden nőcseléd, alighogy megmelegedett odaát, menten férjhez megy.

E váratlan kijelentés mulattatta Dörfler kapitányt.

— Magának könnyű nevetni, mondta szemrehányóan Margit asszony, de szegény sógornőm bánkódik

j és már meg is siratta a hütelen leányokat.

— Gyerekes vagy, drágám, hogy ily tragikusan j kezeled ezt az ügyet. Igaz, megtiltottam a feleségemnek, hogy még tovább is fáradjon ebben az áldatlan dologban, mondta Istvánffy dr. Hidd el, kérlek, a cselédszerzők már vihognak, ha meglátnak bennünket. Tavaly, gondolom, hat leányzót küldtünk ki, valamennyi férjhez ment odaát. Megelégeltem már ezt a furcsa házasság- közvetítést.

— Valami nagyon csúnya lányt kellene kiküldeni, tanácsolta a kapitány.

— Csak láttad volna, pajtás, azokat a díszpéldányokat! Volt köztük csontos, hórihorgas, kövér, de kicsiny, himlöhelyes, vereshaju, bandzsal, stb. De imádója azért mindegyiknek akadt. A hazánkfiai odaát valósággal áhítoznak egy magyar nő főztjére, aki mos reájuk és rendben tartja a holmijukat; ezért azután szívesen szemet hunynak a hiányzó szépség miatt . . . De beszéljünk más egyebekről is.

Amikor a kapitány este távozott barátjának vendéglátó házából, kényelmetlen érzése volt. Eszébe jutott ugyanis, hogy Istvánffy néhány percznyi távolléte közben könnyelműen megígérte a szép asszonynak, hogy ő szerez majd vállalkozó szellemű dadát Amerikában